Film Színház Irodalom, 1942. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1942-02-27 / 9. szám
Mesteri felvételekhez e három ZEISS IKON KAMARA ZEISS OBJEKTÍV ZEISS IKON FILM! Éjszakai motívumok? Ezeket is érdemes megörökíteni. Csakhogy olyan nagyszerű gép kell hozzá, mint a CONTAX a Zeiss Ikon gyár 24x36 mm-es kisfilm-kamarája. Felülmúlhatatlan fényerejű, cserélhető Zeiss-lencsék, precíziós fémredőnyzár és mérő-kereső a legfőbb előnyei! Beépített önkioldója, levehető hátfala, önműködő filmtovábbítója és vázkioldója van. A CONTAX lit ezenfelül még beépített fotoelektromos megvilágításmérővel is rendelkezik. JjUUitsC' s adffactsUecty&AL! Vezérképviselet: JURÁNY HENRIK, Budapest, IV., Váci utca 40. „Hatóvá id" a Báforottában Jól játszani csak a felnőttek tudnak — írja Barbusse »A tűzsben. Ezt a tételt igazolja a Nemzeti Bábszínjáték egyéves fennállásával a »Toldi«, az »Istvánka« s most az új műsor a »Kacagó est« sikerével. Bebizonyosodott, hogy a pesti publikum elsősorban szórakozni akar a színházban. Elvágyik a realitások világától és szívesen felejtkezik vissza gyermekéveibe. Ez a vágyakozás ma fokozottabb, mint valaha. Ezért van nálunk színházi konjunktúra és ezért tud a Bábszínház egy műsort egymásután négyszázszor adni. Itt nincsenek látható színészek, akik mégis csak emberek és a közönségnek eszébe juttathatják napi gondjait. Ez a titka annak, hogy a kis színház cseppnyi nézőtere minden este megtelik s hogy a közönség úgy tapsol, olyan lelkesen, kipirult arccal és csillogó szemekkel ül a széksorokban, mint egykor kinn a Ligetben — vitéz Lászlónál. Vitéz Lászlót persze nem a műsor nívójára kell érteni, mert az valóban irodalmi. Elsősorban Ignácz Rózsa havasi lehelletű, régi székely balladákból összeállított komédiájának van nagy sikere. Erdélyi, benne él a székely fenyvesek levegője, a valódi borókapálinka illata. Hév István két kis aprósága a »Kire marad a kis ködmönt« és »A megcsalt férj« teszik teljessé a műsor első felét. Szünet után pedig Móricz Zsigmond »Magvető«-jéből bábosra faragott »Omnia villett amor« című kis komédiáját láttuk. A színészek közül elsősorban B. Lubinszky Lillyt kell kiemelnünk, aki Ignácz Rózsa darabjában mozgatott mesterien és szólaltatott meg valóban karakterisztikusan egy boszorkányt." Az új műsornak nagy sikert jósolunk. (seb. ,A AGRIPPINA Tulajdonképpen furcsa dolog a karrier. Ami még ennél is furcsább, érdebbi, izgalmasabb : a művész egyégének a kiteljesedése, őket akkor gondoltam, amikor a Ilonát a Néróban megláttam. Titkost, aki évek óta nem játszott sem sem színpadon — egyszer kísérleteztek csak vele egy filmben, óriási sikere volt és aztán megint eltűnt nyomtalanul. Az ember elkönyvelte magában, szép nő, nagyon szép nő, azok közé tartozik, akikre a szekszepilt kitalálták. Dehát már nem tizenhat éves. Sokan azt gondolták, ízlésesebb annál, semhogy paradicsommadár akarna lenni továbbra is a színpadon. És önkéntelenül összehasonlításokat tettek a Titkos javára, mondván, hogy itt van ez és ez a szőke csoda, az és az a lankadatlan vörös szépség, akik immáron ötvenedik éve tizenhat évesek, pöntyögnek és bűbájosak. És amikor a Néróban Agrippina császárné a színpadra lépett, a néző pontosan úgy érezte, hogy orronvágták. Keményen az arcába csapott egy rendkívüli drámai színésznőnek az ereje. Titkosból csak úgy sugárzik a tehetséges emberek varázsa. Egész aureola veszi körül, bíbor, smaragd és kénsárga lángok csapnak ki belőle, egész szinorgia ez a nő. A drágakövek pompás színorgiája. Csak néztem és ámultam. Istenem, micsoda színésznő! Olvastam Gravest. De beszélhetnek nekem az összes történetírók, én már Agrippinát mindig csak így fogom látni. És a testi megjelenésen túl, a tehetség ösztönös sugalmazásával Titkos egyetlen jelenetben világosabbá tette nekem Nérónak és az anyjának furcsa viszonyát, mint történelemtudósok kötetei. És talán itt kapcsolódik össze a karrier és a szépség, én szentül hiszem azt, hogy Titkos most fog csak igazán karriert csinálni. Most érkezik el a színésznő életének nagy állomására. Most, amikor már nemcsak szép és fiatal. Mert hiszen szép nő az van. Tucatjával állítják őket elő. A technikai civilizáció csodája ma egy húszéves leány, akit okosan neveltek, sportoltattak, diétáztattak, féltették a bőrét, formálták a testét. Jaj, de sok van belőlük ! De hogy elfelejti az ember a leggyönyörűbb kis húszévest, amikor Titkos felragyog a színpadon! Valami pokoli hőség árad belőle és az ember csak nézi-nézi... a gyémántszandálba bújtatott rózsalevélkörmű csöpp lábát, amit kacéran odarak a fia térdére, keskeny, karmos kezének parázna, bölcs, sokat tudó mozdulatait... és talán csak a műértő veszi észre hangjában a százféle árnyalatot, ahogyan csillámlik, színt játszik, mint a gyöngyházkagyló, annyi színe van egy szónak. Bajor Gizire emlékszem a „Krétaköréből. ” mondott el úgy mondatokat, hogy évek múlva is beleborzongok, ha rágondolok. Csak vele tudom összehasonlítani. Pedig ez a legtöbb. A Titkos Agrippinájában vannak olyan mélységek, amelyek napok múlva jutnak csak eszébe a nézőnek, felbukkannak szavak, kis gesztusok, mi volt mögötte és miért mondta. Sohasem fogom elfelejteni ezt a Nero és az anyja közt való párviadalt és Titkosnak a bátorságát, ahogyan ezt az asszonyt elénk állította. Az anyát, aki a fiával szemben is akart és tudott csak asszony lenni és asszonyi fegyverekkel tartotta fogva a férfiban a fiút. . . Izsáky Margit