Film Színház Irodalom, 1943. július-december (6. évfolyam, 27-51. szám)

1943-07-02 / 27. szám

. „Lehet, hogy ebben az évben teljesen kikapcsolom magam a színpad világából" - MONDJA BÓKAY JÁNOS, AKI „KALITKA“ CÍMMEL MŰVÉSZREGÉNYT ÍR Balatonfüredi pihenésbe közben kerestük fel Bókay Jánost, hogy megkérdezzük legközeleb­bi terveiről. A balatoni naptól lesült barna arcán pár pillana­tig mosoly fénylik fel, amint fel­tesszük a kérdést: — Miről szól az új Bókay - darab? — Nem a színpad számára dolgozom, — feleli — regényt írok. Nem is tudom, hogy je­lenleg színpadi szerző vagyo­k-e? Lehet az is, hogy ebben az év­ben teljesen kikapcsolom­ magam a színpad világából. — Új színdarab témája sem foglalkoztatja! — Nem, mert azt tartom, hogy az író ne foglalkozzék egyszerre két témakörrel, ha­nem teljes odaadással álljon a választott munkája mellé. Most a regényem világában, élek. A »Kalitka« egy művészgyerek tragédiájának regénye. A cím kifejezi regényem szimboliká­ját: azt a hermetikai­elzárkó­zást, amelybe a művészgyereke­ket sokszor belekényszeríti­k s amely új regényemben tragé­diához vezet... — Modern regény! — Mai! — vágja rá gyorsan. Nem ismerem a tegnapot és a holnapot; min­t író csak a mát rajzolom meg, csak a ma érde­kel ... — Mi újság Bókay János,_ a külföldi színpadi szerző körüti Nevet, majd ezt mondja: — Most játszották a bécsi Kam­­merspiele-ben és Lisszabonban *A feleségt­et, Helsinkiben a »Megvédtem egy asszonyt...» Olaszországban reprízre került a »Szakíts helyettem., és a „Megvédtem egy asszonyt. ..­­— Nem érzett vágyat arra, hogy megnézze valamelyik kül­földi bemutatóját! — Életemben kétszer voltam jelen­­külföldi premieremen: Milánóban és Bécsben. Most szívesen utaztam volna Bécsbe, de éppen akkor operáción es­tem át. Gusti Huber alakította a bécsi előadás női főszerepét, akit én igen tehetségesnek tar­tok s talán leginkább a mi Mih­­­ályi Lilinkhöz hasonlíthatnám... — így az idén is hazai tenge­rünket, a Balatont keresem fel néhány hétre — fűzi még hozzá Bókay János. — Itt építgetem majd a nyár aranylé színeivel és a hullámok játékával meg­békéltem a »Kalitka« sokasodó lapjait... (k­ I.) „SZÍNÉSZNŐKBEN NAGY A GAZDAGSÁG. FÉRFISZÍNÉSZEKBEN NAGY A SZEGÉNYSÉG“ Harsányi Zsolt nyilatkozik a színészutánpótlásr­ól Útra készen találják Harsányi Zsoltot a Vígszínház igazgatói irodájában. Sopronba készül, ahol a Nyári Egyetemen tart előadást Galileiről írt regényének mű­helyt­itkairól. Ebben az utazásra transzponált légkörben kérjük meg, nyilatkozzék a vidéki szín­háznéző körútján tapasztaltakról s elsősorban arról, mi volt a leg­maradandóbb impresz­­sziója a mai ma­gyar vidéki színját­szással kapcsolatban. — Bámulattal tapasz­taltam — válaszol percnyi gondolkodás nélkül Harsányi Zsolt — hogy a színészgá­zsik jobbak a vidéken, mint Pesten. A vidéki színész és színésznő szívesen jön igen ol­csón is Pestre, mert itt a gázsijukat pótol­ni tudják előnyös film és rá­diólehetőségekkel, amiről a jó vi­déken természetesen nem lehet szó. — Fejlődött a magyar vidéki színészet az utóbbi években!, — Feltétlenül! Legutóbb Eger­ben és Baján láttam az ottani társulatok előadásait és mind a két helyen olyan előadásban volt részem, hogy nyugodtan megáll­hatták volna helyüket a főváros­ban is. — Mit játszanak jobban vidé­ken: operettet, vagy prózát! — kérdezzük.. — A felelet vitatható. Vidéki színháznézéseim során több pró­zai, de csak egyetlen egy os­e­rettelőadást láttam. Ezek alapján a prózai színjátszást fejlettebb­nek és magasabb színvonalúnak láttam az operettel­őad­ással szemben. Általában minden vo­nalon igen nagy a nívósbeli fej­lődés, amelyet én azzal is ma­gyarázok, hogy a vidéki színház látogató közönség is megértőbbé vált. — Folytatni fogja a vidéki színházlátogatá­sokat? — tesszük fel a záró kérdésünket. — Folyttatni fogjuk, ugyanis igazgatótár­­sa­ivamal együtt rövide­sen megnézzük a Kis­pesten és Újpesten ját­szó társulatokat is. Férfiszínészek dolgában még nem tekintjük vég­legesnek a Vígszínház jövös trzőnbeli együttesét. Bizo­nyos szerepkörben még tudnánk használni jó szín­észeket. Ez kü­lönben általános tünet a mai színházi világban, nemcsak a Vígszínháznál, hanem­ az egész magyar színházi globuszon. Sok kitűnő művészünk van, csak az utánunk jövőknél nem látjuk az átütő erejű tehetség sárkánykör­meit —­ mondja hangs­úl­y­ozotta­n Harsányi Zsolt — s a helyzet szignatúrája az, hogy színésznők­ben nagy a gazdagság, férfiszíné­­szekben pedig nagy a szegény­ség a színészutánpótlásban. Kulcsár László Rózsahegyi Kálmán magánnövendékeinek előadása a Vidám Színházban Úlnnapján délután zsúfolt nézőtér előtt tartották meg Rózsahegyi Kálmán magán­­növendékeit a Vidám Színházban előadásukut. A nevek sokaságából bajos bárkit is kihal­lászni, ha két nevet, Lengyel Erzsi és //«Ku­rányi Herta nevét mégis kiemeljük, ezt csak azért tesszük, mert Lengyel Erzsiben remek naivat, a szőke Horányi Hertában pedig tet­szetős külseje mögött fejlődésképes drámai erőt is éreztünk. Amint Rózsahegyi Kálmán rövid bevezető beszédében mondotta, szere­tettel kell fogadni ezeket az ifjú rajongókat és reméljük, hogy az illetékes színigazgatók szót is fogadnak Rózsahegyinek. Két jelenet a »Süil a nap«, hol: Orosz Ida és Szenczy Zsuzsanna. Szol­lossy Irén és Fehérvári Irén Nem élhetek muzsikaszó­ból Gertrudis és Bánk b­án­k­kül (Telkes Sándor és Lengyel (Vécsey Rózsa és Mester Eleki Erzsi) (Bacher bírj

Next