Film Színház Irodalom, 1943. július-december (6. évfolyam, 27-51. szám)
1943-07-02 / 27. szám
. „Lehet, hogy ebben az évben teljesen kikapcsolom magam a színpad világából" - MONDJA BÓKAY JÁNOS, AKI „KALITKA“ CÍMMEL MŰVÉSZREGÉNYT ÍR Balatonfüredi pihenésbe közben kerestük fel Bókay Jánost, hogy megkérdezzük legközelebbi terveiről. A balatoni naptól lesült barna arcán pár pillanatig mosoly fénylik fel, amint feltesszük a kérdést: — Miről szól az új Bókay - darab? — Nem a színpad számára dolgozom, — feleli — regényt írok. Nem is tudom, hogy jelenleg színpadi szerző vagyok-e? Lehet az is, hogy ebben az évben teljesen kikapcsolom magam a színpad világából. — Új színdarab témája sem foglalkoztatja! — Nem, mert azt tartom, hogy az író ne foglalkozzék egyszerre két témakörrel, hanem teljes odaadással álljon a választott munkája mellé. Most a regényem világában, élek. A »Kalitka« egy művészgyerek tragédiájának regénye. A cím kifejezi regényem szimbolikáját: azt a hermetikaielzárkózást, amelybe a művészgyerekeket sokszor belekényszerítik s amely új regényemben tragédiához vezet... — Modern regény! — Mai! — vágja rá gyorsan. Nem ismerem a tegnapot és a holnapot; mint író csak a mát rajzolom meg, csak a ma érdekel ... — Mi újság Bókay János,_ a külföldi színpadi szerző körüti Nevet, majd ezt mondja: — Most játszották a bécsi Kammerspiele-ben és Lisszabonban *A feleségtet, Helsinkiben a »Megvédtem egy asszonyt...» Olaszországban reprízre került a »Szakíts helyettem., és a „Megvédtem egy asszonyt. ..— Nem érzett vágyat arra, hogy megnézze valamelyik külföldi bemutatóját! — Életemben kétszer voltam jelenkülföldi premieremen: Milánóban és Bécsben. Most szívesen utaztam volna Bécsbe, de éppen akkor operáción estem át. Gusti Huber alakította a bécsi előadás női főszerepét, akit én igen tehetségesnek tartok s talán leginkább a mi Mihályi Lilinkhöz hasonlíthatnám... — így az idén is hazai tengerünket, a Balatont keresem fel néhány hétre — fűzi még hozzá Bókay János. — Itt építgetem majd a nyár aranylé színeivel és a hullámok játékával megbékéltem a »Kalitka« sokasodó lapjait... (k I.) „SZÍNÉSZNŐKBEN NAGY A GAZDAGSÁG. FÉRFISZÍNÉSZEKBEN NAGY A SZEGÉNYSÉG“ Harsányi Zsolt nyilatkozik a színészutánpótlásról Útra készen találják Harsányi Zsoltot a Vígszínház igazgatói irodájában. Sopronba készül, ahol a Nyári Egyetemen tart előadást Galileiről írt regényének műhelytitkairól. Ebben az utazásra transzponált légkörben kérjük meg, nyilatkozzék a vidéki színháznéző körútján tapasztaltakról s elsősorban arról, mi volt a legmaradandóbb impreszsziója a mai magyar vidéki színjátszással kapcsolatban. — Bámulattal tapasztaltam — válaszol percnyi gondolkodás nélkül Harsányi Zsolt — hogy a színészgázsik jobbak a vidéken, mint Pesten. A vidéki színész és színésznő szívesen jön igen olcsón is Pestre, mert itt a gázsijukat pótolni tudják előnyös film és rádiólehetőségekkel, amiről a jó vidéken természetesen nem lehet szó. — Fejlődött a magyar vidéki színészet az utóbbi években!, — Feltétlenül! Legutóbb Egerben és Baján láttam az ottani társulatok előadásait és mind a két helyen olyan előadásban volt részem, hogy nyugodtan megállhatták volna helyüket a fővárosban is. — Mit játszanak jobban vidéken: operettet, vagy prózát! — kérdezzük.. — A felelet vitatható. Vidéki színháznézéseim során több prózai, de csak egyetlen egy oserettelőadást láttam. Ezek alapján a prózai színjátszást fejlettebbnek és magasabb színvonalúnak láttam az operettelőadással szemben. Általában minden vonalon igen nagy a nívósbeli fejlődés, amelyet én azzal is magyarázok, hogy a vidéki színház látogató közönség is megértőbbé vált. — Folytatni fogja a vidéki színházlátogatásokat? — tesszük fel a záró kérdésünket. — Folyttatni fogjuk, ugyanis igazgatótársaivamal együtt rövidesen megnézzük a Kispesten és Újpesten játszó társulatokat is. Férfiszínészek dolgában még nem tekintjük véglegesnek a Vígszínház jövös trzőnbeli együttesét. Bizonyos szerepkörben még tudnánk használni jó színészeket. Ez különben általános tünet a mai színházi világban, nemcsak a Vígszínháznál, hanem az egész magyar színházi globuszon. Sok kitűnő művészünk van, csak az utánunk jövőknél nem látjuk az átütő erejű tehetség sárkánykörmeit — mondja hangsúlyozottan Harsányi Zsolt — s a helyzet szignatúrája az, hogy színésznőkben nagy a gazdagság, férfiszínészekben pedig nagy a szegénység a színészutánpótlásban. Kulcsár László Rózsahegyi Kálmán magánnövendékeinek előadása a Vidám Színházban Úlnnapján délután zsúfolt nézőtér előtt tartották meg Rózsahegyi Kálmán magánnövendékeit a Vidám Színházban előadásukut. A nevek sokaságából bajos bárkit is kihallászni, ha két nevet, Lengyel Erzsi és //«Kurányi Herta nevét mégis kiemeljük, ezt csak azért tesszük, mert Lengyel Erzsiben remek naivat, a szőke Horányi Hertában pedig tetszetős külseje mögött fejlődésképes drámai erőt is éreztünk. Amint Rózsahegyi Kálmán rövid bevezető beszédében mondotta, szeretettel kell fogadni ezeket az ifjú rajongókat és reméljük, hogy az illetékes színigazgatók szót is fogadnak Rózsahegyinek. Két jelenet a »Süil a nap«, hol: Orosz Ida és Szenczy Zsuzsanna. Szollossy Irén és Fehérvári Irén Nem élhetek muzsikaszóból Gertrudis és Bánk bánkkül (Telkes Sándor és Lengyel (Vécsey Rózsa és Mester Eleki Erzsi) (Bacher bírj