Film Színház Irodalom, 1943. július-december (6. évfolyam, 27-51. szám)
1943-11-26 / 48. szám
Cte***GM Strauss SALZBURGRÓL, A FIATALOKRÓL ÉS A KRITIKÁRÓL, AMELY A „SZÍNHÁZNAK ÉS MŰVÉSZNEK NEVELŐJE, IRÁNYÍTÓJA1* Illusztris vendégei vannak pár nap óta Budapestnek: Clemens Krauss, a kitűnő karmester és felesége, Viorica Ursuleac, a nagyszerű énekesnő. Parádés és emlékezetes »Rózsalovag«-előladással szerepeltek pénteken este Operaházunkban, ahol az előkelő közönség viharos ünneplésben részesítette mindkettőjüket. Az Operaházat zsúfolásig megtöltő közönség soraiban láttuk: Auguszta királyi hercegasszonyt, Ghicey Jenőkülügyminisztert, Szendy Károly polgármestert és feleségét, Kánya Kálmán nyugalmazott külügyminisztert, báró Widosics Gyulai államtitkárt, vitéz Hász Aladár miniszteri osztályfőnökök, Eckhadt Tibornét, Quandt Richárdot és feleségét, Hubay Andorékat. Clemens Krause az utolsó éveik folyamán Strauss-specialistává nőtte ki magát, úgyhogy az elmúlt szezonban Münchenben és Salzburgbam összeresen kilenc Strauseoperát és zenekari művet dirigált. Ezek között természetesen egynéhány a nagyobb közönség számára még ismeretlen mű volt. Alkalmunk volt most vele közvetlenül a »Rizsalovag” előadása előtt hosszabb beszélgetést folytatni. — Talán nem is tudja — kezdte Krauss a nyilatkozatát — hogy októberén éjjel eatr bombatámadás következtében teljesen kiégett a müncheni National Theater, melyben operaelőadásainkat rendeztük. Színpad, nézőtér hamuvá lettek, csak a csupasz falak meredtek az ég felé. A Deutsches Múzeum nagytermében tartjuk most előadásainkat, dehát ez a megoldás, gondolhatja, nem ideális és nem is végleges. Az elmúlt nyár folyamán egyébként decentralizáltam a működésemet és főleg Salzburgra tettem át a hangsúlyt, ahol a Festepielek alatt a Wehrmacht és a hadiipari munkások számára megcsináltam életem első inszoernálását, a Varázsfuvolát — népies, legősibb formában. Képzelje csak. Paul Hilbiger játszotta — sőt énekelte is — Papagenot és mondhatom, ilyen sikere még nem volt soha. Salzburg most a háború ötödik évében olyan, mint egy ősi Heidelberg, ahol a diákok helyét konzervatoristák vették át. Csönd van Salzburgban, nyugalom és a hold sütötte Dóm-tér kövein olyan békésen kopognak az esti sétálók léptei, mintha a világ nem is égne a négy sarkán magas és pusztító lánggal ... A fiatalokra vigyázok itt most akikből talán egyszer mégis felfakad majd az melódia, melyet oly régen várunk hiába. — Ártalmasnak találja tehát Mester a kritikáit — Ó, dehogy. Hiszen én, aki ötvenéves múltam most, mindig gondosan eltettem magamnak mindent, amit írtak rólam, jót és rosszat egyaránt. A kritikánál szerintem csak kettő lényeges: hogy kvalitása és nívója legyen. A kritikus tehetsége elvégre éppen olyan istenáldotta adomány, mint magáé a művészé, tehát éppen olyan szabadon használhatja is, mint a művész. Hol vagyunk már azoktól az időktől, amikor csak elkracholt zenei vagy írói exisztenciákból lettek kritikusok! A jó kritikus nevetője és irányítója a színháznak és művésznek. Egyébként az ember a művét, melyet bírál, csakis a saját szívén, érzésvilágán és pórusain keresztül láthatja és szívhatja magába. Mindig gyűlöltem az abszolút hideg és túlzottan objektív kritikusokat, mert állandóan gyanúperrel kellett élnem, hogy csak azért olyan objektívek, mert nem az »ő ügyükről« van szó ... J. S. Kolozsvári interjú Kelly Annával és Barabás Sárival Kolozsvár ugyan nagyon jól tudja értékelni és őszinte szeretettel öleli keblére helyimű csillagait, mégis meg-megújuló szenzáció, ha egy-egy rádióból, filmről, színházból ismert sztár látogat le Erdély fővárosába. Az emberek szinte nyilvántartják a szállodai szobafoglalásokat és pillanatokon belül tudja mindenki, hogy ki érkezett a pesti művésztársadalomból. Így volt ez Barabás Sárival és Kelly Annával is, akik a MÁV hangversenyére érkeztek ide hozzánk Kolozsvárra. A Newyork-szálloda hallja szokatlanul népes volt, amikor felkerestük őket egy intervjú kedvéért — Hogy érzi magát Kolozsváron! — Remekül, — lelkesedik Kelly Anna — itt még a levegő is más, mint Pesten. Ott nyirkos, ködös időből szaladt ki velünk a vonat és mosolygós, meleg, napos időben állt meg velünk Kolozsvárom Ideje volt már leruccannom, hiszen talán Kolozsvárott van a legtöbb hívem a vidéki városaink közül, ha hinni lehet a levelek bélyegzőjének. — Először jár nálunk? — Dehogyis, már voltam itt kívánsághangversenyem, amikor igazán megható szeretettel fogadott a közönség. — Hogy tetszik a kolozsvári színház? — Sajnos, még nem jutottam el a színházba, tagjai közül is csak egyet ismerek, Páka Jolánt akit a magyar énekesgárda egyik legnagyobb ígéretének tartok. Barabás Sárira az autogrammkérőkön kívül még egy ostrom vár. Pillanatokon belül híre járt, hogy káprázatosam elegáns, úgyhogy a művésznő bizony elkészülhet arra, hogy a mi kolozsvári hölgyeink csodájába járnak majd. Ő sem először van Kolozsvárott Hiszen, mint meséli, életének egyik legszebb sikerét itt aratta a »Lakmiéc előadásán. — Akkoriban Kemény báróval ötven estére szóló vendégszereplésről tárgyaltunk, de sajnos, nem vállalhattam, mert túlságosan lekötött volna. — Milyennek látja a kolozsvári hölgyüket? — Általában nagyon elegánsak és ami legjobban tetszik nekem, szerényen tudnak divatosak lenni. Például sokkal kevesebb »emeletes* cipőt láttam itt mint otthon, Pesten. — Mi itt Kolozsváron is hallottunk szerződéséről, mi igaz a hírekből? — Szó volt egy németországi szereplésről, de szüleim tanácsára, elhalasztottam. Éppen kolozsvári vendégszereplésem alatt volt nálam Theo Mackeben, aki külön az én hangomra írt operettre akart szerződtetni. Most tárgyaltam a gráci főzeneigazgatóval, akivel sikerült is megegyeznem. A bécsi filharmonikusokkal fogok fellépni, mint szólista. — És a közeljövő, itthon? — Rádiószereplések Röslerrel és az operaházi zenekarral és december végén újra színpadra lépek, de erről bővebbet még nem nem mondhatok talán csak annyit, hogy nem operettről van szó. A bécsi Kívánság hangversenyen is részt veszek, Hámoryval, Udvardyval és Kelly Annával. Gróf Bethlen Jolán Kabás Sári és Kelly Anna a kolozsvári Newyorkban(Fotofilio (elv.) újságírók. Ilyenkor megkérdezik, hogy mi a kedvenc szerepe, ki a kedvenc írója és mik a legközelebbi tervei. Ezúttal egészen mástermészetű kérdést intéztünk négy népszerű művésznőnkhöz, olyan kérdést, amely talán mindennél jobban érdekli a hölgyközönséget. Minek köszönheti a művésznő arcbőrének sugárzó fiatalságát, üdeségét? Mi az a »csodaszer«, amely a filmstúdióban és színpadon agyonkendőzött arcbőrt is ilyen ragyogóvá teszi? Szigorú betűrendben, íme a válaszok: Mi is a Vitai? Az amerikai orvostudománynak sikerült tökéletesíteni egy olyan bőrtápláló vitaminos szert, amelynek kenőcsökben való alkalmazásával az arcbőr fiatalságát megmenti, ruganyosságát megőrzi, ráncocskáit elsimítja. Asszonyom! Fogadja meg négy híres művésznő önzetlen tanácsát! Csak egyetlenegyszer kísérletezzen a Vital-krémmel! Lelkes híve lesz és mindig ezt fogja használni. Néhány hónapja egy jóbarátnőm figyelmeztette a VITAL krémre. Azóta„ más szépítőszert* nem látott az arcom. De nem is fog látni, mert ez a szer megszünteti a szárazságot és valóban táplálja a bőrt. egyaránt a bőrtápláló VITAL krémet használom. no Vas természete Az »Arany páros felvételei alatt is mindig VITAL krémet használtam. Ezután már kabalának is ezt fogom használni, nem is szólva arról, hogy ez a tökéletes szer a bőrápolásnak sok gondját elveti. Vétett jutottam hozzá a VITALhoz, a miróbafutám olyam csodálatos eredményeket ért el, hogy azóta a todetteszekrényemen mindig helyet foglal egy tégely VITAL. jfilQ'lb- e sen a magánéletben! Filmen Vés színpadon