Film Színház Irodalom, 1943. július-december (6. évfolyam, 27-51. szám)
1943-10-22 / 43. szám
VÉDŐBESZÉD, ELMONDJA: PELSŐCZY IRÉN Néhány napilapban olvastuk, hogy Gőczy Irént éjszakai csendháborítás dorbézolásért háromezer pengő pénzbüntetésre ítélték. Háromezer pengő! Ez már jókora dorbézolás lehetett — gondoltuk. A napokban azonban Pelsőczy nyilatkozott: ő nem dorbézolt. Mi az igazság, kérdeztük szabadon Pirandello után. Legjobb, ha maga a „válaslőtt“ mondja el a tényállást. Ragyogó őszi napsütésben, egy dunaparti kávéház terraszán találkoztunk a Bulgáriából néhány nappal ezelőtt hazatért ifjú sztárral. A bulgáriai filmezés úgy látszik, jót tett neki. Kissé meghízott, ragyog és friss, simán hátrafésült hajával, egyáltalán nem úgy néz ki, mint aki dorbézolni szokott. A szája viszont Joan Crawford-szerűre van festve és ka- 4bátját óriási vörösróka-gallér díszíti... Rögtön védőbeszédbe kezd: — Nem tehetek róla, esküszöm benne, nem volt semmi! Azon a bizonyos estén öten voltak rám, köztük egy házaspár és a Másnap reggel utaztam Szófiába, egy búcsúbeszélgetésre jöttünk össze, ittunk és talán egy üveg gint- , amelyben lakom, modern, a falai vékonyak. Minden szó áthalatszik egyik lakásból a másikba. Lehet, hogy egy hangosabban beszélgettünk, de semmiesetre sem .Ráborítottuk a csendet“. — Mi történt hát mégis azon estén? — Az egyik szomszéd úgy találta, hogy túl hangosak vagyunk. Először cserepet dobott le az erkélyemre, majd egy kancsó vizet öntött le. Hát hallott ilyet? — Ez tényleg túlzás, elég lett volna a cserép is. Folytatódik a személyes védőbeszéd. — De különben sem vagyok még jogerősen elítélve. Azután a bizonyos este után másnap háromezer pengőről szóló büntetőparancsot kaptam, ezt megfellebbeztem. — Reméljük a legjobbat. De más is hallottunk. Igaz, hogy válik? — Igaz. A férjem úgy érezte, hogy nagyon egyedül van. — Mondja meg őszintén, a színháznak szerepe van a válásban? — Nagyon sokban. — Megérte? Egy pillanatig riadtan hallgat és azután mentegetőzve mondja. — Én nem érzem magam hibásnak. A férjemmel a legnagyobb békességben váltunk el, a legjobb barátok vagyunk. — Amikor elhatározta, hogy színésznő lesz, így képzelte el? Valóra váltak álmai? — Ez relatív. Még mindig egy álomszerű állapotban élek, még mindig nem hiszem, hogy mindez igaz, ami velem van. A film valóra váltotta álmaimat. Hatodik filmemet forgatom és ma már tizenkettőezer pengőt kapok egy filmért. — Tyűha! És mit csinál ezzel a sok pénzzel, csak nem dorbézolja el? Nevet. — Dehogyis, most rendeztem be újra a lakásomat. — És a színház? Adós maradt az álmokkal? — Még nincs szerződésem. — Miért nem szerződött újra az Irja Színházhoz? Hosszú csend. Majd halkan. — Háromszázhúsz pengőt kínáltak. Én ötszázat kértem. Olyan sok ez? Nem lehet mondani. Milyen szívbéli van még? — Nincsenek szívbéli panaszaim, talán csak az, hogy az emberek szeretik bántani egymást, divatot csinálnak ebből. Közben a külföldről nemrég hazatért híres filmrendező-író jön asztalunkhoz és kérdezősködik a „dorbézolás" felől. Pelsőczy „mártír-arccal” felteszi a lemezt: „Nem tehetek róla, esküszöm mindenre, nem volt semmi. . .” * úgy látszik, nekünk mégsem a „tiszta igazat” vallotta, — mert amint lapzártakor értesülünk — a rendőrbíróság 30 napi elzárásra és 3000 pengő pénzbüntetésre ítélte. Faragó Baba Illír, a will lull (Eschrr ídv.í *Pipi lesz az új szezonnak csillaga Ez volt első cikktémámnak anyaga. Riportomhoz a szerkesztő gratulált És Luisa Barzitának titulált. FILM-SZÓHAZ-IRODALOM S ami most jött, nem jósla meg Pythia. Utálatos vetélytársnőm, Lívia így szólt hozzám, míg hálásan vigyorgott: »Köszönöm a rólam irt szép riportot. Kiderült, hogy szerkesztőm a kis hamis Líviának cikket ígért ugyanis. De nem kellett róla sort sem impa. Csak a címzett Pipi helyett Lívia.