Film Színház Muzsika, 1957. július-december (1. évfolyam, 8-33. szám)
1957-08-30 / 16. szám
Örömmel olvasom, hogy: „nemkell Párizsba menni." Ez a jóindulatú figyelmeztetés a Duna jobb és bal partján elterülő hírdetőoszlopainkon inti óva a Párizsba készülőket. Bevallom, én mindig hittem abban, hogy kell Párizsba menni. Mert mégis csak meg kellene győződnöm arról, hogy a Notre Dame-ot élethűen fényképezték-e le azokra a képeslapokra, amelyeket onnan kapok. (Legálisan, útlevéllel kiutazó barátaimtól.) Vagy, hogy valóban úgy folyik-e a Szajna Párizson át, ahogy megboldogult földrajztanárom tanította. (Legálisan boldogult meg, külsérelmi nyomaikat nem találtak rajta.) És már éppen indultam Párizsba (Legális... stb.), amikor is ez a jóakaratú plakát lefújta az egészet. Igaz is! Mi a csudának menjek én Párizsba, mikor végre Pesten is láthatom és hallhatom (ha vágynak szemeim a látásra és vágynak füleim a hallásra) Rátonyi Robit, a Comedie Frangaise tagját, Rózsahegyi Kálmán bácsit, a népszerű Monsieur Kálmánt, aki zsebre vágta a Montmartre-t. Végre nem kell Párizsban kínlódnom Hacsek és Sajó édesbús lírájával. Megkapom itthon. A francia nyuszit Pesten varázsolja elő kalapjából Péter, a bűvész, Kiss Ferenc magyarul franciás. Hosszúlejáratú vendégszereplésre Szilárd Darvas is városunkba költözött. Sőt megismerhetem végre a Rock and Rollt is, ezt a csipkefinom, bájos francia népitáncot. „Nem kell Párizsba menni". Hát jó! Itthon maradok! Beülök egy bistróba a Place de la Kossuth Lajoson és a harmadik a ba-bordeauxi nagyfröccs után határozottan érzem, hogy... „nem kell hazamenni" ... Pásztor János MENNI Nyolc ország közös színes filmje a Dunáról