Film Színház Muzsika, 1957. július-december (1. évfolyam, 8-33. szám)

1957-08-30 / 16. szám

Ö­römmel olvasom, hogy: „nem­­kell Párizsba menni." Ez a jóindulatú figyelmez­tetés a Duna jobb és bal partján elterülő hír­­detőoszlopainkon inti óva a Párizsba készülőket. Bevallom, én mindig hittem abban, hogy kell Párizsba menni. Mert mégis csak meg kellene győződnöm arról, hogy a Notre Dame-ot élethűen fényképezték-e le azokra a képes­lapokra, amelye­ket onnan kapok. (Legá­lisan, útlevéllel kiutazó barátaimtól.) Vagy, hogy valóban úgy folyik-e a Szajna Párizson át, ahogy megboldogult földrajzta­nárom tanította. (Legáli­san boldogult meg, kül­­sérelmi nyomaikat nem találtak rajta.) És már éppen indultam Párizsba (Legális... stb.), amikor is ez a jóakaratú plakát lefújta az egészet. Igaz is! Mi a csudának menjek én Párizsba, mi­kor végre Pesten is lát­hatom és hallhatom (ha vágynak szemeim a lá­tásra és vágynak füleim a hallásra) Rátonyi Ro­bit, a Comedie Frangaise tagját, Rózsahegyi Kál­mán bácsit, a népszerű Monsieur Kálmánt, aki zsebre vágta a Montmar­­tre-t. Végre nem kell Pá­rizsban kínlódnom Ha­­csek és Sajó édesbús lírá­jával. Megkapom itthon. A francia nyuszit Pesten varázsolja elő kalapjából Péter, a bűvész, Kiss Fe­renc magyarul franciás. Hosszúlejáratú vendég­­szereplésre Szilárd Dar­vas is városunkba költö­zött. Sőt megismerhetem végre a Rock and Rollt is, ezt a csipkefinom, bá­jos francia népitáncot. „Nem kell Párizsba menni". Hát jó! Itthon maradok! Beülök egy bistróba a Place de la Kossuth Lajoson és a harmadik a ba-bordeauxi nagyfröccs után határo­zottan érzem, hogy... „nem kell hazamenni" ... Pásztor János MENNI Nyolc ország közös színes filmje a Dunáról

Next