Film Színház Muzsika, 1959. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1959-12-11 / 50. szám
FENT MÁR BÉKE VAN Hans Lucke drámája 1944-ben a keleti fronton játszódik. Egy hirtelen visszavonulás alkalmával a németek egy bérház mély pincéjében felejtik a hadosztály telefonközpontját, s az ide beosztott katonákat. Ahol az előbb még lüktető élet volt, hirtelen némaság lesz. Senki földje... Róluk — az ottfelejtett katonákról — szól ez a darab, s vall emberségről, háborúról, s megcsillantja a békét, sőt, ami még ennél is több: egy kissé a „hogyan továbbot” is. A tovább harcolni vagy a fogságot választani nagy kérdésében az író háromszor pergeti meg a maga teremtette szituációt. Hőseinek jellemvonásait e három dimenzió megvilágításában teszi plasztikussá Remek pszichológiai érzékről, s ügyes drámaírói készségről tanúskodik, hogy egy percre sem lankad érdeklődésünk. A Magyar Televízió kiváló szereposztásban hozta színre Hans Lucke drámáját Bodrogi Gyula játszotta a még zöldfülű, kölyök kora óta mesterségesen elbutított közkatonát Különösen azokban a jelenetekben volt kitűnő, amelyekben összeomlik hite mindabban, amit gyerekkora óta tanult Szemünk láttára lesz a huszonegyesztendős életvidám Hitler-jugend palánta gondolkodó ember. Gábor Miklós Erler hadapródőrmestere mindenre elszánt briganti, aki ha kell embereket öl, csakhogy mentse az életét... Sinkovits Imre Wieland tizedese az előadás egyik legjobb alakítása volt. Csalódott, háborút végigszenvedő, de azért még embernek maradó németet formált meg. Nagyon tetszett Szakács Miklós Balk SS-katona szerepében. Azalatt a néhány perc alatt, míg a képernyőn volt, megértettük egész életének tragédiáját. Raksányi Gellért és Gera Zoltán két igazi SS-t játszott Az előadást Mihályfi Imre rendezte. Térkomponáló tehetségét, hangulatteremtő erejét dicsérte ez az előadás. Mezei István vezetésével ezúttal harmonikus egyetértésben működtek az operatőrök is, kivéve azt az egyetlen képet, amikor a kamera bentfelejtődött. Lelkes Éva Gábor Miklós, Bodrogi Gyula, Szakács Miklós és Sinkovits Imre a kamera előtt (Vörös Ilona — TV-fotó) 33 /------------------------------------------------------------------1 Élő újság Amikor útjára indult az Élő újság, szerkesztői megajándékozták egy sajátos formulával. Megszületett az „élő” riporter, sőt az „élő” szerkesztő is, aki minden vasárnap este végigkalauzolta az újság „hasábjain” a nézőt. Megszoktuk ezt a formát és megszerettük a szerkesztőt. Váradi György hétről hétre tehetségesen látta el a nem könnyű feladatát. Aztán egyik számról a másikra nem ő jelentkezett. A szerkesztői székben más ült. A jóval fiatalabb „szerkesztőt” is megszoktuk volna. De most már ő is elmaradt, s jött az „ömlesztett” riport. A műsor elme azonban továbbra is az E36 újság nevét viseli. Helyes az a törekvés, hogy a TV munkatársai a nézők táborát mindig új s új ötletekkel kívánják meglepni. De egy állandó műsorszám s különösen, ha az Élő újság, nem attól lesz érdekesebb, ha hetente változtatják a formáját, hanem, ha a benne látható és hallható riportok jók. (Erre majd legközelebb visszatérünk.) ----------------------------------—1