Film Színház Muzsika, 1960. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)

1960-07-01 / 27. szám

KÁLLAI FERENC A színész a karakter­­színésznél kezdődik és ott végződik is. De ennek bi­zonyítása sem megy sze­repek nélkül. Amikor Kállai Ferenc egyre-más­­ra játszotta el a hősszere­peket, évekkel ezelőtt­­ bizonyos egysíkúságot éreztünk nála,s erről nem a színész tehetett. Most, évek óta változatos, sok­féle szerepeket játszik — s szinte száguld előre a pályán. Ez az évadja volt tán a legsikeresebb, a legérde­kesebb. Különböző tónu­sú szerepek, ellentétes fi­gurák — megannyi alka­lom a jellemábrázolás ki­bontására. Abruzov Tá­­nyájában a mérnököt ala­kította, aki beleszeret a kolléganőjébe. Líra, em­berség, mély érzelmek, póznélküliség — ez jelle­mezte játékát. Frázis­­mentes lélekrajz, szinte hétköznapi egyszerűség. Aztán a bonyolult, rop­pant feladat: Happy, a Miller-drámában. Furcsa figura. A „Tanyá“-ban egy megtisztult világ egyé­ni konfliktusát kellett áb­rázolnia, azt bizonyítan­dó: nincsen egyedül.­­Az ügynök halálá­ban egy sivár világ a környezet. Happy körül tragédiák ólálkodnak, de „ő soha­sem ismert be semmifé­le vereséget, ezért belül sokkal zavartabb, ha ki­felé boldognak látszik is". Szinte az ellentéte az iméntinek, aki nagy te­hetségű mérnök és teli van felelősségérzettel. Happy lényegében fele­lőtlen s nem is érti való­jában, mi történik körü­lötte. Van egy félelmetes jelenete, a bárban része­gen, amikor apja, Willy Lomann eltűnik, az egyik kokott kérdésére így fe­lel: „Nem is az apám volt." Hátborzongató sza­vak, melyek oly könnye­dén buggyannak elő a szí­nész szájából, s mégis dörgő, kíméletlen ítélke­zéssel önmaga fölött. Egy gesztus, egyetlen részeg, révült tekintet — Happy jellemének teljes feltárá­sa. És Aenobarbus az „An­tonius és Cleopatra“-ban; megint más szín, más vi­lág. A zsoldos katona, a durva­­ csatában bátor hadfi, aki áruló lesz. De lehet-e megfizetett zsol­dos áruló? Kállai olyan ragyogóan egyesítette Aenobarbus zsoldos lényét Aenobarbus lelkével, hogy gránitba formált, shakes­­peare-i méretű tragikus hős kerekedett ki belőle. Búcsújelenete döbbenetes: a gyávák bátorsága és a bátrak gyávasága vijjo­gott benne, külsőség nél­kül, pózmentesen. Úgy halt meg, mint egy ró­mai. S ezután Pici az „Üze­net“ című Mesterházi - színműben. Kártyás, bort­­szerető, könnyed vagány é­s kiváló bányász, aki a legnehezebb órában „du­ma“ nélkül áll az igaz ügy mellé. Az íróilag is kitűnő figurát Kállai Fe­renc pompásan egyénített vonásokkal ruházta fel; sajátos humor, öngúny s emberség járta körül, ön­maga is elítélte a figura gyengéit, de a drámai fordulóponton méginkább ítélkezett a gyávák, a te­hetetlenek felett. S végül megint Shakespeare: Obe­ron a Szentivánéji álom­ból. Azért volt shakes­­peare-i tündérkirály, mert ember volt. Mintha ezt mondta volna el szavak nélkül: álmodjatok velem, s míg álmodtok, higgye­tek a bűvös varázslatok­ban, de merjetek ember­nek lenni a földön. Kál­lai Oberonja: a reneszánsz ember képzelete, csapon­gó és szilaj, a föld felett röpköd, de a földön jár, öt szerep, öt világ. Kál­lai Ferenc elmondhatja: jó évadja volt. Demeter Imre 1960. július IV. évfolyam 27. szám­ára; 2,50 Ft Címlapunkon: A négy pécsi „Tündérlaki lány." Heltai Jenő vígjátékát közvetítette a Televízió. (Margittai Ági, Vág Mari, Vetró Margit és Gábor Ibr.. (Féner felv.) A hátsó borítón: Mercy Haystead a „Különös hajó­töröttek" című új színes angol filmszatíra egyik női szereplője.

Next