Film Színház Muzsika, 1962. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1962-01-05 / 1. szám

min VI. évf. 1. szám 19*2. Jan. S. Ara 2.5. Ft A CÍMLAPON: Jelenet a „Kék madár*’-ból. Horváth Teri (Tyltyl) és Hacser­ó­­zsa (Mytyl) a Jókai Szín­ház MaeterHack-bemutató­ján. A HÁTSÓ BORITÖN: Vá­­radi Hédi, a „Délibáb min­den mennyisé­gi­ben" című új magyar filmszatíra női, főszereplője, sorolni, a év elején, naptári év első napja ugyan nem jelent színházi fordulót, s valahogyan a film­évad sema januárral kezdődik, mind­amellett mégiscsak számadást szokás ké­szíteni év végén, s a reményeket élő­­várakozásnak hangot adni a következő A remények, várakozások, ha szavakba fogják őket, többnyire persze konvencionálisak. Mert mit is kívánhatunk? Jó drámákat, sikeres színházi elő­adásokat, érdekes, művészileg magasrendű filmeket. Miben reménykedhetünk? Hogy e kívánságok meg­valósulásához meg lesznek a feltételek, hogy éle­tünk békés napok egymásutánján gazdagodik; hogy a teremtő munka új lendületét nem fogja meg­törni a régihez való konok ragaszkodás; hogy a kor, amelyben élünk, a tehetséget kiemelkedő al­kotásokra fogja sarkallni. Ha elmondtuk is már mindezt egymásnak, ha közhelynek tűnik is, a szavak és tények igazsága igazság marad mindenképpen. S ahhoz, hogy az igazság valósággá is legyen, a mi közös erőfeszíté­seinkre van szükség legelőbb. Arra, hogy író, ren­dező, színész, ne elégedjék meg a középszerű, az ,,éppencsakhogy” teljesítménnyel, hogy ne enged­jük eluralkodni színházban, filmgyártásban az üzletszerűség, a jól fizető semmitmondók szellemét; arra, hogy a közönség, amely joggal vár élményt és szórakozást a művészettől, az igazán művészi vállalkozások pártján foglaljon állást. Így remélhetjük, hogy ez az esztendő néző és alkotóművész közös akaratával, a közös öröm, az együtt teremtett élmények foglalata lesz. Szép feje­zet az értelmes és gazdag emberi élet naplójá­ban ... Hanem addig is, míg az év végén számot adha­tunk magunknak arról, miként teljesedtek remé­nyeink, lapozzunk bele a most kezdődő év műsor­­naplójába. Lorca-d­ráma a Katona József Színházban A Katona József Szín­házban megkezdődtek Fe­derico Garcia Lorca „Ma­riana” című drámájának előkészületei. Vadász Do­na, az előadás rendezője mondja a darabról: — Ünnep, a szó legiga­zibb értelmében, és meg­tiszteltetés Federico Gar­cia Lorcával, századunk egyik legnagyobb költő­jének és drámaírójának darabjával foglalkozni. Ez­zel a darabbal Lorca mint éles fáklyával világít a tör­ténelembe, ugyanazzal a szívbemark­oló Intenzitás­sal, mellyel néhány évvel később a nagy honfitárs, Picasso festi meg Guernica bombázását. Ez a monda­nivaló: vigyázz hazafi, vi­gyázz ember, les rád az embertelenség, védekezz! És Lorca ebben a darab­jában megteremti,­­ ahogy ő mondja — „a szabad­ság szimbólumát” Marianna figurájában. Aki nem hős­nek született, csak ked­ves, törékeny szerelmes asszony, de aki szerelmén keresztül megérti a leg­nagyobbat, a szabadság eszméjét és meg tud halni érte, hogy örökké éljen.

Next