Film Színház Muzsika, 1962. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1962-09-14 / 37. szám
/] VÍZ MESSZIRE elvi*- /l szi a hangot, s a part felől zongoraszó hallik. Gyermekfejek bukkannak fe-1 a Balatonban, innen is, onnan is közelebb úsznak, még egy kis ladik is errefelé siklik, mindenki áhitatosan fülel. Fischer Annie gyakorol a nyárvégi délelőttön, a Balatonakarattyai kis házban. Sohumannt játszik, a C-dúr Fantáziát és a levegő hirtelen a költészet áramától forrósodik. Mert hiszen ez a szó jut eszembe legelőször, amikor az ő zongorajátékát hallom: a legnemesebb költészet hatja át. Tavaly ősztől nyárig megint bejárta a fél világot, európai és amerikai nagy hangverseny körútjain évről-évre mind nagyobb sikereket arat, nevét és művészi rangját a nemzetközi kritika Fischer Edwinével és Backhauséval méri össze, ő már régen felért a csúcsra. S amikor ez a zajos, fáradságos, élményt osztogató, gyönyörűséges szezon befejeződött, Fischer Annie, mint minden évben, az idén is ide jött Akarattyára, férjével, Tóth Aladárral együtt. Nyáron elbújik a világ elől egy nagy lélegzetre, pihenésre, új erő gyűjtésére. Zongoraszó a part felől... Egy nyárvégi délután Fischer Anniénál Pihen? Mutasd meg hogyan pihensz, megmondom ki vagy! Fischer Anniénak a pihenés félig-meddig azt jelenti: ilyenkor ér rá, hogy gazdagítsa repertoárját. Mert a hangversenyidény az utazásé, a szereplésé, az aratásé. A kis házban, itt Akarattyán, még a Bösendorfer zongora mellől is lelátni a kert meredekjén a nádasra, a Balatonra, s a kis pallóra, amely a tó vízébe nyúlik. A zongora kottatartóján Beethoven szonátákat is látok (Fischer Annie az utolsók közül újít most fel egyet-kettőt, amelyeket évek óta nem lát- 6