Film Színház Muzsika, 1963. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1963-09-14 / 37. szám

■ A BÉCSI RÁDIÓ ÉS TELE­VÍZIÓ megbízottja minap Budapesten tárgyalt a Szerzői Jogvédő Hivatallal és a Ma­gyar Írók Szövetségével rádió­ra és televízióra alkalmas ma­gyar művek előadási jogának megszerzéséről. A bécsi Rádió és TV. számos élő magyar író műveinek rádió- és tv-változa­­tával akarja bővíteni műsorát. ■ VARGA ANDRÁSTÓL, az Operaház művészétől kap­tunk levelet, aki hosszabb idő óta Kubában vendégszerepel. Eddig 37 koncertet adott, min­­­den koncerten húsz számot énekelt nagy sikerre. A kubai dolgozók meleg szeretettel fo­gadták operaházunk művészét és minden fellépését forró taps­sal jutalmazzák. ■ SZEPTEMBER 10-ÉN üznne­­PÉLYES évadnyitó társu­lati ülést tartott a Veszprémi Petőfi Színház. Lendvay Fe­renc, a színház igazgatója is­mertette a jövő évi progra­mot, ezután került sor a Mű­velődésügyi Minisztérium 15 000 Ft-os prémiumának átadására, mellyel a színház nyári vizi­­színpadi Szentivánéji álom elő­adását jutalmazták. A jutalmat Molnár Béla, a színházi osztály vezetője adta át, s ugyancsak ő adta át a színház tagjának, Huttkay Máriának a Munka­­érdemérem kitüntetést. ■ EGY HÍR A THÁLIA SZÍN­HÁZBÓL. A színház igaz­­gatósága megállapodott Fejes Endrével, hogy nagysikerű Rozsdatemető című regényé­ből színdarabot ír. RÁDIÓ­distestárat Szergej Antonov kisregényét már ismeri a magyar közön­ség: a Nagyvilág nem sokkal megjelenése után, dicséretes gyorsasággal közölte. Az elmúlt évben a Szovjetunióban fil­met is készítettek a szuggesztív erejű írásból; a film a kö­zelmúltban sikeresen szerepelt a moszkvai filmfesztiválon. A Magyar Rádió Liska Dénes átdolgozásában mutatta be Antonov művét. A kisregény tömör párbeszédei erőteljes drá­mai dialógusokká formálódtak, Molnár Mihály rendező pedig a hangkulisszák sokszínű — és néha a kelleténél egy kicsit harsányabb — alkalmazásával igyekezett felidézni a szibériai táj érzékletes leírásait. A fiatal újságíró alakját, aki kétségek közepette, a számára teljesen idegen környezetben, gyanakvó, vagy ellenséges érzelmű emberek között keresi, kutatja az Igazságot, Somogyvári Pál formálta meg, kitűnően. Az élmunkásnak kikiáltott, de valójában csaló — helyeseb­ben csalásra kényszerí­tett — gépkocsivezető figurájából Soós Lajos teremtett hiteles, meggyőző drámai hőst: Makldry Já­nos, Csata Zsuzsa és Bodor Tibor alakítása egy-egy kisebb szerepben kitűnően egészítette ki az együttest. (cs.) azok az emberek, akiknek a ma­gyarsághoz vajmi kevés közük volt.­­ A filmhez több mint ezer da­­guerrotypet gyűjtöttünk össze, ami­ket a filmben fel-felvillantunk majd, sőt egy nyúlfarknyi — eddig még sehol fel nem használt — filmrész­letet is találtunk az ünnepi felvo­nulásról, amit ugyancsak beikta­tunk a filmbe. Az a célunk, hogy a néző a valóságban nevessen. — Azt hiszem meg kell említeni, hogy nem akarjuk a történetet mai­vá tenni. Célunk mindössze annyi, hogy megmutassuk a mai kor em­berének az „arany békeidők" valódi arcát. A film karriertörténet lesz. Egy lecsúszott banktisztviselő egyet­len adottsága kitűnő rajzkészsége. Egy nap rájön arra, hogy pénzt is tud rajzolni... A másik főhős az államhatalmat képviseli. Mikola, magyar császári és királyi nyomozó, akinek élete és karrierje függ attól, hogy leleplezze a pénzhamisítót. Kettejük elkeseredett küzdelme áll az előtérben. A harc eredménye ket­tőjük karrierje: az egyiké dicső, a másiké gyászos. Hogy melyiké a di­cső és melyiké a gyászos, az majd kiderül a filmből! — A film rendezői stílusát ille­tően hadd mondjam még el, hogy párizsi tanulmányutamon nagyon sokat foglalkoztam Jacques Tati művészetével. Remélem, hogy mind­azt, ami humorából és életfelfogásá­ból számomra­­elfogadható, alkal­mazni tudom majd „A pénzcsináló’’ forgatásánál. Csurka István Miért rossza­k a magyar filmek? című novellája az Új írásban je­lent meg. Most forgatókönyv készül belőle. — Nálam nem nehéz megállapíta­ni, hogy mit akartam szatirizálni - mondja Csurka István —, hiszen ez hogy úgy mondjam, „bennfoglal­­tatik" a címben. Ezen túlmenően magamat is ki akarom gúnyolni. Akik jobban ismerik a filmgyárban viselt dolgaimat, azok tudják, hogy volt idő, amikor én is, ugyanúgy, mint sok más kollégám, pillanatnyi pozzavar esetén hasonló módon szereztem pénzt, mint a novella- il­letőleg a filmbeli íróhős. — Hogyan jutott eszébe ebből a témából novelláit, illetve filmet írni? — Maga az ötlet már elég régen, szinte „ötletszerűen” merült fel és azóta hordozom magamban.. Azt hiszem, elég jól ismerem a figurá­kat, akiket szerepeltetek, és a kör­nyezetet is, amelyben élnek és mo­zognak. — Miben módosul a forgatókönyv a már publikált novelláihoz képest? — A cselekmény lényegében nem változott meg, csak az egyes szituá­ciókat bontottam ki jobban. Egyes komplexumokat pedig — ha szabad ezt a kifejezést használnom — el­mélyítettem. A forgatókönyv gerin­ce az a folyamat, ahogyan a viszony­lag jó írói ötletből, az első drámai változatból — táncos revü lesz. Aho­gyan mindig újból és újból átdol­gozza az író és felolvassa a módosí­tott forgatókönyvet a rendezőnek, az négy belső filmben elevenedik meg. Az első változatban a főhős börtönből szabadul. A másodikban kórházból. A harmadik verzióban a film elején egy üdülőt hagy el, a negyedikben pedig a házasságkötő­terem küszöbét lépi át. Ahogyan ezek a változatok létrejönnek, az tulajdonképpen a film cselekménye. — Mit remél ettől­ a filmtől? — Azt, hogy hite lesz, s hogy nevetnek majd rajta. — Hogy okuljanak rajta, nem? — Ebből tulajdonképpen nem le­het okulni. — Tehát továbbra is rossz­ak lesz­nek a magyar filmek? — Ettől a filmtől bizony nem lesznek jobbak. Persze, nem is ez a célja a forgatókönyvnek, illetőleg a filmnek. De nem is én vagyok hivatva eldönteni, hogy milyenek a magyar filmek. És én akkor is meg­írtam volna ezt a filmet, ha törté­netesen valamennyi magyar film­­át­lagon felüli volna. Körmendi Judit : PREMIER A BÁBSZÍNHÁZBAN. Megkezdődött az új évad az Állami Bábszínházban is. Szeptember 14-én kerül először­­ színre Fehér Klára „Kaland a Vénuszon" című fantasztikus báb­játéka, amelynek hősei űrutas bábok. A bábjátékot Szőnyi Kató rendezi, a bábokat és díszleteket Koós Iván tervezte. A játék próbái nagy lendülettel folynak, s mint a képünkön is látható, a színészek teljes odaadással készülnek az Izgalmas produkcióra (MTI fotó:Keleti Éva).

Next