Film Színház Muzsika, 1963. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1963-07-06 / 27. szám
Hiszen n sem tetszett...! PETROVICS EMIL: Évadzáró társulati üléseken, cikkekben, kritikákban sok szó esik ezekben a napokban az elmúlt évadról. Rendezők, színészek, írók válaszait közöljük a Film Színház Muzsika kérdéseire. Első kérdésünk melyet a művészeknek feltettünk: — Mi szerezte az elmúlt évadban a legnagyobb örömet, mi okozta a legnagyobb boszszúságot? BÁSTI LAJOS, a Nemzeti Színház művésze: — A legnagyobb örömet? Az a becsületes, tiszta légkör, amely a Nemzeti Színház új igazgatóságának munkáját, törekvéseit jellemzi. A bosszúságot egy kényszerűség. Hiába, hosszú évek lerakódott üledékét, hibáit és mulasztásait a legmegfeszítettebb igyekezettel sem lehet olyan tempóban tisztába tenni, ahogy azt egyrészt a Nemzeti Színház valamennyi tisztességes tagja igényli, másrészt, a mai európai színjátszás nívója és ritmusa megkívánná. — Tudjuk, szereti a zenét. „A két Bolyaiban is maga hegedül. Vajon az elmúlt szezonban kányszor volt operában és hangversenyen? — Valóban imádom a muzsikát. De be kell vallanom: operába az idén sem jutottam el. Koncerten kétszer voltam: egy Ferencsik vezényelte Debussy-esten, s egy másikon, amelyet Forrai Miklós dirigált. Nagy élvezetet szerzett mindkettő, kivéve azokat a helyeket, ahol — nekem kellett szerepelnem, szövegmondásként... ÁDÁM OTTÓ, a Madách Színház főrendezője: — Az elmúlt évad legnagyobb öröme számomra De Lullo és Planchon vendégszereplése volt a Petőfi Színházban. Ezzel szemben a legnagyobb elkeseredést az váltotta ki belőlem, hogy a magyar színésztársadalom és általában a színházi szakembereink milyen részvétlenek voltak és milyen nagymértékben fumigálták ezeket a kiváló produkciókat. — Mi izgatja most a legjobban? — Büchner Danton halála című drámájának rendezőpéldányán dolgozom. Évek óta készülök rá, nagyon örülök neki! SÁNDOR JUDIT, az Állami Operaház magánénekesnője: — A Pelléas és Mélisande, volt az elmúlt évadban az én legnagyobb örömöm. Találkozás a szerepek szerepével, Mélisanddal. Bosszúságom? A Bartók-termet alkalmi színházzá alakították át, amely, ha nem is ideális kamaraterem, befogadó képessége alkalmas volt énekszóló koncertekre. A Zeneakadémia kisterme túlságosan kicsi, nagyterme pedig túlságosan nagy erre a célra. Megfelelő terem hiányában nem volt három év óta önálló dalestem Budapesten. Pedig állandóan újabb ciklusokat tanulok a rádiónak, s ezeket szívesen elénekelném a pódiumon is. — Milyen problémák izgatják most? — Az Erkel Színházban felújítottuk a Lohengrint, de én szeretném ha még több' Wagnert, sőt Richard Strausst is felújítanánk". S noha most már bővült az Operában a modern repertoár, még sok minden hiányzik Raveltől Dallapiccoláig. SULYOK MÁRIA, a Vígszínház művésznője: — Legnagyobb örömöm az volt, hogy a színházakat temető cikkek ellenére most a nagy kánikulában is állandóan zsúfolt nézőtérnek játszunk. Ami a keserűségeket illeti: izgulékony vagyok, tehát a kelleténél jóval többet bosszankodom, de öt perc alatt még az okát is elfelejtem. — Nagy sikereket aratott az új magyar drámában. Elégedett-e ezzel? — Én a magyar drámákban mindig negatív figurákat játszom. Olyanokat, akiket a közönség jól ismer. Most már szeretnék végre-valahára pozitív alakot is játszani, aki se nem ledér, se nem fasiszta, hanem becsületes, de mégsem unalmas ember, és akit jól ismer a közönség ... DOBAI VILMOS, a Pécsi Nemzeti Színház főrendezője: — Tetszett, hogy színházaink sokkal több új magyar darabot mutattak be, mint az utóbbi években. Tetszett, hogy néhány jó külföldi színház vendégszerepelt Magyarországon és tetszett Major Tamás alakítása a „Kedves hazug”-ban. Nem tetszett, hogy az előző kérdésre csak ennyit tudtam válaszolni és az sem tetszett, hogy lassan és rengeteg huzavonával halad színházi életünk szervezeti kérdéseinek megreformálása. — Mi a vidéki színházak legnagyobb panasza? — Az aránytalanul kisebb erkölcsi és anyagi megbecsülés, ami a vidéken dolgozó művészeknek jut a pestiekkel szemben. Ebbe természetesen beletartozik a sajtó érdeklődése a vidéki bemutatók iránt. a Petőfi Színház zenei vezetője — A görög színház vendégjátéka! Ezen belül is a kórus. Az, hogy a színpadi játék valamennyi eszközét a legtökéletesebb ökonómiában használták ki. A prózában való zenélésük! Bosszúságom? - Moldova György „Légy szíves Jeromos”-át kihagytuk, mint lehetőséget! Nem sikerült úgy színpadra állítanunk, ahogyan szerettük volna. — Mire vágyik a zeneszerző Petrovics Emil? — Operaszövegkönyvre! Az a vesszőparipám, hogy magyar író magyar témakörben írjon nekem szövegkönyvet. Szövegkönyvet egyelőre nem kapok sehonnan. Nyilván nem azért, mert nincs ilyen magyar író! Csak nem tudjuk egymást megtalálni! Néha az az érzésem az utcán, hogy most épp itt megy el mellettem. És elmegyünk egymás mellett... LUKÁCS MARGIT, a Nemzeti Színház művésznője — Az, hogy eljátszhattam a „Kedves Hazug” női figuráját. — Az, hogy akik a premiert látták, nem jöttek el egy későbbi előadásra is... — Elkezdték próbálni a ,,Macbeth”-et, ön lesz a Lady. Mondhatna valamit ezzel kapcsolatban? — Végzős voltam a Színiakadémián, amikor rám osztotta Ódry Árpád egy sikamlós francia vígjáték, a „Mézeshetek” női szerepét. Nekem az a könnyű nőcske nem volt ínyemre. Megmondtam, nem vállalom. Ódry Árpád mosolygott: „Tudom, miért idegenkedik tőle. De higgye el, ha egyszer majd Lady Macbethet játssza és nem lesz éppen olyan vonzó nő, mint ebben a szerepben Básti Lajos Ádám Ottó Sándor Judit Sulyok Mária