Film Színház Muzsika, 1964. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1964-10-30 / 44. szám
SZÍNÉSZ ÉS SZEREP Nagy Imre körorvos: Kállai Ferenc A színész Németh László művében játszani, úgy érzem, izgalmas, gyönyörű érzés. Az ő munkáiban az igazságkeresés olyan differenciált izzását érezheti az ember, ami kiváltképp inspiráló a színész számára. Mert az igazságkeresés sarkallja a színészt, felfokozza légkört, jellemet, figurát teremtő erejét. Az író bátor, egyenes gerinccel végigjárt művészi útja olyan tényező, amely maximális igényt támaszt az ő munkáit tolmácsoló színésszel szemben. Ezzel az igénnyel kezdtem és végeztem a munkámat Németh László — Nagy Imre körorvosának a megformálásában. Vonzott, érdekelt ez a drámai alak, az 1935-ös Magyarország kivételes egyénisége, aki azért hagyja ott gazdag családját, hogy «ág, tövis, sav lemarjon róla minden hazugságot». Eljut addig, hogy a szegények doktora legyen, a kétségbeesés farkasa, a tiltakozás szobra ... Egyik legnagyobb problémám az alakítás közben a megfelelő kifejezési forma és hang megtalálása volt .Minden ember jellemének, idegrendszerének, helyzetének megfelelően a saját ritmusában él, mozog, cselekszik, sőt robban, kivételes pillanatokban is megőrzi idegrendszerének, lelkiségének sajátságait Ezért próbáltam az első felvonásban visszatartottabb expozícióval indítani a cselekményt Tudom, nem a leghálásabb színészi helyzet, de úgy vélem, ez áll legközelebb az igazsághoz. Nagy élvezet számomra ennek a szerepnek a gondolatait úgy közölni az akkori társadalomról, a szerelemről, eszmékről, hogy lényegében magáról az emberről szóljanak. Az eddigi előadásokból azt tapasztalom, hogy a nézőtéren is megtisztító és felemelő visszhangra talál a dráma. S igen boldog vagyok, hogy ezeknek a gondolatoknak járó elismerő, lelkes tapsot most én könyvelhetem el. A kritikus Minden rokonszenv hangsúlyozása nélkül, de a fülsértő rosszindulatra sem figyelve megállapíthatjuk, hogy Kállai Ferenc játéka Németh László »Villámfénynél» című drámájában, nagyszerű példája a tudatos és eredeti szerepépítésnek. Az is kiderült az utóbbi előadásokból, hogy a premier sajátos izgalmainak eltűntével a szerep belső szellemi izzása átfűti azokat a szituációkat is, ahol a játék ritmusa akkor feleslegesen lassúnak tűnt, s a kifejezés módja nem éreztette eléggé a mögöttük lezajló gondolati robbanások intellektuális izzását Érdekes módon a gondolatok hirdetése takarta, fékezte a játék természetes ritmusát. Ma a gondolati tudatosodás, a felismerés, a nagy emberi választás oly tisztán megy végbe a színpadon, hogy átéljük a csendek és a finom, szinte zenei hangsúllyal tolmácsolt monológok, dialógusok gondolati tartalmát és intellektuális szépségét. Érdekes figyelni Kállai Ferenc játékában az egyszerűségre, a természetességre való törekvést. A kifejezés igazságát, a játék emelkedettségét ezzel tudja igazán stílusosan megteremteni. Ilés Jenő