Film Színház Muzsika, 1964. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1964-07-17 / 29. szám
SZÍNÉSZ ÉS SZEREP A színész — Úgy érzem, a Wozzeck eddigi művészi pályám legkimerítőbb, legtöbb koncentrációt követelő szerepe. Van előadóművész, akinek az összetett feladatok megoldása a kézenfekvő, s talán én is közéjük tartozom. Ez csak látszólagos előny, mert színházunk repertoárjában szerepeim nagy része egyértelmű, s kevéssé szövevényes feladat, s ezekből kevésbé vagyok otthonos. Wazzeck, a Felléas Golandja, Jago, Wotan, Kékszakállú az elsőszámú kedvenceim. Nosztalgiával és sokszor irigykedve nézem prózai színházaink előadásait. Ilyenkor mindig felébred bennem a vágy a prózai színjátszás iránt, mert magam is prózai színész szerettem volna lenni. Irigylem őket, mert kevesebb a közegellenállási felületük, indulataiknak saját erejük és ízlésük szabja a határt, míg az operajátszásban a színész energiájának nagy részét lekötik a műfaj velejárói: zenekar, kórus, karmester, stb., stb. Minden színész vallomása egy-egy szerepéről, szánalmas dadogásnak hat Én nem tudnék többet mondani » Wozzeckemről«, mint bármely más színész a szerepéről. Azt tudom, hogy ez alatt a »mindössze" kétórás előadás alatt olyan felfokozott idegállapotba kerülök, hogy minden esetben megváltás számomra a színpadi halál. A Wozzeck-bemutató előtti sorozatos zenekari próbák, és a hisztéria határáig menő szerep megformálása súlyosan igénybe vette fantáziámat. Úgy érzem, szerepfelfogásom azóta érzékenyebb lett, és színpadi alakításaim kifejezőbbek lesznek a Wozzeck hatására. Ezért is volt számomra megtisztelő, hogy Wozzeck-premierünk illusztris vendége, a zeneszerző özvegye így nyilatkozott: »mind zenei, mind színpadi szempontból igen egységes, rendkívül drámai Wozzeck-előadást láttam«. A kritikus Faragó András Wozzeckje a tragikus sorsú katonaborbély alakjának kitűnően sikerült színpadi megformálása. Bonyolult és sokfajta tényező, emberi és jellemvonás találkozik ebben a figurában. Faragó értelmezése azért is meggyőző, mert Wozzeck egyéni drámája mögött érzékeltetni tudja a hős társadalmi kiszolgáltatottságát is, hogy sorsa nem csak egyéni helyzetének alakulása, hanem védtelensége és a társadalmi légkör embertelensége miatt is fordul tragikusra. Wozzeck kétségkívül beteg ember, de lelki zavarai, kedélybetegsége, kiszolgátatottsága miatt válnak patologikussá. Faragó drámai intenzitással, feszültségteremtő erővel érzékelteti Wozzeck útját. Ahogyan visszafojtott indulatai mögül időnként ki-kitör a tiltakozó, lázadó ember hangja, s ahogyan újra visszazuhan a végső kétségbeesésbe, úgy érezzük: Faragónak nemcsak Alban Berg, hanem Büchner hangját is sikerült megtalálnia. Wozzeck tragédiája épp reménytelenségében, s ebben a visszafojtott tiltakozásban hat teljesnek. A művész, aki a szereppel találkozott, átérezte a zenei jellemábrázolás rendkívüli intenzitását és gazdagságát, s meg tudta találni kifejezésére a legmeggyőzőbb eszközöket. , Fábián Imre Kép: Kertész Gyula felvétele