Film Színház Muzsika, 1964. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1964-11-06 / 45. szám

HETVEN ÉV A BOULEVARD DES CAPUCINES-TÍL A GYARMAT UTCÁIG magyar film regftnue / / Fülünkben zenél a vers Korda Sándor szép gon­dolatokkal teli kritikájából megtudjuk, milyen is volt filmen a Tetemrehívás: «■Nem. kosztümdarab ez, nem egy reges, távoli vi­lág ruháit húzza halotti ér­zelmekre: — a ballada és a balladáról készült film­dráma is örökérvényű em­beri érzelmekből épült. ... Nem röppenek el a drámai szavak és könnyű és boldog szerelmi sóhajok a színről, de a fülünkben zenélnek a ballada szavai. Soha szebb kísérőzenét. A nézőtéren szinte skandálnak a verslábak, és szinte hal­lani, amint ritmusban mondják a nézők a ballada sorait. Elmélyült kortörténeti ta­nulmányok után készült a film. Felírásait Zichy Mihály illusztrációinak stílusában rajzolták. Berky Lili nagyobb szí­nésznő, mint a külföldi mo­ziprimadonnák legtöbbje. Szép és komoly arcán a bánat minden felhője, a mosoly minden sugara be­szédes lesz. Eszközei a leg­egyszerűbbek ...* Mindebből talán kitű­nik, hogy Berky Lili Ját­szotta el Kund Abigél sze­repét. Titokzatos látogató Bródy Sándor a Royal Szálló 131-es számú szobá­jában, ahol lakott, ágyában könyökölve sárga hálóing­ben elmerülten dolgozott, új regényes színjátékot írt a Magyar Színház számára. Váratlanul egy úr kopog­tatott be a szerzőhöz, letett az asztalra egy tekintélyes összeget, ígért írásban még nagyobbat és kijelentette, hogy ő az éppen most ké­szülő darabból, a Lyon Leából bizony filmdarabot akar csinálni. Bródy húzódozott, hiszen még a fele sincs meg a da­rabnak, és talán el sem ké­szül egyhamar ... De az il­lető hajthatatlan maradt, otthagyta a pénzt, a szer­ződést és távozott. Bródy, aki a romantikus realizmusnak vágott ös­vényt, úgy érezte, mintha az ő sajátos regényalakjainak egyike járt volna nála. A »Tímár Lizá*<-n négy évig dolgozott, s hogy a »Lyon Lea« — fennmaradt hírlapi értesülések szerint — négy hét alatt elkészült, abban nem kis része van ennek a romantikus epizód­nak. Vannak ugyan más regé­nyes hagyományok, mely szerint Bródy mindössze három nap alatt írta meg a Lyon Leát a színház társu­latának sürgetésére, de má­sok esküsznek, hogy csak azért készült el ilyen szo­katlanul gyorsan, mert az a bizonyos ismeretlen még “•lábon-« megvette. Ennek az epizódnak hőse pedig aki Bródynál megje­lent, Pásztory M. Miklós volt, aki egy évvel koráb­ban a Nemzeti Filmvállalat cégére alatt filmre vitte »A szökött katonáx-t. Pereskedés egy népszínműért Hogy némi fogalmat al­kothassunk, miféle remi­niszcenciákat ébresztgetett kA szökött katona”, s hogy épp ez okból a siker nem is pártolt el mellőle, citál­A GYARMAT UTCÁBAN. (UlT-ben a mai Gyarmat utcai filmstúdió elődjeként felépült a Corvin Filmgyár. Cégvezetői, és egyben művészeti vezető Korda Sándor és Pásztory ML Miklós voltak. A mozgalmas képen forgatást látunk a némafilm Ideiéből juk ide az akkori kritika egy mondatát: »A képről ellenállhatatlanul árad a népszínházi diadalmas esték szelleme és levegője.-* A ré­gi szép népszínházi esték emléke még meg tudta mozgatni a közönséget. És Rózsahegyi Kálmán meg Hegy esi Mari, a film két főszereplője, az egész szí­nészgárda, és nem utolsó­sorban Pásztory, mint ren­dező, az akkorra már le­tűnt népszínmű reneszán­szát ragyogtatták fel a vásznon. »A tolono megfilmesíté­se volt Pásztory M. Miklós következő terve. De úgy látszott, a megvalósításban Janovics Jenő Kolozsvárott megelőzi. Pásztory ezt plá­giumnak fogta fel, és pert indított Janovics ellen. Folyt is a per eléggé vehe­mensen, hiszen mindketten tudták, hogy a híres nép­színmű filmjogával micso­da adút tartanak a kezük­ben. A közönség alig várta,, hogy a film elkészüljön. Már a korábbiakból tudjuk, hogy végül is Janovics lett a versengés győztese. Mindamellett Pásztory is kitartott programja mellett, és vállalata, a Nemzeti, ha­marosan egy újabb rendkí­vül kedvelt népszínmű, »A falu rossza* filmváltozaté” val állott elő, ismét magá­nak Pásztorynak a rende­zésében. Pásztory a továb­biakban Korda rendezőtár­sa (épp a »Lyon Leá”-t ren­dezték együtt) később üz­lettársa lett, rendezett egy tucat filmet, s azután épp­oly tragikus halál vetett vé­get pályafutásának, mint Garas Mártonénak: vér­mérgezés áldozata lett 1922- ben. Garas 1921-ben hagyta el Magyarországot és 1930- ban halt meg, amikor ven­dégként itthon járt. Pásztory M. Miklós kü­lönben meglehetősen távoli civil területekről vetődött el a filmpályára. Virágker­tészete volt és virágkeres­kedése, s üzleti részesedése is egy fodrászboltban. Már az önmagában dicsőségére válik, hogy Max Reinhardt­tal is versenyfutásban állt, aki szintén sietett megsze­rezni a »Lyon Lea” elő­adási jogát. A közönség felfigyelt a hírre, hogy egyszerre lesz látható a Lyon Lea a szín­házban és a moziban, s mi­lyen érdekes lesz színészi 24 I T

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék