Film Színház Muzsika, 1966. január-június (10. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-14 / 2. szám
Brecht, Giraudoux és a népszínház Párizsi beszélgetés Georges Wilsonnal a Theatre National Populaire igazgatójával Amikor 1951-ben Jean Vilar elgomdolásai alapján a T. N. P. megnyitotta kapuit, kevesen bíztak a válalkozás sikerében. A színház progamja merész és nagyszabású volt, képszerű klasszikusok és haladó szelemű modern drámák előadása nagy lefogadóképességű nézőtér előtt, alsó helyárakkal, a „peremelőadások” nemi közönségszervezéssel, ankétok, színház baráti körének megteremtse és nyaranként fesztivál az vignoni pápai udvarban. A terv mnden egyes pontját külön-külön is megkérdőjelezték, teljes megvalótását pedig egyenesen kivihetetlenek tartották. Egy kapitalista országban, ahol a nrnhát elsősorban üzleti és csak másodsorban művészi vállalkozásak fanatikus emberek képzelhetik, úgy egy társulat, amely a korszerűig jelszavát írja a zászlajára, a szép néprétegek, a külvárosok közönsye és a diákság támogatásával fenndja tartani magát. De Vilar és űvésztársai, Gérard Philippe, Georgs Wilson és Maria Caseres ilyen nótikus emberek voltak és tizenegy múltán a T. NP. teljes sikere smár a francia színháztörténet bejezett ténye. 00 néző előtt — minden este A Chaillot palota hatalmas, 2700 főt befogadó színházterme estétől ■éré zsúfoltságig megtelik, az avignoni nyári fesztiválokra pedig a világ minden égtájáról összegyűlnek a színház barátai. A legdrágább földszinti hely 8 frank 80 centimes, a fele a Comédie Frangaise hasonló jegyének. — egyes magánszínházakban pedig ezért a pénzért nem is lehet jegyet kapni. Pedig a színház dotációja lényegesen alacsonyabb a többi államilag szubvencionált párizsi színházénál. Vilar, a színház alapítója 1964-ben, főként anyagi, szubvencionális okokra hivatkozva megvált a színház éléről. Helyét a társulat egyik alapító tagja, a színész-rendező Georges Wilson vette át. A magyar közönség az „Ilyen hosszú távollét” című filmből ismerheti, amelyben Alida Valii társaságában a főszerepet játszotta. Működését a T. N. P. élén a kezdeti bizalmatlanság ellenére az elmúlt másfél évben teljes siker igazolja: mint igazgató, rendező és színész egyaránt elismerést aratott. A jelenleg is napról napra zsúfolt nézőtér nagyrészt az ő személyes sikere, mind a két műsoron levő előadásnak, Brecht: „Puntila úr és szolgája Matti” című művének, valamint Giraudoux: „A Chaillot bolondja” című darabjának ő a rendezője és mindkettőben főszerepet is játszik. Giraudoux nemes szándékú polgári humanizmusa és Brecht tudatos forradalmisága világosan jelképezi a színház modern repertoárjának két sarkpontját és a klasszikus műsorral olyan koncepciót fejez ki, amelyet bármelyik szocialista színház is a magáénak vallhat. Az előadások kivitelezésében nemcsak a puritánságig leegyszerűsített díszletezés, kosztümtervezés és kellékfelhasználás, hanem elsősorban a mű eszmei lényegét kiemelő rendezői koncepció és a nemes értelemben vett közérthetőségre törekvő játékstílus is a korszerűség igényét fejezi ki. Így ez a nemes törekvésű színház a közönsége által feltett kérdésekre, — játékkal, költészettel, humorral és politikával felel. A „felelet” megnyeri a párizsiak tetszését, — ezt az évi csaknem egymilliós nézőszám mindennél ékesebben bizonyítja. Erről beszélgetek Georges Wilsonnal félig igazgatósági irodának, félig öltözőnek berendezett szobájában. — Nem szeretem a deklaratív program-nyilatkozatokat — mondja. — A munkámból, igazgatói, rendezői, színészi működésemből megítélhetik céljaimat. A jövőről pedig éppen eleget elárul a műsorterv, legközelebbi bemutatónk Armand Gatti Nyilvános ének két villamosszék előtt" című műve, amely Sacco és Vanzetti, az Egyesült Államokban, 1927-ben ártatlanul elítélt szakszervezeti vezetők perét viszi szokatlan formai megoldásban a nézők elé. Gatti maga rendezi darabját és ezt a lehetőséget a jövőben más írók- Georges Wilson a X. N. P. igazgatója Edwige Feuillérerel Giraudoux *A Chaillot bolondjá-ban Az együttes kitűnő színésznője Judith Magre Brecht Puntilájának előadásán (Fotó: Pic)