Film Színház Muzsika, 1966. július-december (10. évfolyam, 26-52. szám)

1966-08-12 / 32. szám

RÁDIÓSZÍNHÁZ Zora Dirnbach: Alkhimon almája A Rádiószínház az elmúlt szom­bat estén egy igazi »főszezonba va­ló« hangjátékkal lepte meg az igé­nyes szórakozásra áhító hallgató­kat. A jugoszláv írónő szatirikus komédiája nemcsak jó mulatsággal, hanem magvas gondolatokkal is szolgált. A címben szereplő Alkhimon a trójai háború egyik legközönsége­sebb közkatonája. Mindaddig »bé­késen« harcol a Párizs aranyalmá­ja ügyében dúló ostromban, amíg a tizedik évben meg nem világoso­dik előtte az igazság —, hogy t­i. nem is egy almáért, hanem csupán a kegyosztó királyfi mogyorójáért folyik az ütközet. Igen, a tévedés kizárva, hiszen hősünk ezt magá­tól a nagy hatáskörű Apollon isten­től tudja meg, aki — álmában meg­jelenve — rendszeresen felsőfokú kioktatásban részesíti. Alkhimon igazságszerető ember, még együgyű­­sége sem akadályozhatja meg abban, hogy tudását közhinccsé tegye. Képzelhető, hogy milyen bonyodal­mak származnak ebből a kényel­metlen szókimondásból. Az igazság senkinek sem kell! Sem katonai feljebbvalóinak, sem feleségének, sem barátjának, sem tanítómeste­reinek, de még a bíróságnak sem. A hadsereg bolondnak nyilvánítja és leszereli, a felesége kikergeti ott­honról, a barátja sírva könyörög, hogy ne kompromittálja, tanító­­mestere a szent megalkuvás nevé­ben akarja jobb belátásra bírni, a bíróság pedig halálos ítéletet he­lyez kilátásba arra az esetre, ha nem tagadja meg rendbontó kije­lentéseit, amelyeknek hatására a katonák elszöknek a táborból, a rabszolgák megtagadják a munkát. A kínos konfliktust Trója bevétele oldja meg, és habár az álma nem került meg, a győzelem tényével léte beigazolódott és senki sem tö­rődik többé az álombéli tanokhoz rendületlenül ragaszkodó Alkhi­­monnal. A győzelmi lakoma sokkal fontosabb! És mivel vigasztalódik hősünk? Apollonnak a történetet záró szentenciájával: »Mi, istenek, csak megmutatjuk, hogy hol van az igazság. De megkeresni és vállalni — már a te dolgod, a tietek, embe­reké«. A komédiát Marton Frigyes stí­lusos, értő rendezésében hallhat­tuk. A címszerepet Pécsi Sándor alakította. Híven eddigi kiváló rá­diószerepléseihez, ezúttal is eszköz­­telenül, az apró rányulatokat is finoman kidolgozva formált emlé­kezetes karaktert a görög közkato­nából. Kiemelkedő alakítás Latino­­vits Zoltáné is, aki Apollon szere­pében a darab gondolati atmoszfé­ráját biztosította könnyed elegan­ciával, szarkasztikus humorral. A többi szereplő is — Olthy Magda, Csákányi László, Major Tamás, Horváth Gyula és Balázs Samu — tudásuk legjavát nyújtották a si­ker érdekében. Szívesen említjük meg Balázs Pál sikerült fordítói munkáját is. Barta András 19 f * ■ " ( ÉVADNYITÁS ELŐTT három budapesti színházban a néhány nap múlva kezdődő 1966—67-es színházi éved készü­lődéseit próbáltuk ellesni. Felke­restük a színházak titkárságait, beszélgettünk a rádióba, televízióba, vagy épp szabadságukra induló színé­szekkel az első őszi feladataikról. A MADÁCH SZÍNHÁZ augusztus 15-én tart társulati ülést, így azt mondhatjuk, a szezon eleji »hajrá« már megindult. A színház tit­kársága IBUSZ-irodára emlékeztet, Magyarics Györgyi titkárnő és Kon­dor Sándor üzemigazgató irányításá­val olasz vízumkérő lapokat töltenek ki színészek, rendezők. — Elmondom olaszországi útvona­lunkat, — mondja itáliai térképekkel kezében Kondor Sándor. — Pisa, Fi­renze, Bologna, Torino és Milánón át haza. Bemutatandó darabjaink: az «■Egy szerelem három éjszakája« és a »Koldusopera«. Kopogás.­­Pártos Géza rendező ér­kezik, s kérésére kiírják a jövő évad első próbáját: Ibsen «­Rosmersholm«­jának díszlet­jelzéseit állítják fel Kö­peczi Bócz István társaságában augusz­tus 5-én. — A »Rosmersholm« főszereplői — mondja a rendező —: Bessenyei Fe­renc, Tolnay Klári, Pécsi Sándor, Szé­­nási Ernő, Ajtay Andor, Kelemen Éva. Szeretném a darab »kétszólamúságát« a külső cselekményt és a belső lélek­tani harcot egyaránt érvényre juttat­­ni. December 2-án Sarkadi Imre mű­véből tartunk premiert. Az »Oszlopos Simeon« főszereplője Gábor Miklós lesz. Sarkadi Imrével annak idején sokat beszélgettünk erről a darabról is. Szeretnék visszaemlékezni keserű­­bölcsen elmondott szavaira. — Dubrovnikból érkeztem — újsá­golja a most betoppanó Béres Ilona. — Egyik legnagyobb élményem sza­­badtéren látott »Dundo Maroje« volt és a TV-ben előadott »Szókimondó asszonyság«, ugyanis a képernyőn Mira Stupicát, Bóján Stupica feleségét láthattam pompásan komédiázni. Dél­utánonként a »Szentivánéji álom« Hermia-szerepét tanultam. S már tu­dom is kívülről. Az elmúlt évad végén BÉRES ILONA: Dubrovnikból érkeztem... TOMANEK NÁNDOR: Csehszlovákiába indulok... TÖRÖCSIK MARI: Egy pillanatra nézőként az új Nemzeti Színház zsöllyenorai közt. Magyarics Györgyi titkárnő, Köpeczi Bócz István és Lengyel György a Madách Színház titkárságán (Laczkovich László felvételei)

Next