Film Színház Muzsika, 1966. július-december (10. évfolyam, 26-52. szám)

1966-08-12 / 32. szám

tartottunk már egy rövid megbeszé­lést. Ádám Ottó arról beszélt, hogy a XIX. század hamis, romantikus érzel­gőssége nélkül fanyarabban, filozofi­­kusabban szeretné megrendezni Sha­kespeare művét. Hermia szerepében egyébként D­esdemona elszántságát, Rosalinda talpraesettségét, a Makran­cos hölgy temperamentumát egyaránt sikerült felfedeznem, bár ezt a filoló­gusok is megtették már. Természete­sen én nem esztétizálni akarok, de jól eljátszani Hermiát... A VÍGSZÍNHÁZ kispadán Tomanek Nándorral talál­koztunk. Másnap reggel fél tízkor in­dul a Pozsony melletti Vöröskői Pálffy-kastélyba — a Jókai-film fel­vételeire. A filmen egy ügyvédbojtárt alakít. Nemsokára odaindul Benkő Gyula is. Vele — csodálkozásunkra — vadászöltözékben találkoztunk. — Szerep? — kérdeztük. — Nem, nyaralás. Ugyanis ezen a nyáron dolgozom és szabad időmben vadászom. A rádióban drámai felada­tok várnak, a hontalanságról szóló összeállításban Radnóti verset mon­dok, Kossuth Lajos leveléből olvasok fel. A tv-ben éppen ellenkezőleg, szatirikus szerepet alakítok, Strasz­­noff Ignácot, az 1900-as évek­ szélhá­mosát, aki mint huszárfőhadnagy csalta a világot, a hercegprímást és József főherceget. Szabad időmben pe­dig Gödöllőn, Selmecbányán, Jósva­­főn vadászom. Eddig három vaddisz­nót és két szarvasborjút ejtettem. Ma is ez a program, mert most van az »■őzsípolás­« ideje. És mi lesz a Vígszínházban a leg­közelebbi »trófea­“? — A »Mona Lisa mosolya« című Huxley-darabban játszom az egyik fő­szerepet. A Hevesi Sándor téri új NEMZETI SZÍNHÁZ műszaki átadása augusztus 1-én tör­tént meg. Törőcsik Mari a »Sikátor« című Rényi Tamás-filmben játszik, a forgatásról indulunk a színházba. — Németh László »Szörnyeteg« cí­mű drámájában a női főszerepet, Amált játszom, aki beleszeret a pro­fesszorba, majd felesége lesz — mond­ja. — Megpróbál minden erejével társa lenni a férjének. Nemcsak fe­lesége, hanem »fele szíve« is. De összeroppan a hatalmas szenvedélyek erejétől, a nagyság közellététől. A fér­je öleli , ő visszaölel. Az még jobban szorítja, ő nevet, szabadkozik. Később a lélegzete is elakad, felsikolt, a segít­ségért kiált. Halálfélelme a férfi el­len összpontosul, aki nem is tudja, hogy öl... A férfi csak azt érzi, hogy ölel. Ezalatt megérkezünk az új színház­ba. Törőcsik Mari a gyermek örömével ül be a piroshuzatos zsöllyesorokba. Aztán egy pillanatra felszalad a színpadra, lassan, komótosan végigsé­tál rajta és elmondja a Hevesi Sán­dor téri színház deszkáin az Úri muri egyik híres mondatát: — Zoltán bácsi! Maga olyan jó em­ber ... Így hát Móricz Zsigmond szavai­val kezdődött az első próba az új szín­padon, 1966 augusztusában. N. J.

Next