Film Színház Muzsika, 1966. július-december (10. évfolyam, 26-52. szám)
1966-08-12 / 32. szám
tartottunk már egy rövid megbeszélést. Ádám Ottó arról beszélt, hogy a XIX. század hamis, romantikus érzelgőssége nélkül fanyarabban, filozofikusabban szeretné megrendezni Shakespeare művét. Hermia szerepében egyébként Desdemona elszántságát, Rosalinda talpraesettségét, a Makrancos hölgy temperamentumát egyaránt sikerült felfedeznem, bár ezt a filológusok is megtették már. Természetesen én nem esztétizálni akarok, de jól eljátszani Hermiát... A VÍGSZÍNHÁZ kispadán Tomanek Nándorral találkoztunk. Másnap reggel fél tízkor indul a Pozsony melletti Vöröskői Pálffy-kastélyba — a Jókai-film felvételeire. A filmen egy ügyvédbojtárt alakít. Nemsokára odaindul Benkő Gyula is. Vele — csodálkozásunkra — vadászöltözékben találkoztunk. — Szerep? — kérdeztük. — Nem, nyaralás. Ugyanis ezen a nyáron dolgozom és szabad időmben vadászom. A rádióban drámai feladatok várnak, a hontalanságról szóló összeállításban Radnóti verset mondok, Kossuth Lajos leveléből olvasok fel. A tv-ben éppen ellenkezőleg, szatirikus szerepet alakítok, Strasznoff Ignácot, az 1900-as évek szélhámosát, aki mint huszárfőhadnagy csalta a világot, a hercegprímást és József főherceget. Szabad időmben pedig Gödöllőn, Selmecbányán, Jósvafőn vadászom. Eddig három vaddisznót és két szarvasborjút ejtettem. Ma is ez a program, mert most van az »■őzsípolás« ideje. És mi lesz a Vígszínházban a legközelebbi »trófea“? — A »Mona Lisa mosolya« című Huxley-darabban játszom az egyik főszerepet. A Hevesi Sándor téri új NEMZETI SZÍNHÁZ műszaki átadása augusztus 1-én történt meg. Törőcsik Mari a »Sikátor« című Rényi Tamás-filmben játszik, a forgatásról indulunk a színházba. — Németh László »Szörnyeteg« című drámájában a női főszerepet, Amált játszom, aki beleszeret a professzorba, majd felesége lesz — mondja. — Megpróbál minden erejével társa lenni a férjének. Nemcsak felesége, hanem »fele szíve« is. De összeroppan a hatalmas szenvedélyek erejétől, a nagyság közellététől. A férje öleli , ő visszaölel. Az még jobban szorítja, ő nevet, szabadkozik. Később a lélegzete is elakad, felsikolt, a segítségért kiált. Halálfélelme a férfi ellen összpontosul, aki nem is tudja, hogy öl... A férfi csak azt érzi, hogy ölel. Ezalatt megérkezünk az új színházba. Törőcsik Mari a gyermek örömével ül be a piroshuzatos zsöllyesorokba. Aztán egy pillanatra felszalad a színpadra, lassan, komótosan végigsétál rajta és elmondja a Hevesi Sándor téri színház deszkáin az Úri muri egyik híres mondatát: — Zoltán bácsi! Maga olyan jó ember ... Így hát Móricz Zsigmond szavaival kezdődött az első próba az új színpadon, 1966 augusztusában. N. J.