Film Színház Muzsika, 1966. július-december (10. évfolyam, 26-52. szám)
1966-10-21 / 42. szám
Egy balerina, két balerina Olvastam egy külföldi lapban, hogy aKarenina Anna« új filmváltozatában, amelyet most forgatnak, Betsy hercegnő szerepét egy balett-táncosnő alakítja. Sajnos, nem jegyeztem meg a nevét, a lap meg elkallódott. Kérem, nincs itt tévedés? A cikk írója nem a »Háború és béke« Natasáját alakító leningrádi balett-táncosnőre gondolt? Mert ez is Tolsztoj-mű, az is Tolsztoj-mű! Tisztelettel: T. Klementina, Pécs. Nincs tévedés a hírben! AKarenina Anna« új filmváltozatának Betsy hercegnője csakugyan balerina: Maja Pliszeckaja, a moszkvi Nagy Színház világhírű művésznője. Ez élete első prózai szerepe. Nagy ambícióval készült rá. Az is igaz — többször megírtuk —, hogy Szaveljeva, a leningrádi Kirov Opera ifjú balerinája játssza a »Háború és béke« Natasa Rosztováját. Róla már közöltünk képet, ezúttal nevesebb kolléganőjének adjuk át a helyet. — Képünk: aKarenina Anna a lóverseny jelenetének forgatása közben készült a címszerepet alakító Tatjana Szamojlováról és a Betsy hercegnőt játszó Pliszeckajáról. Firenzében G. Sándor győri olvasónk leveléből idézünk: -Néhány évvel ezelőtt a győri színház igazgatója volt Joó László, aki tudomásom szerint, amikor megvált a Kisfaludy Színháztól, Pestre, a Madách Színházhoz szerződött. Mostanában nem hallottam róla, érdekelne, mi van vele?« Joó László a minap utazott el Firenzébe. Három hónapos szerződés szólította az olasz város színtársulatához, ahol Primo Levi -Le questo e un uomo (Ha ez egy ember) című drámájában lép fel. A darab a második világháborúban egy olasz fogolytáborban játszódik. Hősei Európa minden részéből összegyűjtött foglyok. Itt, a fogolytáborban sínylődnek. Konfliktusok keletkeznek egymás közt és őrzőik között. Az előadásnak külön érdekessége lesz, hogy a firenzei színház a foglyok szerepére különböző nemzetiségű színészeket szerződtetett, akik törve beszélik az olasz nyelvet. A társulat vezetősége úgy kötötte meg a szerződéseket, hogy minden szerepet olyan nemzetiségű színész játszszék, amilyennek az író megírta. A nem mindennapi feladat megoldása remélhetőleg nem okoz majd különösebb nehézséget Joó Lászlónak és sikert arat Firenzében. FILM CsínkM MUZSIKA MŰVÉSZETI HETILAP Megjelenik minden pénteken. Főszerkesztő: Hámori Ottó. Szerkesztő: Demeter Imre. Kiadja a Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Sala Sándor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: In: Lenin krt. B—11. (Telefon: *21—*M, *21—285). Kéziratokat és képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. 663112 Athenaeum Nyomda. Felelős vezető: Soproni Béla igazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi (Budapesten a kerületi) kézbesítő hivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 12,5 Ft. Külföldön terjeszti: Kultúra Könyv- és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat, vagy a Kultúra külföldi képviseletei. Index: 25 285 30 A Szerkesztőségi óra e heti postájában indulatos hangú, s nehezen olvasható aláírási levél keltette fel figyelmünket Az aláírás: (olvashatatlan) heig. Bp. 277. A levelezőlap a „Hófehérke és a hét vagány” című filmről írott kritikánkat vitatja: „Csodálkozva olvassuk, hogy Önök nem bírják a kritikát. A „Hófehérke és a hét vagány”-t rossz filmnek könyvelték el. Bízva az ítéletükben, nem óhajtottuk megnézni. Egész véletlenül mégis sor került rá, s ekkor egy önfeledt kacagtatást kiváltó, kedves alkotást láttunk. Örültünk, hogy megnéztük, kell ez is a rohanó világban. Csak azon csodálkozunk, ezt Önök miért nem hiszik el... Igenis nem rossz a film. És fejezzék be.« A levél írói ezekkel az indulatos szavakkal fejezik be a levelet. De vajon mit fejezzünk be mi?! A kritikaírást? Olyan riportok közlését, amelyek például a közönségszolgálat és jegyelosztás problémáit tárgyalják? Vagy az olvasók álláspontjának közreadását? Talán érdemes lett volna még egy mondatnyi tanácsot, s ezzel a szerkesztőségnek alkalmat adni arra, hogy érdemben válaszolhasson. Hiszen hitünk szerint meg tudjuk magyarázni álláspontunkat a leglényegesebb kérdésekben. Nem először történik meg, hogy valamelyik kritikánkkal olvasóink egy része nem ért egyet. S ezt mi természetesnek tartjuk, sőt: helyeseljük. Itt tehát nem a „Hófehérke és a hét vagány" megítéléséről van szó, hanem arról a módszerről, amely a lap kritikusainak álláspontjában csakúgy, mint a vitázó levelek közlésében a szabad véleménycserét és az önálló álláspont kifejtését kívánja lehetővé tenni. Ezt a módszert mi demokratikus és szocialista módszernek tartjuk, és nem hisszük, hogy általa az igazság sérülne meg. Sőt: „Kell ez is e rohanó világban." S fejezzük be most azzal, hogy e módszer alkalmazását nem fejezhetjük be. Két kérdés, két felelet Kedves Szerkesztőségi Óra! Két kérdést szeretnék feltenni. Rozov -Bohóc című darabjának rádióadásában végül is ki játszotta Szergejt: Sinkovits Imre vagy Latinovits Zoltán? Mert az Önök ismertetése szerint mindketten Szergej alakitól voltak. A második kérdésem: többször találkoztam már Harriet Andersson színésznő nevével. A FSZM 41. száma közöl egy cikket róla és férjéről. A cikk minden esetben Henriette Anderssonnak nevezi a színésznőt, de lefényképezett aláírásán is — félreolvashatatlanul — Harriet Andersson szerepel. Kinek higgyek: a művésznőnek és emlékeimnek, vagy a cikik írójának? Üdvözlettel egy lelkes és állandó olvasójuk Németh Éva budapesti lakos (Két válasz. — 1. Sinkovits Imre játszotta Szergejt, Latinovits Zoltán pedig Valentyint. — 2. A művésznőnek és emlékeinek higgyen, csakugyan Harriet! Mindkét botlásunkért elnézést kérünk!)