Film Színház Muzsika, 1967. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1967-05-05 / 18. szám

A halastó A »Hogyan szaladnak a fák!« című magyar filmben a leg­­megkapóbb az, hogy a színé­szek úgy játszanak, mintha valóságos parasztok, a parasz­tok pedig mintha kitűnő színé­szek volnának. Vonatkozik ez elsősorban a női szereplőkre. Közülük is különösen Kiss Ma­nyi felejthetetlen Lina nénijé­re. Nem értem viszont Misá­nak, az agronómusnak ezt a je­lenetét, amelyben a halastóról beszél — írja Deres Eszter bu­dapesti olvasónk. A jelenetben azt látjuk, ami­kor Misa — aki minden nehéz­séggel szembenézve mégis akar valamit — képzeletében már a jövendő halastavat méregeti. Misának ez a hite az egyik olyan erő, amely Simont egy ideig ott tartja a faluban, ő is osztozik ezeknek az emberek­nek a sorsában, tervezgetésé­­ben. — Képünkön: Kiss Manyi és Iglódi István a krumpli­­szedés-jelenetben. Milo Láttam a TV-ben a »Fellini rendez« című műsort. Giulietta Masina mellett feltűnt a másik női szereplő, Sandra Milo. Láttam már ezt a színésznőt, de nem tu­dom, hogy milyen film­ben. Úgy emlékszem, hogy ő alakította Aduét az »Adua és társnői« című olasz filmben. — Reiter Emmi, Székesfe­hérvár. Sandra Milót sok film­ben láthatta. Az »Adua és társnőidben is. De Aduét Simone Signorét játszotta, Milo Lolitát alakította. Játszott töb­bek között az »Arséne Lupin kalandjai«, a »Rovere tábornok«, a »Vanina Vanini«, a »Nyári bolondságok« és a »8 és 12« című filmek­ben is. Összekevert tájak? Nagyon örültem, amikor meghallottam, hogy a Tüskevár című regényből ifjúsági tv-filmsorozat készül — írja dr. Kiszling Má­­tyásné, Balatonszentgyörgy, Petőfi u. 2. — Az első folytatások azonban egy kicsit elvették a kedvem az egyébként nagyon kel­lemes és szórakoztató filmtől. Olyan tévedésekkel találkoztam, amelyekre nem volt nehéz rájönnöm, hiszen éppen a szóban forgó Tüskevár közelében lakom. A főszereplő elutazásakor például édesanyja ezt mondja: »Vi­gyázz a keszthelyi átszállásnál!« Márpedig ahhoz, hogy valaki a Tüskevár közelébe juthasson, sokkal egyszerűbb a Balaton déli oldaláról megközelíteni Balatonszentgyörgyöt, mint végigutazni az északi part lassú és fárasztó útvonalain. Azután, ha a Tutajos Keszthelyen átszállt, hogy vált láthatóvá a balatonszentgyörgyi állomástól néhány száz méterre lévő jegenyés, ami Szentgyörgy­től Keszthely felé menet látható csak? A tájakat a rendező telje­sen össszekeverte; ha valaki ennek alapján akarna utazni, igen bonyolult oda-vissza utazást kellene produkálnia. Ha valaki egy várossal vagy egy tájjal játékfilmből óhajt megismerkedni, annak fel kell készülnie arra, hogy a városnak vagy tájnak meglehetősen furcsa egyvelegét láthatja, amelyet igen nehéz a valóság részleteivel pontr­ól-pontra egyeztetni. Erre a célra a térkép vagy a Beadecker sokkal alkalmasabb. Egyáltalán nem tartjuk bűnnek, de még hibának sem, ha egy játékfilm rendezője a helyszíneket nem a valósághoz betű szerint ragaszkodva, hanem saját elképzelései alapján választja meg. Példának egy egészen más művészet területéről idéznénk fel egy műalkotást: Myron Diszkoszvetője a világ valamennyi sportszak­értőjének véleménye szerint olyan mozdulatot rögzít, amilyen a diszkoszvetés folyamatában nem fordulhat elő, és mégis , ez a szobor több ezer éve legtökéletesebb megfogalmazása a diszkosz­vetés lényegének. Szerkesztőségi óra A Szerkesztőségi óra e heti megbeszélésére az ügyele­tes szerkesztő azokat a leveleket gyűjtötte egybe, me­lyeket az idei művészeti díjak, kitüntetések kiosztása alkalmából kaptunk olvasóinktól. Sokan azt kérik, adják át gratulációjukat kedvelt kitüntetett művészüknek vagy egy­szerűen csak örömüket és egyetértésüket fejezik ki, hogy arra érdemeseknek jutott a kiemelkedő művészi munka ju­talma. De nem kevés az olyan levél sem, mely reklamációt tartalmaz, vajon miért maradt ki a díjazottak közül egyik vagy másik művész (a nevek közreadása természetesen ellentmondana munkánk etikai követelményeinek), akiknek munkásságával kapcsolatban úgy vélik a levélírók, hogy rászolgáltak volna valamelyik díjra. Ritkaságszámba megy viszont az olyan megkeresés, amelyik a díjakat odaítélő bizottságok jóhiszeműségében, pártatlanságában, körül­tekintő és elmélyült mérlegelésében kételkednék. Ilyen expressz-levelet kaptunk dr. R. T.-nétől, melyben az egyik döntést kifogásolja. Idézünk belőle: — Nem vitat­kozni akarok, nem „neveletlenkedni", még csak perlekedni sem. Szíveskedjenek közölni velem azoknak a neveit, akik mint döntőbírók ezt a véghatározatot megvalósították. Eze­ket a neveket el szeretném tenni magamnak, intő példá­zatnak arról az időről, amikor 1967 művészítéleti fórumán ez a „gyalázat" megszülethetett ... A döntőbizottság tag­jainak nevét némán kívánom eltenni magamnak. Ezt becsü­lettel ígérem... Becsülettel szőtt vékony soraimat több címre küldöm; bizakodom abban, hogy valahonnan választ is remélhetek. Hogy a több cím közül honnan érkezik válasz, s milyen, nem tudhatjuk, bizonyosak vagyunk azonban, hogy a döntő­­bizottság — akár megkapja dr. R. T.-né a névsorát vala­honnan, (hiszen nem titok) akár nem —, mindenképp a közvélemény helyeslését érezheti döntése mögött. Erről levelek is tanúskodnak. Nemtetszését kinyilváníthatja bárki, mert ez természetes joga, de ennek megfelelő formáját­­ a becsület többszöri emlegetése ellenére — mi nem ebben a módszerben látjuk. Gyalázatnak nevezni egy eredmények­ben gazdag művészi pálya megkoszorúzását —, mi" ez, ha nem éppen a jutalmazott és a jutalmazók becsületének megsértése? S abban miféle „fenyegetés" húzódik meg, hogy a döntőbizottság tagjainak nevét némán kívánja el­tenni magának? Milyen időkre? Milyen alkalomra? A Szerkesztőségi óra több résztvevője szerint a levél megfogalmazásának szelíd és rezignált „élességéből" nem szabad messzemenő következtetést levonni. Mások viszont úgy vélték, hogy a több példányban szétküldött „felszólam­lás" igenis, kissé hangsúlyosabb választ igényel. FILM&inhálMUZSIKA MŰVÉSZETI HETILAP Megjelenik minden pénteken Főszerkesztő: Hámori Ottó Szerkesztő: Demeter Imre Kiadja a Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Sala Sándor Szerkesztőség és kiadóhivatal VII., Lenin krt. 9—11. (Telefon: 221—293 , 221—285) Kéziratokat és képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a helyi (Budapesten a kerületi) kézbesítő hivataloknál és a kézbesítőknél Előfizetési díj: egy hónapra 12.— Ft Külföldön terjeszti: Kultúra Könyv­es Hírlap Külkereskedelmi Vállalat, 67.0987 Athenaeum Nyomda rotációs mélynyomása Felelős vezető: Soproni Béla igazgató Index: 25 285 30

Next