Film Színház Muzsika, 1968. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1968-04-27 / 17. szám
Mindinkább varázslatba kerülök! Elbűvölten ringatom magam abba a sajátos mozdulatrendszerbe, amely a lépteket s a taglejtést egyaránt megszabja, s egyszerű, de szigorúan fegyelmezett módon sugallja ma, milyen lehetett az a XVI. századi, népi lengyel színjátszás! S a játék összhangos látási élményét teljessé teszi az a kissé kántáló, kissé idézőjelbe tett versmondás, ahogyan a páros rímű nyolcasok a színészek száján megszólalnak. Tehát egy hanghordozás-rendszer is a sajátja ennek a Kazimierz Dejmek rendezte előadásnak. A mozdulat és a szöveg különleges koreográfiája — ha szabad így mondanom — teszi olyan semmi máshoz nem hasonlóvá ezt az előadást. Dejmeka »József élete« előtt már elvégzett egy ehhez hasonló előadás-rekonstrukciót, amikor Mikolaj Wilkowiecki »Legenda a dicsőséges feltámadásról" című, szintén XVI. századi iskoladrámáját vitte mai színpadra. (Ezt a feldolgozást a mi Thália Színházunk is bemutatta.) Akik látták a »Legendá~-t a varsói Nemzeti Színházban, s látták a »József"-et is, az utóbbi mellett teszik le voksukat: ez tetszik jobban, ezt tartják sikerültebbnek! A jelenetek megkapó ritmusban követik egymást — a rendező az eredeti mű hatezer verssorából négyezret kihagyott! —, a kétezer verssor úgy cseng a fülembe egy idő után, mintha ősi magyar nyolcasokat hallgatnék! Olyan ismerősen, oly kedvesen. Vége egy bibliai jelenetnek, jön a kórus, és folytatódnak a sok százesztendős egyházi és világi dallamok; a közjátékok vaskos humora, ezek a Halál- meg ördög-figurák, népi fejkendőben; a pék meg a hóhér a bitó tövében: egyszerre sugározzák a lengyel reneszánsz derűjét s a modern színjátszás századokig visszaérző hajlékonyságát. A színészek Wojciech Siemion legelőször is, József alakítója, ez az ábrándosan kék szemű, szőke férfi. Ritka tulajdonsággal rendelkezik, azontúl, hogy kiváló színész, bája van játékának! És mennyi humora. Derű fakasztásában a testvérek alakítói is erősen jeleskednek, kivált a hórihorgas Jan Kobuszewski, ő úgy formálja meg a második közjáték Halál figuráját is, hogy a halálra kacagjuk magunkat mindnyájan. És az elragadó Barbara Krafstówna, aki Achizát, Putifárné meghittjét játszsza! Cseres és csábos, kacér és kedves, csalafinta és ... no de, nem szaporítom a játékos jelzőket: Krasstównát látni és hallani kell! Dalos László Riccardo Fontana és az édesapja »A helytartódban (Gustaw Holoubek és Zdzislaw Sttrozewski) József tiltakozik Putifárné csábítása ellen... (Wojciech Siemion, Barbara Rachwalska és Barbara Krafftówna)