Film Színház Muzsika, 1968. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1968-04-27 / 17. szám
Budapest előtt Varsói találkozások • Az első közjáték szereplői: A Kereskedő (Aleksander Dzwonkowski), az Ördög (Bogdan Baer) és a Halál (Adam Mularczyk) Este negyed nyolc. A Teatr Narodowy, a Nemzeti Színház társalgójában. Még tizenöt percünk van az előadás kezdetéig. — Néhány napja láttam a televízióban az »Iszony« című magyar filmet. Hallom, a regény is megjelent lengyelül... — Emlékszem, pedig jóegynéhány esztendeje már, a »Vitézek és hősök« egyik szerepét játszottam ... — Két éve ott drukkoltam a Népstadionban, az Atlétikai Európa-bajnokságon ... — Nemrég szinkronizáltam Básti Lajost az »Othello Gyulaházán« című filmben . .. Színészekkel ülök együtt, tea-szó mellett. Mindjárt színpadra mennek. Maszk van rajtuk, kosztüm. S már a pesti vendégszereplés foglalkoztatja őket. Olyan kedvesek: mindegyikük mond valami »magyart«. Majd a nézőtéren. Van még egy-két percünk. Hadd mondom addig el, hogy a darab, amely tüstént elkezdődik, Mikolaj Rey »József élete« című verses játéka három este lesz műsoron odahaza, a Hevesi Sándor téren, a mi vendéglátó Nemzeti Színházunk színpadán. Mikolaj Reyt — ha nem tudnám, hogy a műsorfüzetben kinyomtatott metszet őt ábrázolja —, esetleg Hans Sachsnak nézem. Bajusza, szakálla, ruhája, kissé a nürnbergi csizmadia poétára emlékeztet. Kortársak voltak. Mikolaj Rey, »a lengyel irodalom atyja« 1505-ben született, 1568-ban halt meg. Nemesember volt, gazdag, energikus és csupa humor. Arra tette föl életét, hogy bebizonyítsa: a lengyeleknek is van nyelvük, amelyen gondolat és érzés éppúgy kifejezhető, mint a klasszikus latinon vagy görögön. Megjegyzendő egyébként, hogy a katolikus Lengyelország irodalmának megteremtője — kálvinista hitet vallott. Dialógusokat írt, példázatokat, moralitásokat, s megírta drámai művét, a »József életé«-t. Persze, a XVI. században vagyunk, a szerzők gyakran merítenek — egy másik szerzőtől. Rey mester az amszterdami Cornelius Crocus »História Sacra Joseph« című iskoladrámájához nyúlt; ilyen előzmények után jelent meg lengyelül az ő műve, páros versekben, az Úr 1545. esztendejében. De: nézzünk a színpadra. Hegedű, tenorviola da gamba, basszus viola da gamba, viola, lant, orgona és csembaló szólal meg, valahol, a díszlet mögött, amely — ha akarom — stilizált, kétszintű épület; ha akarom: shakespeare-i színpad. Az instrumentumok XVI. századi, egyházi dallamot játszanak, bejön akkori öltözetű leányok és legények kórusa, énekelni kezdenek, táncolnak is, elbűvölő koreográfiára. Csak utána kezdődik a cselekmény. Az öreg bibliai Jákob: akár egy lengyel hegyi paraszt! Fiai: különböző lengyel típusok, reneszánsz ruhákban. József: harsogóan kék szemű, szőke, nem magas legény. S megindul a játék, amint azt a Bibliából (vagy Thomas Mannból) ismerjük. Játék, ahogyan lengyel népi színjátszók játszhattak a gazdag Mikolaj Rey kastélyának udvarán! Mert bár nem bizonyított tény, de ennek az irodalmár főúrnak éppúgy lehetett házi színtársulata, mint jóval később a mi Justh Zsigmondunknak. Május 11-től a budapesti Nemzeti Színházban vendégszerepel a varsói Nemzeti Színház. Három alkalommal Mikolaj Rey József élete című színjátékát, egy este pedig Rolf Hochhuth A helytartó című drámáját mutatják be. A József élete főszerepét Wojciech Siemion, A helytartó Riccardo Fontanáját a filmjeiből ismert Gustav Holoubek játssza. József élete vévv. Mikolaj Key 18