Film Színház Muzsika, 1968. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)

1968-11-16 / 46. szám

Kamerák előtt-két Szemüvegesek Virágvasárnap A Népköztársaság útja és a Szív utca sar­kán új magyar filmet forgatnak, a „Szemüve- gesek”-et. Kezdő sebesség és a valóság. Talán ez a két fogalom fedi tömören annak a fiatal, ambí­ciókai teli építészmérnöknek útját, akit film­jének hőséül választott az elsőfilmes forgató- könyvíró-rendező, Simó Sándor. — Laci (Bujtor István játssza) Európa-szin­tű dolgokon töri a fejét — mondja — kényel­mes, szép lakóházakat tervez és építtettet, úgy beszél a modern építészet csodáiról, mint aki mindennapos szemlélője ezeknek. Holott ■— ahogyan ez a filmben kiderül — még so­hasem járt külföldön, s maga is albérleti problémákkal küzd. — Újabb vitafilm? — A „Szemüvegesek”-et nem szánom film­esszének, történetet mondok el, amelynek szá­momra az a varázsa, hogy fiatalokat mutat­hatok be és talán sikerül felhívnom vele a fi­gyelmet arra, hogy egyes helyeken milyen rablógazdálkodás folyik az ifjú tehetségekkel. A „Szemüvegesekének mindössze négy fő­szereplője van. A négy színész: Bujtor István, Ronyecz Mária, Avar István és Töröcsik Ma­ri A többiek úgynevezett natúrszereplők, va­gyis amatőrök, budapesti intézetek, munka­helyek egyszerű dolgozói. Az operatőr: Ke­nyeres Gábor. P. J. Noszvajon, egy észak-magyarországi kis községben forgatják Gyön- gyössy Imre „Virágvasárnap'’ című, 1919-ben játszódó filmjét. A film főszereplője két testvér: Uránusz, a kommunista tanító és Simon pap (Tóth Bence és a csehszlovák Frantisek Velecki). Fontos szerephez ju­tott még Koncz Gábor, aki Garai Imrét, a háborúból hazatért tenge­részt játsza; a film lényege azonban: hogyan rezonál az egyszerű, tu­datlan nép a kommunisták és a pap szavára. A forgatási napon — melyen jelen voltunk — mintegy százötven környékbeli paraszt gyűlt össze; mindmegannyi tanulmánj fej. Több nemzedéknyi fájdalom ül a szemek gödrében, ök a falu szegényei a filmben a „nyitottkapusak”, akiknél otthont lelhet barát és menekülő. Katakombaszerű lakásaikban misézik egyszerű Krisztusként Simon pap, száraz kenyeret és vizet nyújtva a magasba az átváltozáskor. Most kocsi gördül Szécsényi Ferenc operatőr kamerája elé. Garai, a tengerész ül rajta megkötözve. Korbácsolás várja itt, a falu szeme lát­tára. Garai szeméből dacos gőg villan először, de amint pillantása vé­gigpásztáz az embereken és észreveszi feleségét és kisfiát, megtörik. — Intéző úr — kéri —, ne a fiam előtt, ne a kisfiam előtt. A tömeg morajlóan megmozdul. Simon pap válik ki közülük és keményen szól az intézőhöz: ereszd! A gyerek (Korga György) rémülten rohan a kocsi felé. — Apa! — kiáltja. De a megalázott Garai csak egyet tud tenni: kiköpi a szá­jába csomósodott gyűlöletet a szemben levő Simon pap arcába. A pap lelöki a reverendát, az ingét és így szól: „Most pedig minden férfi vesse le az ingét Garai előtt alázattal”... és egyenesen, magá­nyosan elindul. — Utánamenni! — kiáltja Gyöngyössy Imre rendező a szereplőknek. És a tömeg valóban futni kezd: „Simon pap, ne hagyj el minket' kiáltozzák valódi könnyeket sírva. Egy parasztember ezt könyörgi hir­telen felindulásában: „Ne hagyj itt minket Simon elvtárs! Segíts, hogy végre megelljék a tehenünk” N. J. Bujtor István és Ronyecz Mária a Szemüvegesek főszereplői Medgyesy Mária, Korga Gyuri és Makláry János a falu népével együtt figyeli a kommunista tengerész (Koncz Gábor) megkínzását (Laczkovich László felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék