Film Színház Muzsika, 1968. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1968-11-16 / 46. szám
Kamerák előtt-két Szemüvegesek A Népköztársaság útja és a Szív utca sarkán új magyar filmet forgatnak, a „Szemüvegesek”-et. Kezdő sebesség és a valóság. Talán ez a két fogalom fedi tömören annak a fiatal, ambíciókal teli építészmérnöknek útját, akit filmjének hőséül választott az elsőfilmes forgatókönyvíró-rendező, Simó Sándor. — Laci (Bujtor István játssza) Európa-szintű dolgokon töri a fejét — mondja — kényelmes, szép lakóházakat tervez és építtettet, úgy beszél a modern építészet csodáiról, mint aki mindennapos szemlélője ezeknek. Holott ■— ahogyan ez a filmben kiderül — még sohasem járt külföldön, s maga is albérleti problémákkal küzd. — Újabb vitafilm? — A „Szemüvegesek”-et nem szánom filmesszének, történetet mondok el, amelynek számomra az a varázsa, hogy fiatalokat mutathatok be és talán sikerül felhívnom vele a figyelmet arra, hogy egyes helyeken milyen rablógazdálkodás folyik az ifjú tehetségekkel. A „Szemüvegesek”nek mindössze négy főszereplője van. A négy színész: Bujtor István, Ronyecz Mária, Avar István és Töröcsik Mari A többiek úgynevezett natúrszereplők, vagyis amatőrök, budapesti intézetek, munkahelyek egyszerű dolgozói. Az operatőr: Kenyeres Gábor. P. J. Virágvasárnap Noszvajon, egy észak-magyarországi kis községben forgatják Gyöngyössy Imre „Virágvasárnap’ című, 1919-ben játszódó filmjét. A film főszereplője két testvér: Uránusz, a kommunista tanító és Simon pap (Tóth Bence és a csehszlovák Frantisek Velecki). Fontos szerephez jutott még Koncz Gábor, aki Garai Imrét, a háborúból hazatért tengerészt játsza; a film lényege azonban: hogyan rezonál az egyszerű, tudatlan nép a kommunisták és a pap szavára. A forgatási napon — melyen jelen voltunk — mintegy százötven környékbeli paraszt gyűlt össze; mindmegannyi tanulmány fej. Több nemzedéknyi fájdalom ül a szemek gödrében, ők a falu szegényei a filmben a „nyitottkapusok”, akiknél otthont lelhet barát és menekülő. Katakombaszerű lakásaikban misézik egyszerű Krisztusként Simon pap, száraz kenyeret és vizet nyújtva a magasba az átváltozáskor. Most kocsi gördül Szécsényi Ferenc operatőr kamerája elé. Garai, a tengerész ül rajta megkötözve. Korbácsolás várja itt, a falu szeme láttára. Garai szeméből dacos gőg villan először, de amint pillantása végigpásztáz az embereken és észreveszi feleségét és kisfiát, megtörik. — Intéző úr — kéri —, ne a fiam előtt, ne a kisfiam előtt. A tömeg morajlóan megmozdul. Simon pap válik ki közülük és keményen szól az intézőhöz: ereszd! A gyerek (Korga György) rémülten rohan a kocsi felé. — Apa! — kiáltja. De a megalázott Garai csak egyet tud tenni: kiköpi a szájába csomósodott gyűlöletet a szemben levő Simon pap arcába. A pap lelöki a reverendát, az ingét és így szól: „Most pedig minden férfi vesse le az ingét Garai előtt alázattal”... és egyenesen, magányosan elindul. — Utánamenni! — kiáltja Gyöngyössy Imre rendező a szereplőknek. És a tömeg valóban futni kezd: „Simon pap, ne hagyj el minket, kiáltozzák valódi könnyeket sírva. Egy parasztember ezt könyörgi hirtelen felindulásában: „Ne hagyj itt minket Simon elvtárs! Segíts, hogy végre megelljék a tehenünk” N. J. Bujtor István és Ronyecz Mária a Szemüvegesek főszereplői Medgyesy Mária, Korga Gyuri és Makláry János a falu népével együtt figyeli a kommunista tengerész (Koncz Gábor) megkínzását (Laczkovich László felvételei)