Film Színház Muzsika, 1969. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1969-05-03 / 18. szám

1919 Avavssmifi A kor neves filmművészei a május 1-i menetben: Loth Ha, Margittay Gyula, Hol­lay Kamilla, Molnár Emmy, Lucy Wett és mások . AZ ELSŐ SZABAD MÁJUS Az első szabad május el­seje Budapesten minden idők addigi leglátványo­sabb ünnepségsorozatával párosult. A művészvilág előkészületeiről így írt 1919. április 20-án a Képes Mozivilág: .. Szironthay­Lotka István iparművész tervezi az összes fővárosi mozik dekorálását. Vala­mennyi mozgó portálja, hetvenöt segítő munkája eredményeképp, vörös dra­périába öltözik................Az óriás körmenet élén, mely a főváros főútvonalain át­halad, a mozgóképszakma fog haladni egy külön e célra tervezett díszes, óriá­si kocsival. A filmteker­cset ábrázoló hatalmas ko­csit nyolc fehér paripa húzza. . . Azután egy sá­torszerű, nagy nyitott autó következik, melyben az is­mert moziszínésznők és szí­nészek fognak tündökölni... A főváros különböző részei­ben tíz kipróbált tudású operatőr fogja a nagy pro­letárünnep eseményeit meg­örökíteni. A felvételek két héten belül az összes mo­zikban előadásra kerül­nek ...” Három héttel később, a május 11-i számában már be is mutatta ez a lap azo­kat a rendezőket és opera­tőröket, akik filmre vették az ünnep eseményeit. íme, egy részlet a cikkből: „... Az Oktogon téren Vass Károly operatőr Deé- sy Alfréd rendezővel a Te­réz körút mindkét oldaláról az Andrássy útra bevonuló tömegekről készített felvé­teleket ... ... Az egyedüli cirkáló operatőr, Turchányi Olivér, Lányi Dezsővel egy autón a népmulatságokról és a népünnepély vidám jelene­teiről készített felvételeket. ... A Vörös Riportfilm számára Virágh operatőr vezetése mellett dolgozó Escher, Nagy Dezső, Picher Antal, Schaffer és Haran­Fejezetek a Tanácsköztársaság művészeti életéből ELSEJE ghi a sportünnepélyekről, a Margitsziget boldog gyere­keiről, a Népligetről és a Ligetről készítettek felvé­teleket. ... Pólik Dezső kitűnő operatőrünk Rácz Mihály pilótával a magasba repült és onnan fentről örökítette meg az ujjongó város ké­pét ...” Tudjuk továbbá a Vörös Újság május 3-i beszámo­lójából, hogy „ ... a millen­niumi emlék előtt egy kis szabact térségen, egy asztal tetején dolgozott egy mozi­gép, egymás után kerültek gyorsan pergő filmjére a tanítók, az ifjúmunkások, a magántisztviselők, a szín­házak munkásai...” A mozgóképszakma mun­kásai mögött nem marad­tak el a színházak művé­szei és dolgozói sem. A Vö­rös Újság szerint „Reggel negyed hatkor nyolc kato­nazenekar és kétszáz szín­házi zenész az Internacio­VARGA IAARE: Ingyen szerelem Klem tudom, divat-e még a fiatalok- * ’ nál az olyan didergetős szerelem, irodalmároknál, meg színészeknél, ami­nőt mi éreztünk akkor, és ott! azaz Deb­recenben, 46 decemberében. Mert a szerelem olyan, mint katoná­nak fagyos télben tábortűz mellett aludni, amikor fél oldalán jégcsapok vastagodnak meg hajnalra, másik fele pedig pirosra sül a parázstól. Ezt érez­tük mi, a nyolc „Holnapos", amikor pár ezer forint támogatással kiadtuk szép szedéssel, bő oldalakon egyetlen számot megélt folyóiratunkat. A Holna­pot. Nem véletlenül e címmel, szánt- szándékkal, Adyékat követve és vállal­va! A mai fiatalok bajosan érezhették azt a mámort, mi is csak utólag, hogy mit jelent az: október közepén összeta­lálkozik hat-nyolc fiatal, elhatározza, hogy lapot indít, s december 6-án már kezünkben a 96 oldalas első szám. Oly boldogok voltunk, mint az első hetes ifjú férj! Mit tudtunk mi a házasélet, aka­rom mondani az irodalmi létezés örvé­nyeiről, hóviharairól? Az egyik oldalunk oly boldog volt, mint a katonáé a tá­bortűz melegénél, ellenben a másik ... hamarosan lúdbőrözni kezdett. Kiderült röpke napok alatt, hogy bizony a deb­receni és tiszántúli embereket nem túl­ságosan érdekelte 46 decemberében az irodalom, s nemhogy tíz, de még az öt forintot is sokallották a Holnapért. Di­csérték a bátor kezdeményezést, kriti­kákat írtak, de venni: alig-alig. Nya­kában is maradt szegény szerkesztőnek, Vojda Lacinak, ő fizette ki végül a nyomdaszámlát is tanári fizetéséből... Dehogyis sejtettük, hogyan lehet karriert, menő üzletet csinálni iroda­lomból, művészetből. Pedig nem vol­tunk sihederek, ugyan! M. Zoltán volt a legfiatalabb, első éves bölcsész, B. László, A. Sándor doktorált középisko­lai tanárok voltak, ha K. Kálmánnal utolsó éves filoszok voltunk is, de a vál­lamon kétszeresen kitöltött katonaidő mázsásodott. Cs. Imre akkor is híres karnagy volt már, Bartók kézfogását őrizte, amint Vajda László József Atti­láét hozta. Róla mondjam azt, hogy éppen ama „Szabadon" című lapban közreműködésért került tucatnyi évre kisvárdai száműzetésre? Címlapunk szerzője, M. József is ismert grafikus volt. És mégis, bizony mondom: szüzek valónk az irodalmi érvényesülés titkai ismeretében. 12 )

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék