Film Színház Muzsika, 1969. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1969-05-03 / 18. szám
1919 Avavismisi . AZ ELSŐ SZABAD MÁJUS Az első szabad május elseje Budapesten minden idők addigi leglátványosabb ünnepségsorozatával párosult. A művészvilág előkészületeiről így írt 1919. április 20-án a Képes Mozivilág. .. Szironthay-Lotka István iparművész tervezi az összes fővárosi mozik dekorálását. Valamennyi mozgó portálja, hetvenöt segítő munkája eredményeképp, vörös drapériába öltözik................Az óriás körmenet élén, mely a főváros főútvonalain áthalad, a mozgóképszakma fog haladni egy külön e célra tervezett díszes, óriási kocsival. A filmtekercset ábrázoló hatalmas kocsit nyolc fehér paripa húzza. . . Azután egy sátorszerű, nagy nyitott autó következik, melyben az ismert moziszínésznők és színészek fognak tündökölni... A főváros különböző részeiben tíz kipróbált tudású operatőr fogja a nagy proletárünnep eseményeit megörökíteni. A felvételek két héten belül az összes mozikban előadásra kerülnek ...” Három héttel később, a május 11-i számában már be is mutatta ez a lap azokat a rendezőket és operatőröket, akik filmre vették az ünnep eseményeit. Íme, egy részlet a cikkből: „... Az Oktogon téren Vass Károly operatőr Deésy Alfréd rendezővel a Teréz körút mindkét oldaláról az Andrássy útra bevonuló tömegekről készített felvételeket ... ... Az egyedüli cirkáló operatőr, Turchányi Olivér, Lányi Dezsővel egy autón a népmulatságokról és a népünnepély vidám jeleneteiről készített felvételeket. ... A Vörös Riportfilm számára Virágh operatőr vezetése mellett dolgozó Escher, Nagy Dezső, Picher Antal, Schaffer és Haran- Fejezetek a Tanácsköztársaság művészeti életéből ELSEJE Thi a sportünnepélyekről, a Margitsziget boldog gyerekeiről, a Népligetről és a Ligetről készítettek felvételeket. ... Pólik Dezső kitűnő operatőrünk Rácz Mihály pilótával a magasba repült és onnan fentről örökítette meg az ujjongó város képét ...” Tudjuk továbbá a Vörös Újság május 3-i beszámolójából, hogy „ ... a millenniumi emlék előtt egy kis szabad térségen, egy asztal tetején dolgozott egy mozigép, egymás után kerültek gyorsan pergő filmjére a tanítók, az ifjúmunkások, a magántisztviselők, a színházak munkásai...” A mozgóképszakma munkásai mögött nem maradtak el a színházak művészei és dolgozói sem. A Vörös Újság szerint „Reggel negyed hatkor nyolc katonazenekar és kétszáz színházi zenész az Internacio- A kor neves filmművészei a május 1-i menetben: Loth Ha, Margittay Gyula, Hollay Kamilla, Molnár Emmy, Lucy Wett és mások 12 ) VARGA IZARE: Klem tudom, divat-e még a fiatalok ’nál az olyan didergetős szerelem, irodalmároknál, meg színészeknél, aminőt mi éreztünk akkor, és ott azaz Debrecenben, 46 decemberében. Mert a szerelem olyan, mint katonának fagyos télben tábortűz mellett aludni, amikor fél oldalán jégcsapok vastagodnak meg hajnalra, másik fele pedig pirosra sül a parázstól. Ezt éreztük mi, a nyolc „Holnapos", amikor pár ezer forint támogatással kiadtuk szép szedéssel, bő oldalakon egyetlen számot megélt folyóiratunkat, A Holnapot. Nem véletlenül e címmel, szántszándékkal, Adyékat követve és vállalva! A mai fiatalok bajosan érezhették azt a mámort, mi is csak utólag, hogy mit jelent az: október közepén összetalálkozik hat-nyolc fiatal, elhatározza, hogy lapot indít, s december 6-án már kezünkben a 96 oldalas első szám. Oly boldogok voltunk, mint az első hetes ifjú férj! Mit tudtunk mi a házasélet, akarom mondani az irodalmi létezés örvényeiről, hóviharairól? Az egyik oldalunk oly boldog volt, mint a katonáé a tábortűz melegénél, ellenben a másik ... hamarosan lúdbőrözni kezdett. Kiderült röpke napok alatt, hogy bizony a debreceni és tiszántúli embereket nem túlságosan érdekelte 46 decemberében az irodalom, s nemhogy tíz, de még az öt forintot is sokallották a Holnapért. Dicsérték a bátor kezdeményezést, kritikákat írtak, de venni: alig-alig. Nyakában is maradt szegény szerkesztőnek, Vajda Lacinak, ő fizette ki végül a nyomdaszámlát is tanári fizetéséből... Dehogyis sejtettük, hogyan lehet karriert, menő üzletet csinálni irodalomból, művészetből. Pedig nem voltunk sihederek, ugyan! M. Zoltán volt a legfiatalabb, első éves bölcsész, B. László, A. Sándor doktorált középiskolai tanárok voltak, ha K. Kálmánnal utolsó éves filoszok voltunk is, de a vállamon kétszeresen kitöltött katonaidő mázsásodott. Cs. Imre akkor is híres karnagy volt már, Bartók kézfogását őrizte, amint Vajda László József Attiláét hozta. Róla mondjam azt, hogy éppen ama „Szabadon" című lapban közreműködésért került tucatnyi évre kisvárdai száműzetésre? Címlapunk szerzője, M. József is ismert grafikus volt. És mégis, bizony mondom: szüzek valóak az irodalmi érvényesülés titkai ismeretében. Ingyen szerelem