Film Színház Muzsika, 1970. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1970-02-07 / 6. szám
ÚJ FILMEK A MOZIK MŰSORÁN Krebsz, az isten Szeretem a művészi plakátokat, mert feltűnő hangsúllyal, meghökkentő ötlettel, megállásra kényszerítenek. Ezért szeretem azokat a filmeket, amelyek frappáns, harsogó nyíltsággal a néző egész lényét megragadják, tekintetét a vászonra szegezik. Nem kóválygó, csordogáló, kanyargó, ködös történés-körvonalakat adnak, hanem szellemes tárgyilagossággal fogva tartanak. A „Krebsz, az isten” című film jelentős részben ilyen. A történés lendülete, a képi világ érdekessége és feszültsége az első kockáktól kezdve fogva tartja, bekapcsolja a nézőt egy különös világba. A film alaprajza kitűnő. Müller Péter forgatókönyve nagyszerű találattal építi fel egy szépségverseny bonyodalmait, ráadásul mindezt eleve egy kopár tájba és iróniába ágyazza. Napjaink könnyű érvényesülést kereső szellemiségét veszi célba a film. Nagy emberi kavalkád, vásári forgatag nézői leszünk, s úgy kapcsol be a szépségverseny groteszk bonyodalmaiba, hogy észre sem vesszük: ebben a játékban minden motívum gondolatilag precíz és társadalmilag komoly, csak éppen játékosan elrajzolt, min- *den gesztusnak van valami idézőjeles felhangja. A képsorok középpontjában Krebsz Antal iszonyú méretű aktivitása, gigantikus naivitása áll. Ez a kövér, mozgékony, kopasz ember nagy kerek szemüveggel és hihetetlen alázattal veti bele magát a feladat hullámaiba, evez, evez kétségbeesetten és reményteljesen. Hányódik, küszködik és elsüllyed. Ez még nem lenne baj, hiszen szinte várjuk, jósoljuk, reméljük a kudarcot. A baj csak az, hogy mégis váratlanul, indokolatlanul, sandán ér véget Krebsz Antal tündöklése. Egy közhely öli meg. Egy dramaturgiai naivitás. Egy kényelmes, sematikus, ötlettelen fordulat. Krebsz Antalt ugyanis a film végén leváltják, és a történet ezzel összeomlik. Keresem, hová lett a nagyszerű alaprajz, a nagyvonalú cselekményvezetés, miért az elejtett vígjátéki lehetőség? Csak kérdésekkel tudok rá- Krebsz Antal (Kállai Ferenc) lelkesítő beszédet intéz a „talponálló” közönséghez, hogy megnyerje őket a nagy balatoni szépségverseny eszméjének Krebsz újabb jótékony félreértése (Inke László, Antal Anette, és Kállai Ferenc) Elérkezik a várva várt est. Az emelvény elkészült, a hölgyek elindulnak a nagy viadalra, Krebsz pedig itt áll öszszetörten és leváltottan... (Markovics Ferenc felvétele)