Film Színház Muzsika, 1970. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1970-02-07 / 6. szám
á laszolni. A film története, alakjai és lehetőségei alapján: hová lett a Balogh család?; miért győzött a csaposlány?; az egyetemista fiú, Krebsz segítője elérte-e célját? Kérdések — nincs rájuk válasz. Az az érzésünk: az alkotók maguk sem tudták, milyen kincs van a kezükben, milyen pompás lehetőséget kínál a játék. Tékozló módon számos lehetőségét elejtették. Vagy kicsúszott a kezükből? Ezért zárul a végefelé a történés olyan kurtánfurcsán, ezért érezzük, hogy elvégeztetett, de semmi sem tisztáztatott. Nem a társadalmi igazságát vitatjuk, csak a művészi igazság vígjátéki lehetőségeinek elhanyagolását. Rényi Tamás, a rendező ezúttal is bebizonyította, milyen nagy fantáziával, képteremtő erővel rendelkezik. Herczenik Miklóssal, az operatőrrel együtt bravúros jelenetek egész sorát produkálják. A film kétharmadában minden mozdulat a játékosság és életszerűség fényeit hirdeti, ötletet, tudást, ügyességet, találékonyságot jelez és nemegyszer igen jó hatásokat ér el ez a bravúros kameramozgás és rendezői találékonyság. Ilyenek mindenekelőtt a Krebsz vezetésével megérkező expedíció jelenetei, ilyen a sátrak körüli szerelmi játékok felderítése. Ezekben a jelenetekben a látvány hangulatával, stílusával jellemzi az embereket, hangulatokat és a cselekményt a képi világ. A színészi alakításokról szólva azt kell leírni először, hogy ezt a filmet játsszák: Kállai Ferenc és sokan mások. Kállai Ferenc Krebsz alakját olyan igénnyel rajzolja meg, ami szinte túllép a színészi lehetőségek határain. Ez a fajta alakítás már teremtő tényezője a filmnek, s bizonyítja: a színész személyisége milyen fontos a film kompozíciójában. Kállai nem tekinti nevetségesnek Krebsz iszonyú aktivitását, hanem éli, komolyan veszi minden cselekvését, ezért olyan szánnivalóan szorgalmas és megindítóan igazhitű. Krebsz remegő szenvedélye, fegyelmezettsége egyszerre bizonyítja, hogy milyen fura világba csöppentünk: ez a szépségverseny mindenki számára könnyű játék, olcsó alkalom, a szereplés lehetősége, csak ő lobog megszállottan. A feladat mámorától fűtötten hajszolja magát a remélt siker és a szánalmas bukás felé. Kállai játékai, apró, ijedt mozdulatai, amikor minden pillanatban úgy cselekszik, dönt, mintha a világtörténelem kerekét forgatná, egyszerre fejezi ki a cselekmény valóságát és ironikus színeit. A többi szereplők — sokan mások — jól illeszkednek a játék hangulatába, de különös jelentőségre nem jutnak. Még Garas Dezső és Iglódi István sem — sajnáljuk, hogy számukra a forgatókönyv sem nyújt elég alkalmat erre. A szépségverseny jelöltjei között is feltűnnek egy-egy jó mozdulattal Balogh Emese, Petényi Ilona a csalódottak, a győzni akarók, a reménykedők sorai közt. Amikor a győztes csaposlány felkuporodik Krebsz Antal mellé a fehér lóra és boldog mosollyal néz a kamera felé, a néző azt érzi, jó játék résztvevője volt, az alkotók, ezek a „tékozló fiúk”, olyan szórakoztatásban részeltették, amely e film minden hibája mellett sem fog kihullani emlékezetükből. ülés Jenő A huzaégető Felkavaró, megdöbbentő, nagyszerű részletekből áll össze Juraj Herz filmje, teljes egészében mégsem jó film. Arányait tévesztett, torzónak maradt alkotás, amelyet belső ellentmondások feszítenek szét — mégis, minden kockája tehetségről tanúskodik. Ladislav Fuks novellájának, a film alapjául szolgáló történetnek egy középszerű, de minden szempontból példás életet élő kispolgár a hőse. Egy kispolgár, aki megszállottja a saját mesterségének, mindenek felett álló, csodálatos hivatásnak tekinti mindennapos elfoglaltságát. És ebben a tiszteletre méltó elfogultságban csak az a különös, hogy Kopfrkingl úr egy krematórium dolgozója, szakmája a halottégetés ... Kopfrkingl úr valószínűleg élete végéig megmaradna tisztes polgárnak. Állatkertbe vinné gyermekeit, hitvesi csókot lehelne felesége homlokára és időnként, ha nem is túl gyakran, felkeresné a nyilvánosházat, ahol törzsvendégnek számít. De az őrült korban, amelyben él, szabadon kibontakozhat a lelke mélyén szunnyadó vadállat. A rögeszme találkozik az „eszmével”, a fasizmus ideológiájával. Először kollégáit viteti el az önmagában hirtelen német vért felfedező halottégető, majd felakasztja feleségét, agyonveri a fiát, és lánya megölésével is megpróbálkozik; mindezt természetesen „saját érdekükben”, hogy a megpróbáltatásoktól megkímélje őket. Hiszen a felesége nem tartozik a felsőbbrendű fajhoz... Mert a megbomlott agyú Kopfrkings úr cselekedeteiben van rendszer, és mindig van rá magyarázat is. Alakja, a fasizmusnak behódoló, önös érdekeit demagóg módon megideologizáló kispolgár figurája mégsem tud általános jelképpé növekedni. A rendezőnek bátrabban kellett volna a harsány komédiák eszközeit is alkalmaznia: a történet túlságosan extrém, sötét és nyomasztó ahhoz, hogy a groteszk, fekete humor általánosító ereje nélkül is hitelesnek érezzük. A groteszk tragédia igazi hangvételét Rudolf Hrusinsky, a címszerep megformálója találta meg; alakítása hátborzongatóan pontos kórkép, az őrült kor logikája szerint cselekvő emberről, és arról a történelmi időszakról, amelyben a bomlott agy volt logikus, az őrület volt természetes. A HULLAÉGETŐ Jelenet a filmből ♦ Harc Rómáért A román M NSZK koprodukcióban készült, színes, szélesvásznú, látványos történelmi film olyan, mint a színes, szélesvásznú, látványos történelmi filmek általában. Szuperprodukció, szuperemberekkel, csatajelenetekkel és történelmi személyiségek hálószobatitkaival. Ha Nagy Theodorik gót birodalmában, vagy Justiniánus császár Bizáncában lettek volna már revolverújságok, valószínűleg azoknak pletyka rovatában már találkozhattunk volna a történetekkel, amelyekből a forgatókönyv összeállt. Robert Siodmak rendkívül impozánsan varázsolja elénk az átlagemberek képzeletében élő Bizáncot és Rómát, az átlagemberek képzeletében élő tárgyi tévedésekkel együtt. Kitűnő színészgárda, Honor Blackman, Harriet Andersson, Orson Welles, Sylva Koscina, Laurence Harvey, Michael Dunn igyekszik — többé kevésbé sikerrel — olyanná formálni a történelmi személyiségeket, ahogyan azt „a” néző elképzeli. Egymillió karátos ötlet A papírforma jó filmet ígér: rendező Vittorio De Sica, a főszereplő Peter Sellers... A csalódás ezért az átlagosnál is nagyobb. Vontatott, vékonyan csörgedező cselekmény, és végletekig hajtott teátralitás jellemzi ezt a kalandos történetnek induló, de azután ezerszer elcsépelt életképekbe torkolló filmet A színészek mindent túljátszanak, és ami a legmegdöbbentőbb, még Sellers is teátrális. Cs. I. EGYMILLIÓ KARÁTOS ÖTLET Britt Ekland és Victor Mature a film egyik jelenetében