Film Színház Muzsika, 1970. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1970-06-20 / 25. szám

dialógusok?” Tényleg bra­vúrosak, ugyanis. Csak ép­pen: ez ugyanígy hozzátar­tozik a dologhoz, mint a titokzatos haláleset... A mérnöki munkával kiszá­mított marionettfigurák bravúrosan csevegnek. Már hallom is a felháborodott telefonáló hölgy hangját, a szerkesztőségi vonalon: — Hát a pszichológia, uram? Nem érti, micsoda zseniális pszichológia ... ? Megtörten beismerem: igen. Zseniális pszichológia. Ez már igen, ez megvan benne. Ezt a ronda frátert igenis mindenki gyűlölte. Senki sem szerette, ha cél­ba lőtt rá ... Még anyuka sem szerette szívből, iga­zán, hogy is felejthetném el a zseniális pszichológiát? A rendezés, Gábor Mik­lós munkája is nagy gonddal dolgozta ki a pszi­chológiai vonalakat; időn­ként sikerül eleven embe­rekké álcázni a keresztrejt­vény-figurákat. Az est leg­jobbja vitán felüli egyér­telműséggel Ilosvay Kata­lin anyaalakítása. Kultu­rált, gunyoros, szellemes, karikaturisztikus, anélkül, hogy egy pillanatra is el­túlzott lenne! Jól megol­dott színészi teljesítmény Vass Éváé is a megköny­­nyebbülten elözvegyülő ka­cér ifjú hitves szerepében: természetes dikciója, moz­gáskultúrája, „megjátszott” szívhangjainak kétértelmű­ségei mind a végkifejlet meglepetését szolgálják íz­léssel, megfelelő mérték­­tartással. Kellemes jelen­ség Káldy Nóra egy felvá­gott nyelvű ápolónő alak­jában, kedves kabinetfigu­ra Bálint András a fűzfa­poéta rendőrőrmester ké­pében. Megfelelően termé­szetes Horesnyi László az éji vendég képében, bum­fordi szélességgel jó be­nyomást kelt Fenyő Ervin f. h. egy idegbeteg kamasz megelevenítőjeként. Juhász Jácint túlságosan merev „negatív” sablonokkal for­mál meg egy rossz lelkiis­meretű képviselőt. Zenthe Ferenc — önhibáján kívül, dramaturgiai okokból — meglehetősen jelentéktelen detektívfelügyelő. A bemutató után a szí­nészek arcképei fo­gadják a kitóduló közönsé­get az előcsarnokban. Uj­jukat ajkukra téve kérnek titoktartást az emberektől. Azt hiszem, az aggályos ké­rés bátran mellőzhető: ma­gam tegnapról mára már alig emlékszem rá, ki a gyilkos ... Az ifjú özvegy és a titokzatos éjjeli látogató (Horesnyi László és Vass Éva) Geszti Pál Az áldozat királynői magatartási­ édesanyja (Ilosvay Kata­lin) és kissé szabados magatartása ápolónője (Káldy Nóra) Váratlan pillanat: az özvegy, a kerületi képviselő és az idegbajos kamasz (Vass Éva, Juhász Jácint és Fenyő Ervin)

Next