Film Színház Muzsika, 1970. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1970-06-20 / 25. szám
dialógusok?” Tényleg bravúrosak, ugyanis. Csak éppen: ez ugyanígy hozzátartozik a dologhoz, mint a titokzatos haláleset... A mérnöki munkával kiszámított marionettfigurák bravúrosan csevegnek. Már hallom is a felháborodott telefonáló hölgy hangját, a szerkesztőségi vonalon: — Hát a pszichológia, uram? Nem érti, micsoda zseniális pszichológia ... ? Megtörten beismerem: igen. Zseniális pszichológia. Ez már igen, ez megvan benne. Ezt a ronda frátert igenis mindenki gyűlölte. Senki sem szerette, ha célba lőtt rá ... Még anyuka sem szerette szívből, igazán, hogy is felejthetném el a zseniális pszichológiát? A rendezés, Gábor Miklós munkája is nagy gonddal dolgozta ki a pszichológiai vonalakat; időnként sikerül eleven emberekké álcázni a keresztrejtvény-figurákat. Az est legjobbja vitán felüli egyértelműséggel Ilosvay Katalin anyaalakítása. Kulturált, gunyoros, szellemes, karikaturisztikus, anélkül, hogy egy pillanatra is eltúlzott lenne! Jól megoldott színészi teljesítmény Vass Éváé is a megkönynyebbülten elözvegyülő kacér ifjú hitves szerepében: természetes dikciója, mozgáskultúrája, „megjátszott” szívhangjainak kétértelműségei mind a végkifejlet meglepetését szolgálják ízléssel, megfelelő mértéktartással. Kellemes jelenség Káldy Nóra egy felvágott nyelvű ápolónő alakjában, kedves kabinetfigura Bálint András a fűzfapoéta rendőrőrmester képében. Megfelelően természetes Horesnyi László az éji vendég képében, bumfordi szélességgel jó benyomást kelt Fenyő Ervin f. h. egy idegbeteg kamasz megelevenítőjeként. Juhász Jácint túlságosan merev „negatív” sablonokkal formál meg egy rossz lelkiismeretű képviselőt. Zenthe Ferenc — önhibáján kívül, dramaturgiai okokból — meglehetősen jelentéktelen detektívfelügyelő. A bemutató után a színészek arcképei fogadják a kitóduló közönséget az előcsarnokban. Ujjukat ajkukra téve kérnek titoktartást az emberektől. Azt hiszem, az aggályos kérés bátran mellőzhető: magam tegnapról mára már alig emlékszem rá, ki a gyilkos ... Az ifjú özvegy és a titokzatos éjjeli látogató (Horesnyi László és Vass Éva) Geszti Pál Az áldozat királynői magatartási édesanyja (Ilosvay Katalin) és kissé szabados magatartása ápolónője (Káldy Nóra) Váratlan pillanat: az özvegy, a kerületi képviselő és az idegbajos kamasz (Vass Éva, Juhász Jácint és Fenyő Ervin)