Film Színház Muzsika, 1971. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)
1971-02-20 / 8. szám
vígjáték körül van tevékenykedők becsületét helyreállítsa. Hogy megszűnjön a még létező távolság az értelmiség és a fizikai dolgozók között. Persze a megoldás nem könnyű. Engem is érdekel a válasz, hogy éppen ebből a szempontból mire fog inspirálni bennünket ez a színdarab. A mű gondolati színterét, stílusának eszközeit tekintve is többféle rétegződésű. Görög neveket hordozó alakok mai gondolatokat hirdetnek. Ebben is az a szándék vezetett, hogy a nézőt a meglepetések, és a képtelenségek a lényegre figyeltessék fel. A vígjáték motorja a meglepetés. Lételeme a varietas. Tudom, ezzel a legkönnyebb visszaélne Ha mást se szolgál, mint meglepetést. Kifáraszt, ha a meglepetésnek nincs tartalma, ha a képtelenségek nem arra szolgálnak, hogy az agyat frissítsék fel. A meglepetések arra valók, hogy gondolatot vigyenek a meglepett agyba... A humor számomra nagy szellemi alkalom és módszer arra, hogy a gondolatot eljuttathassuk az emberekhez. AHOGY VÉGET ÉR a rögtönzött eszmecsere, indulunk a próbára. A színészek körbeülik a rendezői asztalt. Dobai Vilmos olvassa a darabot. Meglepő színházi előadás kerekedik a felolvasásból. Eddig ugyanis azt szoktuk meg, hogy az író maga olvassa fel a művét, itt viszont ez az átrendezés egy szerencsés fordulattal az írót is nézővé emeli. Sokszor és önfeledten felhangzik a nevetés. A színészek élvezik a játék hangulati váltásait. A felvonások szünetében, amikor körbejár a szereposztás, próbálgatják magukra a szerepek szellemiségét. Figyelik egymás egyéniségét. Élénk vita indul meg arról, milyen lehetőségeket ad a szereposztás, szerepek és színész találkozására. Vonzó, szép percek ezek s nagyszerű felismeréseket adnak írónak, rendezőnek. Tartalmas eszmecsere kezdődik ismét — az író számára elsősorban az a kérdés, mennyire tudja majd követni a játék szerkezete a humor és filozófia egymásra torlódó villámcsapásait; a rendező afelett meditál, hogy milyen ritmus tudja legjobban közvetíteni a játék örömét és filozófikumát, a gyorsulás és dinamika tudja-e vinni nem a gondolatot, hanem a közönség hangulatát. Bánffy György, Győri Emil, Kézdy György, Labancz Borbála, Tímár Éva, Bús Kati, Koltai Róbert és a színészek valamennyien nem titkolt belső izgalommal, örömmel és jókedvvel forgatják a szövegkönyvet. Azt érezni az egész atmoszférából, hogy csak az ügyre figyelnek. Igazi alkotó kapcsolat ez Illyés és a színház között, szép példája lehet az író és a színpad találkozásának. A bemutató időpontja: március 18. Hazafelé az út ismét bővelkedik játékos véletlenekben. Egy kis defekt eltérít bennünket Bonyhád és Szekszárd felé kerülő úton döcögünk végig azon a tájon, amelyet Illyés gyermekfővel, diákként nem egyszer gyalog is bejárt. Szekszárdon még Babits Mihály szülőházát köszöntjük és a kalandos kirándulás szerencsésen véget ér. Minden jó, ha a vége jó, mint a híres vígjátékban mondják. Illés Jenő Jó hangulatú eszmecsere a próbateremben Megérkezés a színházba. A sajtókonferencia üdvözlése Séta a pécsi utcán (Nógrádi Róbert, Illyés Gyula, Czímer József, Illyés Gyuláné és Dobai Vilmos) (Kotnyek Antal felvételei)