Film Színház Muzsika, 1971. július-december (15. évfolyam, 27-52. szám)
1971-08-21 / 34. szám
ELSŐ TALÁLKOZÁS CSEHOVAL Olsavszky Éva új színházban, új, de régóta ismerős színpadon kezdi az évadot; a debreceni Csokonai Színházból Kaposvárra szerződött, ahol néhány évvel ezelőtt már több, sikerekben gazdag esztendőt töltött, és ahol az elmúlt évadban vendégként formálta meg, ugyancsak kiugró sikerrel, Faulkner Rekviem egy apácáért című darabjának főszerepét. — Nem kényelmi szempontok, nagyobb szerepek, vagy anyagi meggondolások vezéreltek, amikor férjemmel, Kun Vilmossal együtt úgy döntöttünk, elfogadjuk a kaposvári Csiky Gergely Színház vezetőinek ajánlatát — mondotta — hanem az a tény, hogy ott, Kaposvárott, valami új kezdődött. Valami friss, valami pezsdítően fiatal; olyan alkotó légkör van kialakulóban, amely szinte magához szívja, magával ragadja az embert. Számunkra pedig elsősorban ez a fontos; ez a jó színház, az igazi színház alapvető feltétele. Komor István igazgatóval már dolgoztunk együtt, Zsámbéki Gábor főrendezőt munkáiból ismerjük; az ő személyük biztosíték arra, hogy a kaposvári társulat valóban olyan kollektíva lesz, amelyben érdemes újra kezdeni... És vonzó az a hír is, hogy a tanács úgy döntött, a régi, nagyon rossz állapotban lévő színházépület toldozás-foldozása helyett néhány éven belül új színházat építenek. Ahol tudnak, és akarnak ennyit áldozni a színi kultúrára, ott bizonyosak lehetünk abban, hogy a város, a megye vezetői és lakosai szeretik is a színházat. Ösztönző ez a színész számára azért is, mert mindenki érzi: ahhoz, hogy új színház épülhessen, először jó színházat kell csinálni. Olsavszky Éva az új évadban Csehov Sirályában lép először színpadra; Arkagyinát, a színésznőt formálja majd meg. — Nagyon nehéz erről a szerepről beszélni. Ismerkedem vele, ízlelgetem, azt hiszem, már nagyon sokat tudok róla, mégis, ha meg kell fogalmazni, mit gondolok, majdnem dadogok. Számomra azért is fontos ez a szerep, mert most találkozom először Csehovval, akit az egész huszadik századi drámairodalmat megtermékenyítő óriásnak érzek. Ha nincs Csehov, nincs O’Neill, Tennessee Williams, Arthur Miller — sok minden és sok mindenki nincs. Nálunk mégsem értékelik eléggé. Különösen izgalmassá teszi a feladatot, hogy ebben az évadban egyszerre három színház, a Madách, a szolnoki és a kaposvári is műsorra tűzte a Sirályt. Talán ez a nemes verseny is hozzájárul majd ahhoz, hogy kialakuljon a hazai Csehov-kultusz, és a drámaíró végre „hazataláljon” a magyar színpadokra. Remélem, a mi kaposvári előadásunk olyan lesz, hogy részt vállalhat e számomra oly kedves feladat megoldásában. Cs. I. : Az új évad előtt ! Három színész — három új szerepben. Ajtay Andor Mikszáth-figurára készül, Tolnay Klári és Olsavszky Éva Csehov Sirályában Arkagyinát alakítja majd. A színházakban még tart a nyári szünet, de a szerepek már élni akarnak. NOSZTY PÁL - ZENÉVEL Valamikor, a Vígszínházban Somlay Artúr játszotta az idősebbik Nosztyt; az első filmváltozatban Rajnai Gábor, a másodikban Uray Tivadar; a Nemzeti Színház emlékezetes előadásán pedig ismét Somlay. Most, hogy A Noszty fiú esete Tóth Marival Benedek András és Karinthy Ferenc készítette színpadi változata Mészöly Dezső verseivel és Farkas Ferenc zenéjével daljátékként a Fővárosi Operettszínház közönsége elé kerül majd, az új évad első bemutatójaként — a Vámos László rendezte előadásnak egyik érdekessége, hogy Ajtay Andor alakítja Noszty Pált. — A Naplemente előtt szegedi előadásának rádióközvetítése után hívott föl Vámos László — mondja Ajtay Andor — és megkérdezte, van-e kedvem eljátszani a szerepet. Elvben semmi akadálya, mondtam, kérem a darabot. Megkaptam, elolvastam. Tetszett. A darab hűséges az eredeti regényhez, ifjúkorom egyik kedvencéhez. Aláírtuk a megállapodást. Ennek értelmében egy évre a Fővárosi Operettszínházhoz szerződtem. — Nem ez az első színészi találkozás Mikszáth Kálmánnal...