Film Színház Muzsika, 1971. július-december (15. évfolyam, 27-52. szám)
1971-11-13 / 46. szám
TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ (Sáli István jegyzete: " Két hétköznapi estéről I. Nők egymás közt Bárány Tamás anekdotafüzért írt a tévé számára, könnyed, mulatságos, szekszis történeteket. Asszonyok mesélik — pletykálkodik a cím, asszonyok egymás közt így beszélik ki a férfiakat, futó kalandjaikat. Mindvégig ízléses maradt a film, és ezt ilyen témakörben csak dicsérni lehet, de azért mindvégig pikáns izgalma volt a történeteknek, mert enélkül az egész hajítófát se ért volna. A szellemes jelenetépítkezés, a könnyedség, a gunyorosság élvezetes volt Sajnos, a dialógusok elég gyengécskén voltak megírva, ennyi közhelyet, puffogó frázist valóban csak a mindennapi életben hallhat az ember. Néha jellemző ereje volt ennek a szövegnek, máskor azonban bántotta a fülünket, mert elvész a motivációs szerep, ha mindig mindenki közhelyeket hajtogat az író jóvoltából. Gaál Albert rendezése pergő, szereposztása sikerült volt. Az első epizódban Váradi Hédi az est legegységesebb alakítását nyújtotta. Jó rendezői fogás volt Bitskey Tibor hangjához Győrffy Györgyöt párosítani. Jobba Gabi jelenetében a divatbemutatót túlzásnak éreztük. Demján Edit a megfáradt elvált asszonyt kis fáradtsággal játszotta, de ez civil fáradtság volt, ellenben Tomanek Nándor valóban alakította a kalandban felfrissülést kereső fáradt férfit. Az utolsó epizódban is férfiszínésznek kell a pálmát nyújtanunk. Kállai Ferenc férje nagyon mulatságos, nagyon hatásos alakítás! Naiv feleségét Békés Rita játszotta. 2. Vallomás a szülőföldről A dokumentumfilm egyik legjobb művelőjévé nőtt fel Urbán Ernő az elmúlt években. Szűcs László rendezővel most a szülőföldjére látogatott el az író. Sárvár nem szebb és nem érdekesebb település más városainknál, gondjai is azonosak a vidéki városok gondjaival, múltja sem csillogóbb a megye egyéb városainál. Urbán Ernőnek mégis el kell hinnünk, hogy csodálatos kis várossal ismertet meg bennünket! Szülőföldem, Sárvár — így szól a cím és a város neve jelképesen a második helyen van, a vallomásos szó: a szülőföldem után. Minden író meséssé stilizálja szülővárosát, ez már a mesterségből adódik. A valóságos helység alig-alig tud megfelelni annak a költői képnek, amit művész-szülöttje fest róla. Urbán Ernő ezzel az írói elfogultsággal, ezzel a természetes művészi „torzító” szeretettel beszél Sárvárról. De nem csak ezzel! Az író mellett egy kiváló riporter is él benne, aki most is ki tudja magát szakítani a művészi elfogultság bűvöletéből, így kaptunk valósághű, eleven tudósítást a mai városról, történelmi múltjáról, növekedésének és változásának ezernyi gondjáról, lakóinak lokálpatrióta érzelmeiről, fiataljainak és öregjeinek szerető és kritikus elfogultságáról városuk iránt. Külön érdekessége volt a filmnek az a megkerülhetetlen tény, amiről a riporter-író zavart szerénységgel beszélni kényszerült, s amiről szívesebben beszéltetett mást, hogy tudniillik Sárvár munkásmozgalmi múltjában, döntő szerepe volt az író édesapjának. A történelmi múlt, a város múltja így valóban családias közelségbe került a nézőhöz. ASSZONYOK MESÉLIK — ezúttal férfiaknak. Fent: Kállai Ferenc és Békés Rita, lent: Jobba Gabi és Huszti Péter (Fotó: Müller Magda)