Film Színház Muzsika, 1971. július-december (15. évfolyam, 27-52. szám)
1971-11-13 / 46. szám
LEXIKON 1970. május 23-án mutatták be a Pesti Színházban Szakonyi Károly Adáshiba című darabját. Ez alatt a másfél év alatt a mű — nyugodtan mondhatjuk — világkarriert futott be. Már a bemutatót követő napokban látnivaló volt a darab nagy sikere és ezt csakhamar le is lehetett mérni részint abban, hogy sorra mutatták be Veszprémben, Kaposvárott, Miskolcon, Egerben, Szolnokon, Békéscsabán, Kecskeméten, Debrecenben és Győrött, részint pedig abban, hogy a külföld is élénken érdeklődött az Adáshiba után. Külföldi bemutatók 1978 novemberében Szabadkán, egy hónappal később Prágában és ez év februárjában Helsinkiben mutatták be az Adáshibát. A franciaországi bemutatók a párizsi és a metzi városi színházakban most vannak előkészítés alatt és egy külföldi ügynökség megvásárolta a darab előadási jogát Ausztria, NSZK és Svájc területére is. Biztató tárgyalások folynak a svédországi, norvégiai és dániai bemutatók ügyében is, s legutóbb Mexikóból érdeklődtek az Adáshiba iránt. A szerző az Adáshibáról Mi a siker titka? Szakonyi Károly ezt mondotta darabjáról: „A főszereplő a televízió, legalábbis olyan értelemben, hogy alapvető cselekménye a televíziónézés. Amikor írtam a darabot, úgy képzeltem, hogy olyan a képernyő, mint a gyereknek a csörgő: rázzák előtte és akkor a gyerek nem sír. Ez a darab vígjáték, komédia. De keserű komédia”. Az Adáshiba Bécsben A Vígszínház bécsi vendégszereplése alkalmából A testőr mellett az Adáshibát is eljátssza a Volkstheaterben november 15-én. KOMMENTÁR NÉLKÜL. — A francia televízió bemutatta Samuel Beckett nálunk is műsoron levő Ó, azok a szép napok című drámájának filmváltozatát. Főszerepét akárcsak az ősbemutatón, ezúttal is Madeleine Renaud játszotta. A Figaro kritikusa, egyetértésben az Express ítészével, a műsorhét legjobb adásának tartja a tévéfilmet, s a következőket írja: „Valósággá elképedtem, hogy Beckettnek ez a szerintem legszebb műve milyen kifejező erőt kapott ezen az estén. Madeleine Renaud csodálatos, pótolhatatlan...” Ugyanakkor a France-Soir kritikusa így vélekedik: „Mérhetetlen unalom... Madeleine Renaud valóságos grimasz-fesztivállal örvendeztetett meg bennünket... Meglehet, a darab tele van szimbólumokkal és rejtett szépségekkel, de mindebből én mit sem értettem”. NEM MINDENKI OS. — „Ki ez a Peer Gynt? — olvassuk egy magyar kritikában. — Ha a mai néző végiggondolja irodalmi emlékeit, se szeri, se száma a közvetlen rokonságnak. Az ősök között minden bizonnyal ott találja Vejnemöjnent a Kalevalából, Goethe Faustját, Madách Ádámját, Krúdy Szindbádját..Kommentárunk: Ibsen 1867-ben írta nevezetes drámai költeményét, Krúdy Gyula viszont 1878-ban született. Még egy részlet ugyanebből a műbírálatból: „Peer születése óta, immár majdnem száz esztendeje újra meg újra újjászületik ...” Kommentárunk: mint az előbb már leírt évszám tanúsítja, Peer száznégy éve született. MELYIK DARABJÁT? — Egy hír a magyar sajtóból: „Magyar színdarab Hamburgban. Német nyelvű bemutatóként hirdeti a hamburgi sajtó a Kammerspiele októberi premierjét: Gyárfás Miklós egy darabját ’Stephan Orbok’ címmel hozzák színre”. Kérem tisztelettel, mi az, hogy „Gyárfás Miklós egy darabját”? Nincs neki címe? Dehogy nincs! Egérút — erre a magyar névre hallgat. És oly sok színházban bemutatták már, hogy egy efajta hír fogalmazójának is illett volna tudnia: Orbók István gépkocsivezető az Egérút című Gyárfás-vígjáték főszereplője. LE, AZTÁN FÖL. — A Don Carlos október 30-i előadásán, a második felvonás első képének végetáján lassan, komótosan megindult lefelé az Erkel Színház vasfüggönye. Mire Simándy és Melis befejezte a képet, meg is állt a vasfüggöny, úgy egy méternyire a színpad fölött. Némi tétovázás után, megindult fölfelé. A közönség hálás tapssal jutalmazta a produkciót, amely pedig nem is volt belekalkulálva a jegyek fölemelt árába. KONTAMINÁCIÓ. — Ismét olvastunk egy hírt: „Bellini és Utrillo. A képzőművészeti irodalom klasszikusa, Benvenuto Cellini mester élete és munkássága, miképpen ő maga megírta Firenzében — új kiadásban megjelent a Corvinánál. Az olvasókhoz került Francis Carco életrajza Utrillóról.” Utrillóhoz ezúttal semmi szavunk. Érdekes azonban, hogyan lett a hírben szereplő Benvenuto Celliniből a címben: Bellini! (Aki mint némelyek tudják: zeneszerző, s nem ötvösművész!) Nos, a keresztnév kezdő „Be” szótagja összekeveredett a Cellinivel, így történt. Az ilyesmit nevezik kontaminációnak. Olyan ez, mint amikor a közvetítés hevében a sportriporternek egyszerre jut eszébe a „közbelépni" és a „beavatkozni” ige, s végül kivágja a nem létező harmadikat: „közbeavatkozni”. Jelenet a Csipkerózsikából (Benedek Miklós, Harkányi Endre és Voith Ági) A Don Pasquale-előadás után: Bende Zsolt, Kerekes János, a jubiláló Galsay Ervin, Hankiss Hana és Korondy György 25