Film Színház Muzsika, 1972. július-december (16. évfolyam, 27-53. szám)
1972-08-12 / 33. szám
26 TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ Gáli István jegyzetei Krimi rejtélyekkel őir TULAJDONKÉPPEN AZT AKARTAM címnek írni, hogy Krimi, rejtélyek nélkül. Mert a B 21 abban különbözött rokonaitól, a legkülönbözőbb témájú krimiktől, hogy a gyilkos személyét mindig ismertük. Tehát semmi rejtély nem volt. Mi mindent tudtunk, a nyomozók semmit. Ültünk a tévé előtt, és lestük, hogy a lassacskán fogyó időben mire megy a rendőrség. Szóval amolyan rendőrségi Ki mit tud?-ot láttunk. Hogy most mégis, önkéntelenül rejtélyeket emlegetek a címben, ez egy pillanatra engem is megdöbbentett itt az írógép előtt. Vajon a tudatalattim mire figyelmeztet... ? Néhány önmagamnak feltett keresztkérdés után minden kiderült. A kihallgatott (mármint én) nem a cselekményben talált rejtélyeket. Nem, erről szó sincs. A cselekmény gyanú fölött áll, szabadlábra helyezése folyamatba tétetett. De rejtély, hogy a film technikája néha miért mondott csődöt?! Különböző cetliket találtak a nyomozók, a kamera is buzgón ráközelített, csak éppen nem tudták elolvasni az írásokat. Ugyancsak kisilabizálhatatlanok voltak a német nyelvű társalgások feliratai. Ezek okozták családomban a legnagyobb izgalmat. Mit mond? — támadtak rám, akiről az a tévhit él a családban, hogy bizonyos sötét múltbeli dolgok mitt (nyolc gimnázium német órái) biztosan jól értem ezt a nyelvet, csak ügyesen titkolom. Szerencsére ez egy korrekt krimi volt, s én ilyenkor nyugodtan jelenthettem ki, hogy németül se mondanak semmi titokzatos dolgot. Valamint az is rejtélyes, hogy néhány jelenet miért tartott olyan sokáig? Hogyan sikerült az ország leghosszabb folyosóit felkutatniuk a filmeseknek?! Az első részben annyit gyalogoltak-futottak a szereplők, hogy az már kimondottan sportteljesítmény. Ezek a rejtélyek tették mégis csak krimivé a tévéfilmnek jelzett produkciót, noha Radványi Dezső és Szemes Marianne forgatókönyve — a bűnügyi történetek olcsó (de izgalmas) fordulatai helyett — társadalmi és lélektani drámát próbált teremteni. Végülis igazán egyik se lett. Ilona és Kemenes tragédiája valóban nemes anyagú történet. Nagyon tisztességes mondanivalót hordozott. Fölébe nőtt a krimi elemeknek. Szemes Mihály rendezése főleg abban ludas, hogy vontatottá tette a filmet. Különben egy játékfilm igényességével oldotta meg feladatát. Szakács Eszter, az öntudatos mérnöknő szerepében, igazi drámai hősnő. A rendőrök karakterizálása kitűnően sikerült: Mensáros László bölcs nyomozás-vezetője, Koncz Gábor robbanékony tisztje, Horváth Sándor piszmogó laboránsa és Kern András tigrifüles gyakornoka mind jól jellemzett, emberi figura volt. Bozóky István hangja kicsit idegenül csengett, Rajz János pedig mintha rájátszott volna szerepére. Krimi a divat. Ezt már sokszor megállapítottuk. És ha ez így van, akkor magyar filmen ilyenféle bűnügyi történeteket szeretnénk ezután is látni. Legfeljebb kicsit izgalmasabb kiadásban, amikor a néző se tud többet mint a rendőrség. Mert miért csak a rendőrség szórakozzék a rejtély megoldásával? PALOTAI BORIS MINI TÖRTÉNETEKKEL derítette jókedvre a nézőket. Legjobban három magánszám tetszett: az írónő bevezetője, Bulla Elma nagymama beszámolója unokáiról, s Tolnay Klári az írónő szerepében, aki az anyai tekintély kivívásának pokoli nehézségeiről tájékoztatott, megejtő (és ritka) női bölcsességgel. A protokoll-csillár története setesután fejeződött be, pedig Márkus László és Bánki Zsuzsa szülőpárjaigazán megérdemelt volna egy jobb poént. Nagyon kedves volt Almási Éva autós asszonykája, akiről féltékeny férje (Bodrogi Gyula) minden rosszat feltételezett, csak azt nem, hogy az autóval való kanyarodás technikájával nem tud megbirkózni. A Baleset az est nagyobb szabású jelenete volt, de Bánki Iván rendezése tette a kelleténél hosszabbá, a történetbe ugyanis nem több egyetlen anekdotikus csattanónál. Ugyanakkor a rendezői felfogás jóvoltából kelt életre a négy öregedő férfi: Ráday Imre, Greguss Zoltán, Ungvári László és Básti Lajos karakteres alakításában. Gál mérnök és Mária (Bozóky István és Szakács Eszter) Az ál-Gál mérnök és a gyár portása (Tánczos Tibor és Rajz János) (Varga Zoltán (elv.)