Film Színház Muzsika, 1973. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1973-09-29 / 39. szám

A finnek nagyon szeretik és kedvvel, ötletben gazdagon játsszák a népi komédiákat. Ezek közül egy: Gustaf af Geijerstam műve, a Nagy Niilo és kis Niilo (szabad fordításban A nagy­polgár és a kispolgár címet adhatnánk neki), felettébb mulatságos, kicsit chaplines játék régi-régi legendákra építve, a kisember hányattatásairól, a gazdag ember gonoszságáról és min­denféle csodákról, amelyekben Szent Péter is segít. Jack Witikka, a Helsin­ki Nemzeti Színház rendezője állította színpadra vendégként Tamperében. A remek színészek közül a kisembert alakító Veijo Pasanen és a később, más műben örömmel viszontlátott Sylvi Salonen kiemelését érzem indo­koltnak (harminc szereplőből csak szubjektív és kicsit önkényes lehet). Népi komédiát láttam a fentebb le­írt Pyynikki Nyári Színházban is. (Időnként eleredt az eső és vihar is dörögve fenyegetett, de ez láthatóan senkit nem zavart.) Maiju Lassilának, a finn folklór és népjátékok ismerő­jének és írójának művét alkalmazták színpadra, nem kevesebb, mint hu­szonnyolc jelenetben, Edvin Laine ki­vételesen mozgalmas és mulatságos rendezésében. A Gyufakölcsönzés bo­nyodalmakban gazdag története Észak-Karéliában játszódik, a század­­fordulón. Nézőterünk körbe-körbe fo­rogva követi Antti Shalainent, a fő­hőst, kalandos útján a szomszédokhoz, a szaunába, a dutyiba, Kaisa asszony otthonába, és egyedüvé. Az előadás nemcsak a színpadokon és közvetlen természeti környezetükben játszódik, hanem, mondhatni, az egész környé­ken. Az elkocogó szekeret még három perc múlva is látjuk bandukolni va­lahol az erdőben, vagy a tóparton, az üldözéses jelenet mindenfelé folytató­dik Pyynikki morénadombjainak ol­dalán. (Itt emelkedik egyébként a jég­korszakból visszamaradt legmagasabb morénahegy a világon.) Az ország kimagasló színművészeit láttuk együtt ezen a nevezetes szín­padon, köztük a főszereplő Yrjö Kal­lionpää, Sirkka Lehto, a már említett Sylvi Salonen, a kiváló színésznő, Pirk­­ko Reinikainen és mások. Sok érdekes színházi élményből ér­demes és szükséges még kiemelni az Ahiaa Teatteri fiatal, haladó művé­szeinek ifjúsági előadását. Vidám, lendületes, csupa dal, csupa tréfa elő­adásukkal szinte észrevétlen és még­is nagyon egyértelmű agitációt fejte­nek ki a kábítószerek fogyasztása el­len, ami, sajnos, immár Finnországban is jelentékeny gonddá nőtt. Fiatalok rendkívül érdekes kísérle­te az Odin Teatret dán társulatának előadása. Apám háza címmel egy Dosztojevszkij-motívumokból összeál­lított kompozíciót mutattak be, sajá­tos módon, szavak nélkül, szokásos színpadi eszközök nélkül, reflektorok nélkül, gesztusokra, apró, de jelentős­sé növelt zenei fuvola-zörejhatások­­ra, erejükben minimális, hatásukban maximális fényhatásokra építve vit­ték színpadra. Amit kis közönség előtt, a tamperei egyetem színpadtermének közepén, misztikus sötétségben vég­­hezvisznek, az nem pantomim, hanem határozottan a kifejezés új és tehet­séges módja, bár széleskörűen és sok­féle műnél hatásosan nem alkalmaz­ható. A társulat fiatal művészei na­gyon tehetségesek. E­gy valamit zárásul még említeni kell. A tamperei sok szép és jó után Turkuban eljátszották a világból egybesereglett kritikusoknak Aleksis Kivi Hét testvér című színművének előadását Kalle Holmberg rendezésé­ben. Az előadással a finn nyelvű hi­vatásos színjátszás százéves születés­napját ünnepelte. Mondhatni, egyön­tetű volt a vélemény a kitűnő előadás láttán és előző élmények alapján: a finn színjátszás az élvonalba emelkedett egy évszázad alatt. Rajk András Helge Herala és Eeva-Kaarina Volánén a Nórában Simo Mastesalo és Orma Aunio a világ legészakibb Othellójában, a Rovaniemi Színház előadásában Helinä Viitanén és Marjukká Halttunen Shakespeare Viharjában

Next