Film Színház Muzsika, 1973. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1973-10-06 / 40. szám

Halász Judit Interjú a hanglemezgyártásról T ily­­­ márciusában elkészült a Magyar Hanglemez­­-L I gyártó Vállalatnál első nagylemezem, az Illés- és Tolcsvay zenekar tagjainak közreműködésével. A zenét Bródy János, Szörényi Szabolcs és Tolcsvay László szerezte, József Attila, Weöres Sándor, Milne és más költők verseire. Ez volt életem első hanglemezfelvétele. Hat hónap telt el azóta, hogy az én munkám befejeződött, és most izgatottan várom a lemez megjelenését és fogadtatását. Felkerestem Bors Jenőt, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat igazgató­ját, hogy a lemez további sorsáról, megjelenésének időpont­járól érdeklődjem. Hosszú beszélgetésbe keveredtünk, amely talán nem érdektelen a magyar zenekedvelők és le­mezvásárlók számára sem, betekintést enged a hanglemez­­gyár gondjaiba és örömeibe egyaránt. Bors Jenő ezzel fogadott: — Sajnos lemeze megje­lenésére vonatkozóan biztos időpontot nem tudok mon­dani, de nagyon igyek­szünk, hogy karácsony előtt az üzletekbe kerüljön. — Mennyi idő telik el egy lemez felvétele és az üzletbe kerülés között? — A könnyűzenénél ma már sikerült eléggé lerövi­dítenünk az átfutási időt, három, legfeljebb nyolc hó­napra. A művészlemezeknél rosszabb a helyzet. Vannak kétéves felvételeink is, amelyek még ma sem je­lentek meg. — A hanglemezgyár ter­melési apparátusa, sajnos lemaradt a hazai és nemzet­közi igényektől. Pillanat­nyilag a lemezeket a Villa­mosszigetelő- és Műanyag­gyár préseli, a borítókat különböző nyomdákban ké­szítik, míg a tasakok ra­gasztásával egy harmadik vállalat foglalkozik. Elhatá­roztuk és hosszú viták után elértük, hogy mindez ná­lunk egy kézben legyen. Erre megállapodás és ha­tározat született, de ennek megvalósulása bizony még legalább két évet vesz igénybe. Addig is a régi he­lyen és módon készülnek lemezeink és így egyre job­ban lemaradnak a rohamo­san növekvő igényektől. Egyebek között ez az egyik fő oka annak, hogy ilyen hosszú egy-egy lemez átfu­tási ideje.­­ Bizonyos számú lemez­nek minden évben meg kell jelennie, viszont a jelenlegi technikával ezt a mennyi­séget már képtelenség elő­állítani. Ezért, hogy a jó minőséget az átmeneti idő­szakban is biztosítani tud­juk, a különösen igényes művészlemezek egy részé­nek matricakészítését kény­telenek voltunk francia és svéd vállalatokra bízni. — Hogyan döntik el, hogy miből készüljön hang­lemez? — Figyelemmel kísérünk minden hangversenyt, min­den komoly és könnyűze­nei megmozdulást. Munka­társaink csaknem minden — néha még jelentéktelennek tűnő — eseményen is jelen vannak. A választék óriási, hiszen a magyar zenei élet szerencsére nagyon mozgal­mas, így módunkban áll a legszínvonalasabb produk­ciókat kiválasztani és azok­ból felvételt készíteni. — Foglalkoznak tehet­ségkutatással is? — Nem, de ennek még eddig nem éreztük szüksé­gét. Ezt a munkát szeren­csére elvégzik helyettünk mások, és mint mondtam, „kémeink” mindenütt je­len vannak. — Csinálnak-e hangver­seny-felvételeket? A stú­diófelvételek tökéletesek és pontosak, de talán mégsem tudják visszaadni a koncer­tek légkörét. — Koncertfelvételeket nem csinálunk. Ma általá­ban jobban becsülik a pre­cizitást, mint a hangulatot a nemzetközi hanglemez szakmában. Kivételt néha egy-egy pop-együttes eseté­ben tesznek. Nálunk is je­lent már meg „élő lemeze” az Omega együttesnek. — Az utóbbi időben egy­re gyakrabban hallunk nemzetközi sikereikről. Me­lyekre a legbüszkébb? — Hogy csak az utolsó két esztendőt említsem. 1972-ben a Charles Cros Akadémia nagydíjjal jutal­mazta Liszt Krisztus-orató­riumából készült felvéte­lünket, valamint Chopin zongoraműveit, Ránki De­zső előadásában. Megkap­tuk a Francia Nemzeti Akadémia Arany Orfeusz nagydíját és idén, 1973- ban ismét a Charles Cros Akadémia nagydíját Ko­dály Székely fonójának felvételéért. Valladolidban pedig idén a legjobb kül­földi márka díját a Hunga­­roton­nak adományozták. De talán még nagyobb si­kerként említeném, hogy vásárlóink egyre nagyobb érdeklődést mutatnak mű­vészlemezeink iránt. Né­hány kiadványunk — így a Bartók összkiadás néhány lemeze és Liszt Krisztus­oratóriuma — már, hogy úgy mondjam, egy kisebb könnyűzenei sikerrel veszi fel a versenyt, mivel rövid idő alatt tíz—tizenötezres példányban kelnek el. (Egy

Next