Film Színház Muzsika 1974. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1974-04-06 / 14. szám

KÉZDY LÓRÁNT____________________ Kézdy Lóránt a főiskola elvégzése után került a televízióhoz díszlet­­tervezőnek. Ennek tizennyolc éve. Vajon miért választotta ezt az akkor még nálunk újnak, fiatalnak számító műfajt életcéljául? — Véletlenül, mint ahogy véletle­nekből alakult egész életem — vá­laszolja. — Eredetileg képzőművész szerettem volna lenne, de minthogy a Képzőművészeti Főiskolára nem sikerült bejutnom, az iparművésze­tire jelentkeztem. Színházi díszlet­­tervezőként végeztem, a tévéműfaj­ról mit sem tudtam. Mesterem, Pán József javaslatára ugrottam „fejest" ebbe a számomra új műfajba. A kezdeti friss élmények döntően be­folyásolták további utamat. Nem volt hagyomány, mindent magunk­nak kellett kitalálni, de végül is — úgy érzem — sikerült egy sajátos tévéműfajt kialakítani, és ez a leg­főbb értelme annak a tizennyolc év­nek, ami mögöttem van. — A televíziós díszlettervező tel­jesen új, térbeli problémákkal ta­lálja magát szemben, úgyhogy ké­pesnek kell lennie egy teljes drá­mai folyamat képi feldolgozására, hiszen a képi alkotómunka, a kompozíció, mire a stúdióba kerül, már eldöntött, végleges. Ebből kö­vetkezik, hogy a képi megfogal­mazás milyenségében a díszletter­vezőnek döntő szerepe van, hiszen Tizennyolc év a képi kifejtési mód egyik sarka­latos pontja a díszlet. És még , valami. A televíziós díszletterve­zésnél elengedhetetlen a technika alapos ismerete. — Milyen díszletterveire emlék­szik vissza legszívesebben? — Mint legöregebb tévés, termé­szetesen a kezdet, a „hősi" kor­szak terveire. Nem utolsósorban azért, mert azok teremtették meg az alapját a mának, így aztán ösz­­szes nehézségeivel együtt ezek a legemlékezetesebbek. Ha gondolat­ban végigmegyek azokon a díszle­teimen, amelyeket tizennyolc év alatt készítettem, a legszívesebben a Nő a barakkban, a Menekülés a börtönbe és az Iván Iljics halála cí­mű tévédrámákra emlékszem. Ak­koriban mind a három díjnyertes alkotás volt. Ma már bármilyen furcsán hangzik is, nehezebb ilyen kitűnő műveket létrehozni. Vala­hogy akkor a kevésből több kiemel­kedő született, mint most a sokból. — Mégis, melyik munkáját tartja a legjobbnak? — A Fából faragott királyfi dísz­leteit — Horváth Ádám rendezése. Meggyőződésem, hogy az egész mű új korszakot jelentett a televízió életében is, hiszen a Bartók-balett újrafogalmazása felrúgott minden régi hagyományt. A tervezőasztalnál ülve ... Nepp ettől se nagyon sugárzik NEPP: Azt még csak-csak ... ÍRÓ: A­kkor felelt néhány kérdésem­re: Igaz, hogy már gyermekkorod­ban eljegyezted magad a szép, de kacér Pannóniával? NEPP: (hápogva:) Kacsa! ÍRÓ: És a Pannónia meg sem kérte a kezed, hogy rajzoljon neki? NEPP: Való igaz, hogy a pályakez­désre a Pannónia Stúdiótól kaptam lehetőséget. NEPP: Akkor még a nagyszerű Trn­­ka bábfilmek hatása alatt báb-dísz­let tervező akartam lenni, tehát rajzfilmes lettem. NEPP: A Szenvedély című első fil­memet követte az öt perc gyilkosság, majd több egyedi rövidfilm után a Gusztáv-sorozat. A képen kedv szárnyal át, mint a kacsamadár. Nepp eltűnik. Az író vár, bár ezt a jegyzettrükköt már ismeri. Tudja mi következik: Teljes Nepp-fogyat­­kozás,­­ szerencsére azonban csak e forgatókönyv lapjain. Az író elvo­nul, hogy további erőfeszítéseket te­gyen a Nepp-energia minél jobb ki­használására, fel­fejlődésünk érde­kében. Insert: Hol van még a VÉGE! Nepp emlékezetében kotorászva bi­zonyítékokat tereget az író elé. Iga­zolja, hogy az Iparművészeti Főisko­lán a méltóságteljes díszítő-festő (freskó, mozaik) tanszakon szerzett diplomát. Zenei tanulmányai igazo­lására lelki harmóniát mutat. Nepp eközben arra kószáló munka­társaitól új terheket vesz a vállára. Ettől kiegyensúlyozottan. Ez a lehetőség feldobja Neppet, aki szép ívű pályát kezd leírni. A közönség is derül. Világsiker­montázs, nemzetközi hahota. Az író derül. NEPP: Ezután a két Mézga-sorozat indult el. NEPP: A János vitéz mozdulatterve­ző munkája következett. Jelenleg a Dr. Bubó című hosszabb sorozatot rendezem. (tervezi, rajzolja) NEPP: Várj! Hozom a jegyzeteimet. Romhányi József Nepp kimerülten elhallgat. Elhall­gatja azt is, hogy mint ötletadó for­gatókönyvíró, sőt filmzeneszerző is jelentős sikereket könyvelhet el. Az író erőltetett tréfával a magyar rajzfilm Nepp-korszakának akarja nevezni ezt a munkát, de rájön, hogy ezt balul is értelmezhetik. He­lyette újra faggatóra fogja riport­alanyát. ÍRÓ: További nagy terveid? Nepp elborul. Úgy tesz, mintha már lealkonyulna, pedig az író tisztán látja, hogy csak most érkezik pályá­ja delelőjére. Nepp hirtelen felde­rülve: 7

Next