Film Színház Muzsika 1974. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-12 / 2. szám

TELEVÍZIÓ ................— TELEVÍZIÓ —....... TELEVÍZIÓ _ __ TELEVÍZIÓ Mizériusz, a gépember Ezt az arcképcsarnokot! A televízió jóvoltából mindenki ismerheti a királyi kastélyok és főúri paloták arcképcsarnokait, amelyek falairól ősapák és ősanyák tekintenek le hősi pózban a szemlélőre. Gladion palotájában azonban különös arckép­­csarnok van: az egy em­beröltő alatt megbuktatott királyocskák sora, akiket ugyanarra a trónszékre tá­maszkodva festett meg ugyanaz az udvari festő. Gladionnak, a diktátor­nak, most, a születésnapjá­ra készült el életnagyságú portréja, hogy felkerüljön a falra, a hasbaszúrt, lám­pavasra akasztott, Frászka­rikába küldött vagy éppen szitává lőtt elődjei mellé. Mi lehet egy ilyen, intő példákkal körülvett trónte­remben a diktátor legfőbb óhaja? Természetesen: A TÖKÉ­LETES ALATTVALÓ, aki­nek gumiból van a gerin­ce, aki mindent kibír, be­programozott agyában csak a diktátor dicsőségét hir­dető lemez forog ... Szathmári Sándor — a Kazohinia írója — novellá­jából Varga Balázs írt, di­ákkomédiákon megedzett tollal tévéjátékot, majd mindehhez Hidas Frigyes szerzett zenét. Groteszk, furcsa játék kerekedett együttműködé­sükből, sőt megszületett a TV Zenés Színházának új műfaja, az opera-groteszk. — Örülök ennek a mű­fajnak — mondja Hidas Frigyes----bár az elneve­zést nem fogalmaztam így meg. Kész forgatókönyvet kaptam, s annak hangula­tában, a szöveg követelmé­nyei szerint, Vámos László­nak, a rendezőnek elkép­zeléseivel egyeztetve dol­goztam. — A tökéletes alattvaló valójában komédiából in­dul, szinte burleszk, majd később tragédiává kereke­dik. Ezt a kettősséget ho­gyan oldotta meg? — Semmiesetre sem úgy, hogy kicentiztem: 60 tak­tus vidámság, 10 taktus át­kötés, aztán a tragédia. A szöveg kötött, de ettől füg­getlenül könnyebb, dalla­mosabb hangzásokkal indí­tottam, könnyűzenei motí­vumokkal, majd egyre in­kább komorabb, súlyosabb kap a zene. — Az énekesek mind férfi szereplők, okozott-e ez valami gondot? — A megírásnál nem, inkább a szereplők megvá­lasztásánál volt szükségünk arra, hogy különböző hang­­színű énekeseket válasz­­szunk. A diktátor: Sólyom Nagy Sándor, a festő: Ben­,­kóczy Zoltán, a feltaláló Miller Lajos, a kozmetikus Rozsos István lett. — A címszereplő pedig, Mizériusz, a gépember: Palcsó Sándor. Gépember — milyen zenét írt az ő jellemzésére? — A gép monotóniája szerint, recitálva beszél. A hozzá tartozó zenei kíséret is gépies zene, de nem gép­zene! Semmilyen elektro­nikai trükköt, konkrét hangzást nem használtam, kizárólag a szimfonikus ze­nekar adottságain és lehe­tőségein belül maradtam. Ahogyan megelevenedik a stúdió, benépesül szerep­lőkkel, látható, hogy a trón­­teremnek nemcsak a fa­lán csodálnivaló az arckép­­csarnok. A diktátor és „ud­vara" ugyancsak mesterien megalkotott figurák. A dik­tátor, Gladion körül négy kozmetikuslány sürög-fo­­rog, hogy a főfő­kozmetik A diktátor és a főkozmetikus (Sólyom Nagy Sándor, Rozsos István) A tökéletes alattvaló (Palcsó Sándor) Kész a mű: diktátor a kozmetikusok körében (Varga Zoltán felv.)

Next