Film Színház Muzsika, 1975. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1975-05-24 / 21. szám
TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ — A legegyszerűbb talán — válaszol az operatőr, Ráday Mihály — ha elmondom a különböző részek címét és ezekhez fűzöm a technikai eljárások módjait. Az első rész címe: A tréfa. Ebből megtudjuk, milyen volt Csontváry kapcsolata művésztársaival. Ezt a részt hagyományos tévéjáték-módszerekkel rögzítjük. A második rész: Az átok. Itt tanúi leszünk egy kiállításnak és a kor közönyének, melyet egy sétapálcás úr fogalmaz meg, akkori mindnyájunk nevében. Hallunk továbbá egy átkot, amely korántsem azoknak szól, akik fölött elmondják. A feldolgozás módja: csupa közeli kép, sok vágás, úgy, mint a régi idők mozijában. A harmadik rész: A monológ. Itt Csontváry szófián résztvevője egy találkozásnak, amely lehet, hogy nem így történt a valóságban, de nem is ez a fontos, hanem az a megértés és méltánylás, amely már egy más világ hangján szólt, de későn jött el. Mégis, utólag is vigasz lehet mindnyájunknak. Ez a rész egyetlen hosszú beállítás lesz, de nem statikus, hanem igen sok mozgással teli. A negyedik rész: A vízió. Egy festő lelke megválik testétől, hogy végre kedves alakjai között valódi, s igazabb életét élhesse. Ám — úgy érzi — nemcsak önmagával, hanem a világmindenséggel is azonosul és kirepíti szellemét a végtelenbe. Ezt elektronikus trükkel, víziószerűen, zenére vágva oldjuk meg. A fekete háttér a tértelenség hatását kelti és ennek következtében a figurák mozgása olyan, mintha a semmiben lebegnének. Az ötödik rész: Az árverés. A festő műtermében árverést tartanak. Láthatjuk, hogy remekművek miként válnak majdnem piaci kofák sátorpánnáivá, és hogyan történt, hogy a képek mégis megmaradtak a halhatatlanságnak — nekünk. Itt a megoldás képzőművészeti jellegű lesz, nagyon szépre törekvő beállításokkal. A hatodik rész: Az utóélet. Ezt mi mindnyájan, akadozva bár, de felelősséggel és tisztelettel írjuk, reméljük munkánkkal, így egyezik mindez azzal a felirattal: Jelenések egy festő életéből hat részben, öt különböző stílusban. Körmendi Judit TAKÁCS MARI: A dobozból jelentem... Szabó Mártával, a tv gyermekosztályának szerkesztőjével már Nóránál (a tévések fodrászánál) elkezdtük a társalgást, s csak most, családja körében jöttem rá, miért is melíroztatja haját kétféle színűre. Mi sem egyszerűbb: az egyik fiának hirtelenszőke, a másiknak sötétbarna haja van — így mindkettőre hasonlít ... A két kis gombafejűt sürgősen leküldtük játszani a térre, hogy komoly dolgokról beszélhessünk: nekik, a gyerekeknek készülő műsorokról, amelyeknek a két lurkó fiatal édesanyja a szerkesztője. — Felnőtteknek tekintem őket, persze fejlődéstani korosztályuk figyelembevételével — szakítja meg a hirtelen keletkezett csöndet Márta. — Ez nagyon tudományosan hangzott, a műsoraid tele vannak játékossággal.. . — vetem közbe. — Nem mond ellent egymásnak a kettő. Szeretem a gyerekek fantáziáját megmozgatni. A legutóbbi Cimborában például olyan feladatot adtunk a tíz-tizennégy éveseknek, hogy tíz szóból faragjanak verset. Nézz ide, ez a hatalmas paksaméta mind költemény, amit csak gyerekek küldtek be a pályázatra. Hát nem drágák? És nehogy azt hidd, hogy könynyű belőlük a legjobbakat kiválogatni! A következő Cimborában lesz az eredményhirdetés, ami június második hetében kerül képernyőre. Zelk Zoltán értékeli majd a „műveket” játékos kedvvel. Most azért nevetek, mert az egyik kisfiú ezt fűzte verséhez: „Halljam a véleményt, de csak Zelk Zoltántól!” — Mit szólsz, ez ám az öntudat... — Melyik volt az a tíz szó? — Költőkkel állítottuk össze — egyébként ők is versenyezhetnek. A prózai vetélkedőben, régebben, Mándy Iván jeleskedett, amiért jutalmul ő is kapott egy társasjátékot. De máris mondom a szavakat, legjobb lesz Weöres Sándor „sorrendjében”: „Kántor lófrál a kutyával Tégla esik, rózsaszín Tündöklő, mint csörögefánk, Potykaforma Zeppelin.’’ — Hűha, ennél egyszerűbbet is találhattatok volna... — Nem hiszel ennek a csomagnak? — és anyáskodó büszkén végigfuttatja ujját a lapokon. — Mivel folytatódik másik műsorod, a Pengető? — Jól mondod. Folytatódik, más formában, más címmel és nagyobbakhoz szól majd. Nicolas Guillen kubai költő versei adják az irodalmi alapot a következő forgatókönyvben, s közben a karibtengeri ország történetét is megismerhetik a kis nézők. Olyasféle lesz tehát, mint a legutolsó Pengető volt, amely Vietnamot és az ott élő emberek világát mutatta be, a kilencéves vietnami költőcsoda, Tran Dang Khoa versei alapján — mondjuk ki, politikusan, de nem didaktikusan. Abban te voltál a műsorvezető ... — Igen, nemcsak az egyetem könyvtár -—történelem szakát végeztem el, hanem a Vitray-féle riporter iskolára is jártam. Egyébként ez csupán kirándulás ... Jaj, volt abban a műsorban egy aranyos történet, neked úgyis mindig „sztorik” kellenek! A Kukurikú című vers vietnami nyelven is elhangzott. Utána egy kisfiú, egyik alaptagunk, Nádasy Tibor meglepve kiáltott fel: „Márti néni, ezek szerint a vietnami kakasok így kukorékolnak: Á, áá á?” Én nem tudom — válaszoltam neki, de a mellettem álló magyar egyetemet végzett vietnami fiatalember megnyugtatta: így van. — Mire készülsz még? — Aprók tánca címmel táncházat nyitunk a stúdióban a gyerekeknek. Már elfogadták a tervet, hat-hét részes lesz, amit még az idén szeretnénk felvenni. Sebő Ferenc a műsorvezető. Aztán készülök egy Kosztolányi emlékműsorra, a közművelődési szerkesztőségnek. Aztán ... igen, Vitray Tamással régi vágyálmunk, hogy előkészítünk egy igazi ötszemközt beszélgetést egy nagyon kedves gyermekszereplőnkkel, a felnőttekről ... — Ezt most vasárnap délelőtt láthatjuk a városligeti majálison? Nem, az nem lehet. Igaz, Vittray stimmel, de ezt a műsorfüzet szerint nem Fellegi Tamás, hanem Horváth Ádám rendezi. Szóval ez inkább „Hazai délelőtt” lesz? — Ezzel ne tréfálj, ez nem az én műsorom. A délutáninak (Kiment a ház az ablakon) viszont két kollégámmal együtt társszerkesztője vagyok. — És?... — A Mézga rajzfilmsorozatból néhány jelenetet átszinkronizáltunk, persze Romhányi szövegével — ezzel konferáljuk be mindig a következő számot. Talán érdekelni fog, hogy Ken Ichiro Kobajasi és Medveczky Ádám ezúttal úttörőzenekart vezényel majd__ — Ne is sorold tovább, mert akkor előre elképzelem és nem lesz meglepetés. Márta lekiált az utcára. — Zsolt, Balázs! Mit csináltok még mindig kint? Gyertek be azonnal!... 29