Film Színház Muzsika, 1975. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1975-05-24 / 21. szám

TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ — A legegyszerűbb talán — válaszol az operatőr, Ráday Mihály — ha el­mondom a különböző ré­szek címét és ezekhez fű­zöm a technikai eljárások módjait. Az első rész címe: A tré­fa. Ebből megtudjuk, mi­lyen volt Csontváry kap­csolata művésztársaival. Ezt a részt hagyományos tévéjáték-módszerekkel rögzítjük. A második rész: Az átok. Itt tanúi leszünk egy kiál­lításnak és a kor közönyé­nek, melyet egy sétapálcás úr fogalmaz meg, akkori mindnyájunk nevében. Hal­lunk továbbá egy átkot, amely korántsem azoknak szól, akik fölött elmondják. A feldolgozás módja: csu­pa közeli kép, sok vágás, úgy, mint a régi idők mo­zijában. A harmadik rész: A mo­nológ. Itt Csontváry szóf­ián résztvevője egy talál­kozásnak, amely lehet, hogy nem így történt a va­lóságban, de nem is ez a fontos, hanem az a megér­tés és méltánylás, amely már egy más világ hang­ján szólt, de későn jött el. Mégis, utólag is vigasz le­het mindnyájunknak. Ez a rész egyetlen hosszú beál­lítás lesz, de nem statikus, hanem igen sok mozgással teli. A negyedik rész: A vízió. Egy festő lelke megválik testétől, hogy végre kedves alakjai között valódi, s iga­­zabb életét élhesse. Ám — úgy érzi — nemcsak önma­gával, hanem a világmin­denséggel is azonosul és ki­­repíti szellemét a végtelen­be. Ezt elektronikus trük­kel, víziószerűen, zenére vágva oldjuk meg. A feke­te háttér a tértelenség ha­tását kelti és ennek követ­keztében a figurák mozgá­sa olyan, mintha a sem­miben lebegnének. Az ötödik rész: Az árve­rés. A festő műtermében ár­verést tartanak. Láthatjuk, hogy remekművek miként válnak majdnem piaci ko­fák sátorpánnáivá, és ho­gyan történt, hogy a képek mégis megmaradtak a hal­hatatlanságnak — nekünk. Itt a megoldás képzőművé­szeti jellegű lesz, nagyon szépre törekvő beállítások­kal. A hatodik rész: Az utó­élet. Ezt mi mindnyájan, akadozva bár, de felelős­séggel és tisztelettel írjuk, reméljük munkánkkal, így egyezik mindez azzal a fel­irattal: Jelenések egy fes­tő életéből hat részben, öt különböző stílusban. Körmendi Judit TAKÁCS MARI: A dobozból jelentem... Szabó Mártával, a tv gyermekosztá­lyának szerkesztőjével már Nóránál (a tévések fodrászánál) elkezdtük a társal­gást, s csak most, családja körében jöt­tem rá, miért is melíroztatja haját két­féle színűre. Mi sem egyszerűbb: az egyik fiának hirtelenszőke, a másiknak sötét­barna haja van — így mindkettőre ha­sonlít ... A két kis gombafejűt sürgősen leküld­­tük játszani a térre, hogy komoly dol­gokról beszélhessünk: nekik, a gyerekek­nek készülő műsorokról, amelyeknek a két lurkó fiatal édesanyja a szerkesz­tője. — Felnőtteknek tekintem őket, persze fejlődéstani korosztályuk figyelembevéte­lével — szakítja meg a hirtelen keletke­zett csöndet Márta. — Ez nagyon tudományosan hangzott, a műsoraid tele vannak játékossággal.. . — vetem közbe. — Nem mond ellent egymásnak a ket­tő. Szeretem a gyerekek fantáziáját meg­mozgatni. A legutóbbi Cimborában pél­dául olyan feladatot adtunk a tíz-tizen­­négy éveseknek, hogy tíz szóból faragja­nak verset. Nézz ide, ez a hatalmas pak­­saméta mind költemény, amit csak gye­rekek küldtek be a pályázatra. Hát nem drágák? És nehogy azt hidd, hogy köny­­nyű belőlük a legjobbakat kiválogatni! A következő Cimborában lesz az ered­ményhirdetés, ami június második heté­ben kerül képernyőre. Zelk Zoltán érté­keli majd a „műveket” játékos kedvvel. Most azért nevetek, mert az egyik kis­fiú ezt fűzte verséhez: „Halljam a véle­ményt, de csak Zelk Zoltántól!” — Mit szólsz, ez ám az öntudat... — Melyik volt az a tíz szó? — Költőkkel állítottuk össze — egyéb­ként ők is versenyezhetnek. A prózai vetélkedőben, régebben, Mándy Iván je­leskedett, amiért jutalmul ő is kapott egy társasjátékot. De máris mondom a szavakat, legjobb lesz Weöres Sándor „sorrendjében”: „Kántor lófrál a kutyával Tégla esik, rózsaszín Tündöklő, mint csörögefánk, Potykaforma Zeppelin.’’ — Hűha, ennél egyszerűbbet is talál­hattatok volna... — Nem hiszel ennek a csomagnak? — és anyáskodó­ büszkén végigfuttatja ujját a lapokon. — Mivel folytatódik másik műsorod, a Pengető? — Jól mondod. Folytatódik, más for­mában, más címmel és nagyobbakhoz szól majd. Nicolas Guillen kubai költő versei adják az irodalmi alapot a követ­kező forgatókönyvben, s közben a karib­tengeri ország történetét is megismerhetik a kis nézők.­­ Olyasféle lesz tehát, mint a legutol­só Pengető volt, amely Vietnamot és az ott élő emberek világát mutatta be, a ki­lencéves vietnami költőcsoda, Tran Dang Khoa versei alapján — mondjuk ki, po­litikusan, de nem didaktikusan. Abban te voltál a műsorvezető ... — Igen, nemcsak az egyetem könyvtár -—történelem szakát végeztem el, hanem a Vitray-féle riporter iskolára is jártam. Egyébként ez csupán kirándulás ... Jaj, volt abban a műsorban egy aranyos tör­ténet, neked úgyis mindig „sztorik” kel­lenek! A Kukurikú című vers vietnami nyelven is elhangzott. Utána egy kisfiú, egyik alaptagunk, Nádasy Tibor meglep­ve kiáltott fel: „Márti néni, ezek szerint a vietnami kakasok így kukorékolnak: Á, áá á?” Én nem tudom — válaszoltam neki, de a mellettem álló magyar egye­temet végzett vietnami fiatalember meg­nyugtatta: így van. — Mire készülsz még? — Aprók tánca címmel táncházat nyi­tunk a stúdióban a gyerekeknek. Már el­fogadták a tervet, hat-hét részes lesz, amit még az idén szeretnénk felvenni. Sebő Ferenc a műsorvezető. Aztán készü­lök egy Kosztolányi emlékműsorra, a közművelődési szerkesztőségnek. Az­tán ... igen, Vitray Tamással régi vágyál­munk, hogy előkészítünk egy igazi öt­szemközt beszélgetést egy nagyon ked­ves gyermekszereplőnkkel, a felnőttek­ről ... — Ezt most vasárnap délelőtt láthat­juk a városligeti majálison? Nem, az nem lehet. Igaz, Vittray stimmel, de ezt a mű­sorfüzet szerint nem Fellegi Tamás, ha­nem Horváth Ádám rendezi. Szóval ez inkább „Hazai délelőtt” lesz? — Ezzel ne tréfálj, ez nem az én mű­sorom. A délutáninak (Kiment a ház az ablakon) viszont két kollégámmal együtt társszerkesztője vagyok. — És?... — A Mézga rajzfilmsorozatból néhány jelenetet átszinkronizáltunk, persze Rom­­hányi szövegével — ezzel konferáljuk be mindig a következő számot. Talán érde­kelni fog, hogy Ken Ichiro Kobajasi és Medveczky Ádám ezúttal úttörőzenekart vezényel majd__ — Ne is sorold tovább, mert akkor elő­re elképzelem és nem lesz meglepetés. Márta lekiált az utcára. — Zsolt, Balázs! Mit csináltok még mindig kint? Gyertek be azonnal!... 29

Next