Film Színház Muzsika, 1976. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1976-03-20 / 12. szám
ÍNHÁZI ESTÉK #SZÍNH PÉCSI NEMZETI SZÍNHÁZ A bűvös vadász A bűvös vadász berlini bemutatója 1821-ben nagy nemzeti kulturális esemény volt, s egyben jelentőségteljes óra a romantikus német dalműirodalom egész históriájában. Carl Maria Weber e kompozíciójának 16 nagyszerű számában — Max és Gáspár szenvedélyes dallamaiban, Agáta gyönyörű áriájában, Annuska bájos ariettájában, a kettősökben, tercettekben, a keringőben, az indulókban, a nyoszolyólányok és vadászok kórusában stb. — született meg az a népi fogantatású német operairodalom, mely számos más kisebb-nagyobb mester kezén csiszolódvaformálódva jutott el a műfaj csúcsáig, a wagneri zenedrámáig. Nagyon is indokolt az a hódoló hang, mellyel Wagner előfutárát, Webert méltatta: „... amit nekünk A bűvös vadásszal nyújtott, csak kevés népnek jutott osztályrészül” Maga a történet annak idején egy közkézen forgó népkönyv (A kísértetek könyve) novelláját plántálja át — jól-rosszul, közepes rutinnal, szabadon átköltve — a zenés színpadra. Szimpla, néhol naiv, másutt sötéten diabolikus, regényes história,két ifjú vadász versengése egy szép lány kezéért, mely azonban bőséges alkalommal szolgált a zeneköltőnek, hogy gyengéd, holdfényes kantilénákkal elringassa a romantikára szomjas szíveket, az Ördögárok szellemórájának epizódjaival megborzongtasson, hamisítatlan, söriratú, indulózenétől zajos falusi karakterjelenetekkel szórakoztasson, s az egész színgazdag képsor mögé felidézze a tájat, a német erdőt, a hegyet-völgyet, mely nem festett kulissza immár többé, hanem az itt élők számára a varázsos, soha nem feledhető szülőföld, maga a haza. Korszakos mű A bűvös vadász, s csak elismerés illeti meg a pécsi operaegyüttest azért, hogy Szeged után ők is a közönség elé idézték. Az előadás elsőrendű értéke a zenei megszólaltatás. Breitner Tamás mintha csak magáévá tette volna a weberi esztétika elvét: a nagy egész csak úgy lesz tökéletes, ha a legapróbb részlet is a helyére kerül!’ S ezúttal, legalábbis zeneileg, az adott körülményekhez képest, a kis részletek is „a helyükön állnak”. Tetszett a szépen kidolgozott szólammunka a zenekarban, az árnyalt, ápolt hangzás, melegedéssel hallgattuk a jól, ízlésesen és végre elég tömören is — hangzó kórustételeket, s örömmel töltött el, milyen jelesül illeszkedett bele a játék négy főszerepét éneklő (jobbára olasz művekben járatos) szólista a német daljátékstílusba. A legjobb teljesítményt Szabadits Judit (Agáta) és Németh József nyújtotta. Szabadíts meleg fényű, telt, könnyen felszárnyaló, hajlékony hangjának kitűnően „fekszik” ez a („jugendlichdramatisch”) szopránszerep. Szép volt a nevezetes áriának finoman formált adagiójából felívelő, ujjongó zárószakasza. Kár, hogy az énekesnő játékban-alakításban nem tud eléggé feloldódni. Németh magvas basszbaritonja most is jól érvényesült, s meggyőző volt erőteljes, kifejező színgazdagságával, regisztereinek kiegyenlítettségével, muzikális biztonságával mind a bordalban, mind az első fináléban, mind az ördögárok jelenetben. Horváth Bálint jól érzékeltette Max vívódásait, de tenorjának kivált a magas fekvésben szabadon kibontakozó, gazdag lírai-hősi színezete többre is kötelezné; finomabb átmenetekre, gondosabb vokális kiegyensúlyozottságra. Így is méltán nagy sikere volt az I. felvonás nehéz drámai áriájával, Ágoston Edit (Annuska) természetes színpadi otthonosságával, s az arietta kellemes előadásával nyert meg. Kunót Berczeli Tibor, a remetét Marczis Demeter énekelte. A milyen vonzó A bűvös vadász zenei megszólaltatása, éppoly kevéssé megnyerő a színpadi megjelenítése. A művet végletes romantikája élteti — írja a műsorfüzet. Igen, a romantika zenéje, zenéjének szelleme, de nem a romantika külsőségei, sallangjai. A rendező Huszár Klára most is sok jelét adta dekoratív színpadi megjelenítőkészségének, a gondos játékvezetésnek, de sok engedményt is tett az operaszínpadi játékmodor régi hagyományainak. Horváth lászló díszletei és Tordai Hajnal jelmezei pedig már nem is romantikusak, ők az igazán idejétmúlt naturalizmus sallangjait lobogtatják. Az ilyenfajta romantikus művet, (melynek igenis helye van az operaszínpadon) nem „ábrázolni” kell, hanem visszatekinteni rá — a mai ember szemével. Albert István A bűvös vadász: Németh József. (Murányi Zsófia felv.) Max és Agáta (Horváth Bálint és Szabadíts Judit)