Film Színház Muzsika, 1976. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1976-05-29 / 22. szám
TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ Egyébként pedig, a felsorolt műveken túlmenően is, az útifilmek, a világ más tájairól híreket hozó tudósítások aratták a legszembetűnőbb elismerést. A Magyar Televízió elnökségének díját a magyar disszidens fiatalokat is befogadó és erkölcsileg, emberileg szétzüllesztő olaszországi átmeneti táborról készült A capuai fiúk üzenete című film — Kígyós Sándor, Bán Ernő, Radványi Dezső, Hildebrand István munkája — nyerte el. Már sugárzása idején nagy sikere volt Rockenbauer Pál, dr. Balogh János, Halász Mihály A napsugár nyomában című tudományos expedíciós sorozatának; ezzel a sikerfedezettel a zsűri is egyetértett, amikor a sorozat Ausztráliában játszódó Az ittfelejtett ősvilág című epizódjának ítélte az ismeretterjesztő filmek kategória-díját. S noha csak közvetett formában is, de — gondolom — joggal sorolható az expedíciós útifilmek közé a nagy kozmikus eseményt követítő és kommentáló Szojuz—Apolló produkció — készítőjük ifj. Kollányi Ágoston, Ipper Pál, Demján Dénes, Molnár Miklós —, melyet az elektronikus műsorok kategória-díjával jutalmaztak. Ezekben a díjakban a tévénéző feltehetőleg a saját vonzalmainak és elvárásainak honorálását is felfedezheti, hiszen mi érhetne fel a napjaink valóságanyagának felderítéséből származó élménnyel. S itt található meg a tévé fölénye a mozival szemben. A mozi többnyire és nagyobbára az élet közvetlen folyamatából való kiragadás örömével ajándékoz meg minket, míg a televízió éppen e szüntelen folyamatba való bekapcsolás otthoni varázslataival. A szórakoztatás szféráiban lehet azonosság a tévé, a mozi, a színház, a koncertterem között, ám a valóság sűrített, naprakészen értelmezett és elemzett hozzánkirányításában feltétlenül a televízióé az elsőség. Össztársadalmi igényt teremtett a televízió, hogy munkánkból hazatérve minél többet lássunk és tudjunk meg a négy világtáj dolgairól, s megfogalmazott és megfogalmazatlan kérdéseinkre választ nyerjünk. A TV-híradók, a dokumentum- és ismeretterjesztő műsorok jóvoltából itt-ott és amott vagyunk szinte egy időben, ám ugyanakkor sokkal intenzívebben vagyunk, létezünk helyben is: hazánkban, otthonunkban, munkahelyünkön. Érzékeinkkel és értelmünkkel jobban feltaláljuk magunkat környezetünkben. Az úgynevezett üzemi riportok, valljuk be őszintén, nem tartoznak a legszívesebben nézett műsortípusok közé, mindenekelőtt abból az előítéletekből eredően, hogy: „nem elég nekem egész nap a munka, még otthon is, azt nézzem a tévében”. Pedig hát az is köztudomású, hogy az emberek a tévétől függetlenül is hazahozzák magukkal a munkahelyükön őket aznap ért benyomásokat, örömöket, gondokat, ártalmakat, a megoldásra váró feladatokat. Következésképp a családi otthon is igen alkalmas „rezonálási tér” a munkahelyi problémákra, amit a televízió lebilincselően és alkotóan használhat fel, ha őszinte hangon szólal meg és igazi képet tár fel a termelőmunka szféráiból. Végtére is a termelés és a munka folyamataiban igen érzékletesen és izgalmasan tükröződnek a társadalmi és az emberek közötti viszonylatok és hierarchiák. Az üzem kicsinyített mása, vagy ha úgy tetszik felnagyított szelete a képernyőn a társadalmi együttélésnek, együttmunkálkodásnak. Ezért nézhette mindenki gondolkodó együttéléssel a Rejtett hiba című filmet, amely két jutalomban is részesült: elnyerte a Borsod megyei Tanács nagydíját, valamint a Kritikusok díját. Akik létrehozták maguk is „A hét” stábjainak tagjai: Vitézy László rendező és Szegvári Katalin riporter. Anatómiai élességgel hatol a film egy halálos végződésű üzemi baleset okainak és körülményeinek a mélyére. Ugyancsak üzemi témájú film a Filmdokumentum — Mihályfy László, Fáy László, Virág András, Bónis Gyula műve — amely a munkások és vezetők viszonyának konfliktusairól ad elemzést egy üzem végletes példáján, de általános érdekűen. A nyertes mezőny legművészibben megformált darabja, melyet a dokumentumfilmek kategóriájának díjával tüntettek ki, Téglássy Ferenc és Forray Tibor filmje a Hát én immár kit válasszak? volt. Ha benne élünk a valóság sodrában a nagy történelmi jelentőségű változások sem mindig válnak szembetűnővé, hanem egészen természetes hétköznapi jelenségekké minősülnek át, s ez voltaképp a fejlődés törvényszerű útja A kitűnő dokumentumfilm a falusi fiatalok párválasztásának korszakos módosulásáról szolgál tömör szavú, beszédes képi megfogalmazású híradással érdekesen és élvezetesen. Meghallani, megérezni belőle a magyar falu szocialista átalakulásának újságpapír zörgésű címszava mögül az élet eleven lelkét. Grósz András, a MSZMP KB Propaganda és Agitációs Osztályának vezetője, a zsűri elnöke nagy érdeklődéssel kísért előadásában a fesztivál egyik napján arról beszélt, hogy a tévé képernyőjén megjelenő minden adása politikai természetű. Ez elől kitérni nem lehet. És ennek kell megszabnia a televíziós alkotók felelősségét, etikai magatartását. Politizálni a televízió útján lehet jól és lehet rosszul. A miskolci díjnyertesek — ezt az egész heti éjszakai program híven bizonyította — jól politizáltak. Három év sok száz dokumentumfilmje közül, ebből a tengernyi anyagból, úgy tűnt fel, valóban az arra legérdemesebbek kapták a díjakat. S hogy mindezt ilyen részletességgel előadhattam, annak tulajdonítható, hogy az egész heti tévéműsorban ennél említésre méltóbb művészeti esemény nemigen akadt. Legfeljebb azt kell feljegyezni, hogy kiosztották a montreali olimpia első aranyérmét. Igaz, egyelőre csak a Kicsoda? — Micsoda? vasárnap esti adásában, de már ez is szép dolog. A tizediket még nem merték. Arra várnunk kell Montrealig... Sas György Ilyen mozgalmas volt az élet a Rónai Sándor Művelődési Központ színháztermének előcsarnokában a fesztivál napjaiban (Balla Demeter ferv.) Hárman a záróünnepségen a díjazottak közül: Kígyós Sándor rendező, Chrudinák Alajos és Vasek Judit riporterek