Film Színház Muzsika, 1978. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)

1978-05-13 / 19. szám

zínházi esték A KÉKSZAKÁLLÚ HERCEG VÁRA MOSZKVÁBAN lene botlanom; mondjuk a rendezés a darab társada­lomkritikáját, lírai szimbo­lizmusát hangsúlyozná, vagy még rosszabb: az egé­szet erőteljes idézőjelbe tenné. Valamit persze illene kitalálni (ez a rendező dol­ga). de sajnálattal jelenthe­tem, ez a vígszínházi elő­adás nem készteti állásfog­lalásra a recenzenst. A gyors rezümé: olyan, ami­lyen. És még hozzá lehet tenni: tehát semmilyen. A rendező Kapás Dezső úgy van jelen, hogy már nem is látható a jelenléte (s ez le­hetne dicséret is, ha annak szánnám.) Mindenesetre jól kiütközik az előadás szerve­zetlensége. tempótlansága, ami annál is inkább föl­tűnő, mert ez a Molnár-da­rab is, hogy úgy mondjam, magától rendeződik. Kitű­nően szerkesztett, képtelen­ségét jól valószínűsítő já­ték, jó szerepekkel. Olyan, amiben „lubickolni” szok­tak a színészek. Ez a felszabadultság egyelőre nem érződik, vagy csak részben. Benkő Gyula Sipos szerepében igen jó; ezt az óreg, megkeseredett és kitartott bútorasztalost eleganciával (sőt, idős ga­vallérhoz illő eleganciával) jeleníti meg, ő menti át leginkább az eredeti játék­stílust az előadásba. Adél Szegedi Erika, ő kissé túl­dimenzionálta az ifjú gróf szeretőjeként „meggazda­godott”, férjre vadászó szo­baasszony szerepét; állan­dóan ellenpontoz a szöveg­nek, mintha feszélyezné. Láthatóan nem szívesen „lubickol”, értelmezi szere­pét, sokszor sikerrel. Csá­szár Palit Szakácsi Sándor játssza, olyan színtelenül, amilyen a szerep. Jó epi­zódalakítás viszont Tábori Nóráé, Szatmári Isti'áné és Farkas Antalé. Igazi kiugrás Pap Vera alakítása Szabó Irma sze­repében. A főiskolás, ifjú színésznő annyi bájjal, ter­mészetes egyszerűséggel te­remti meg a bolondos kis cseléd figuráját, amely az előadásban szervező erejű. Kurinthy így parodizálta ezt a szerepet: „Csövem, szivcsövem, csőzongora, csőposla, hervadt angyala, világ fény északi sarka, zu- horkaboldogság, mint má- konyanda létrejtély! Ajaj”. És csakugyan ilyesféléket kell mondania a cselédnek örvénylő szerelmében. Pap Vera alkata, sodró szele- burdisága, hamvassága hi­telesíti a figurát. Játékked­ve esemény, egy pálya so­kat ígérő kezdete. A vígjátékot Fehér Mik­lós meglehetősen rutinsze­rű díszletében, Jánoskuti Márta jelmezeivel mutat­ták be. B. K. Bartók művének hatalmas sikere A moszkvai Nagyszínház talán a világon az egyetlen operaház, amelynek 2200 személyes nézőterét estéről estére úgy tölti meg a közön­ség, hogy jószerivel a napi sajtóból, az aznapi kulturális műsorból tudja meg: mit fog látni, hallani? Bár a falragaszokon, a színházi műsor­füzetben van előrejelzés, de gyakran csak cím nélküli utalás, hogy este bemutató, vagy egyfel- vonásos balettek szerepelnek a műsoron. A je­gyek mégis hetekkel előbb elkelnek. Ebben, a naponta egymilliónyi vendéget fogadó metropo­lisban, csodaszámba megy, ha az esti operaelő­adásra, koncertre, baletthez valakinek mégis si­kerül helyet kapnia. Mindezek előrebocsátásával talán érthető az izgalom és aggódás, ami A kékszakállú herceg vára című opera moszkvai bemutatóján, az előadást előkészítő magyar művészeket. Fezen- esik Janos karmestert, Mikó András főrendezőt, Forray Gábor díszlet- és jelmeztervezőt mind­addig a pillanatig hatalmában tartotta, amíg a Bartók-mű utolsó akkordjainak elhangzása után. a függöny lassú összecsukódására a Nagyszínház nézőterén kirobbant a percekig tartó taps. Moszkvában három hónapos felkészülés, pró­bák, zenekari próba, jelmezes főpróba előzte meg a nagy sikerű premiert. Utána került ki a színház hirdetőtáblájára: április 29-én Bartók Béla A kékszakállú herceg vára című egyfelvonásos ope­rája kerül bemutatásra. Judit szerepében Jelena Obrazcovával, a Kékszakállút Jevgenyij Ny esz' tyerenko énekli. \/I ár az esti előadás megkezdése előtt, a zsú- ItX loiásig megtelt nézőtéren érezhető volt a felfokozott érdeklődés. A főleg a nagy orosz zeneszerzőkre, a világ operairodalmának klasszi­kusaira épülő moszkvai nagyopera repertoárjába ezúttal olyan remekmű iratkozott fel. amelynek a zenére fogékony, új közönséget kellett meg­hódítani. Bartók Bélát ismerik a Szovjetunióban, 1929-ben járt itt koncertkörúton. A korabeli fel­jegyzések szerint Harkovban. Odesszában. Le- ningrádban és Moszkvában, saját és Kodály mü­vein keresztül ismertette meg hallgatóival zenei törekvéseit. Zongoradarabjai, hegedűre és zongo­rára írt szonátái, versenyművei pedig napjaink­ban mind gyakrabban hangzanak fel Szvjatosz- lav Richter, Leonyid Kogan. Igor Ojsztrah és, más kiváló művészek koncertjein. Operája, A kékszakállú herceg vára azonban most került először a kétszáz éves, nagy múltú operaház szín­padára. Mikó András rendező, Balázs Béla szö­vegíró eredeti instrukcióihoz híven, a hazaitól eltérő, kevésbé stilizált megfogalmazásban állí­totta színpadra a művet. A vár — Forray Gábor monumentális díszletei segítségével — valóságo­san jelenik meg. A különféle hatásos fényeffek­tusokra egymás után tárul fel a titkokat rejtő hét ajtó, s megjelenik, átvonul a színpadon a három régi asszony. A Nagyszínház két, méltán világhírű énekese, Jelena Obrazcova és Jevgenyij Nyesztyerenko a számukra is újszerű szerepben a Bartók-zene- dráma minden szépségét feltárta. Pompás ének­tudással, kifejező színészi játékukkal elragadtat­ták a premier közönségét, az ünneplésben osz­tozva a kiváló teljesítményt nyújtó zenekart vezénylő Ferencsik Jánossal. 4 „Zamok gercoga szinjaja boroda”, vagyis A Jl_ kékszakállú herceg vára — amelyet Nemes András közreműködésével Natalja Misinova for­dított oroszra — értő, rajongó közönségre talált Moszkvában. Felvette májusi műsorára a Moszk­vai Csillagok ünnepi színházi és zenei rendez­vénysorozat és repertoárjába iktatta a Bolsoj Tyeatr. Potoczky Júlia Két kép a moszkvai Nagyszínház bemutató előadásából, a Kéksza­kállú : Jevgenyij Nyesztyerenko és Judit: Jelena Obrazcova (Fotó: Molnár Péter) 7

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék