Film Színház Muzsika, 1980. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1980-07-05 / 27. szám

LAPZÁRTA ... előtt kezdődött meg a 77. Karlovy Vary-i Filmfesztivál. A világ filmművészetének egyik legrangosabb szemléjén az idén is nagy hírű alkotók jelentkeznek új művekkel. Egyebek között a szovjet Josif Hejfic, Margarethe von Trotta, Yves Boisset, Maximilian Schell alkotásai szerepel­nek a versenyprogramban. Az emberi kapcsolatokért és a békéért jelmondat jegyében rendezendő fesztiválon hazán­kat Gyarmathy Lívia Minden szerdán című műve képvi­seli, amelyet Pap Ferenc fényképezett, az elsőfilmes ren­dezők versenyében pedig Vitézy László Békeideje. Képein­ken: jelenet a Minden szerdánból — Muszte Anna, Jiri Menzel és Meszléry Judit (balra), valamint Vitézy László (a bal oldalon) filmje egyik szereplőjével, Kiss Lajossal (lent) 2 NAPI HÍREK # Feltűnést keltett és némi botrányt okozott a nyu­gati közvéleményben egy angol nyelvű könyv, amely a harmincas évek filmhősének, a „hősök hősének", Erős Flynnak kalandos életéről szól. Már a filmsztár­­neve is csak a „régieknek” mond valamit. Belesajdul az ember szíve, hogy mi­ket kell megtudnia gye­rek és kamaszkorának egyik mozibálványáról, a rettenthetetlen, a daliás, a mindent legyőző Robin Hoodról. A hiszékeny, mozimámorban élő, a mozijegye áráért még ké­regetésre is képes ifjú ember akkoriban azon versengett barátaival, hogy ki látta többször ezt a csudálatos mozit, kard­forgatást, cseleket és az ürühús ízét tanulta belő­le, s mondjuk ötödjére látva már azt is tudta, hogy a király rossz em­ber, és a „szegénylegény” mindig a nép javát szol­gálja. S most tessék, negyven esztendő után mit kell megtudnia a filmvásznak egykor verhetetlen hősé­ről, akinek még a baju­szát is utánozni akartuk, szénnel bemaszatolva az orrunk alatti kis­­bőrfelü­letet. Kiábrándító: Erős Flynn emez „életregény” szerint (szerzője Charles Higham, a színész egyko­ri bizalmasa) rendszeres kapcsolatot tartott bizo­nyos náci szervezetekkel, s néhány színésztársával együtt jelentős anyagi tá­mogatásban részesítette az ír terroristák egy csoport­ját, amely az angol kirá­lyi pár meggyilkolására készült. Persze mindez még a második világháború előtt történt. De azért mégis fáj: a mi gyerekfillérje­inket ilyesmire használ­ni... Végül is csak az a ta­nulság marad meg — a mi egykori rajongásaink példájából is —, hogy ro­mantikus filmek és ro­mantikus lelkek revízió alá vétetnek, igazság és filmillúzió összeméretik, nem mindig a remélt eredménnyel. Hát ezért mondanánk mostanában gyerekeink­nek és unokáinknak, hogy ne adják oda magukat egy álomképnek? Hogy ha látnak valami csodát, gondoljanak arra is, azonnal, hogy belőlük is csak becsapott felnőttek lesznek? Avagy tanácsol­juk el a nyilvánossággal dialogizáló színészeket, írókat a magáncselekvés­től, vagy durvábban szól­va: az üzleti vonatkozá­soktól? S mi lesz a mozi illúziójával? Bölcs bácsi tanácsa: deheroizálás — bármi áron. Legfeljebb elvész a sok gyerekfillér. S megkapható helyette az illúziókról steril kép. Ne csapjuk be a gyere­keket. De ne vegyük el tőlük szép játékaikat. A moziban sem. Mellékesen pedig: a szí­nész csak azt játssza el, amit magánszemélyként is vállal. Már csak azért is, mert mint tapasztal­ható , Robin Hoodot ki­nőttük.

Next