Film Színház Muzsika, 1980. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1980-07-05 / 27. szám
LAPZÁRTA ... előtt kezdődött meg a 77. Karlovy Vary-i Filmfesztivál. A világ filmművészetének egyik legrangosabb szemléjén az idén is nagy hírű alkotók jelentkeznek új művekkel. Egyebek között a szovjet Josif Hejfic, Margarethe von Trotta, Yves Boisset, Maximilian Schell alkotásai szerepelnek a versenyprogramban. Az emberi kapcsolatokért és a békéért jelmondat jegyében rendezendő fesztiválon hazánkat Gyarmathy Lívia Minden szerdán című műve képviseli, amelyet Pap Ferenc fényképezett, az elsőfilmes rendezők versenyében pedig Vitézy László Békeideje. Képeinken: jelenet a Minden szerdánból — Muszte Anna, Jiri Menzel és Meszléry Judit (balra), valamint Vitézy László (a bal oldalon) filmje egyik szereplőjével, Kiss Lajossal (lent) 2 NAPI HÍREK # Feltűnést keltett és némi botrányt okozott a nyugati közvéleményben egy angol nyelvű könyv, amely a harmincas évek filmhősének, a „hősök hősének", Erős Flynnak kalandos életéről szól. Már a filmsztárneve is csak a „régieknek” mond valamit. Belesajdul az ember szíve, hogy miket kell megtudnia gyerek és kamaszkorának egyik mozibálványáról, a rettenthetetlen, a daliás, a mindent legyőző Robin Hoodról. A hiszékeny, mozimámorban élő, a mozijegye áráért még kéregetésre is képes ifjú ember akkoriban azon versengett barátaival, hogy ki látta többször ezt a csudálatos mozit, kardforgatást, cseleket és az ürühús ízét tanulta belőle, s mondjuk ötödjére látva már azt is tudta, hogy a király rossz ember, és a „szegénylegény” mindig a nép javát szolgálja. S most tessék, negyven esztendő után mit kell megtudnia a filmvásznak egykor verhetetlen hőséről, akinek még a bajuszát is utánozni akartuk, szénnel bemaszatolva az orrunk alatti kisbőrfelületet. Kiábrándító: Erős Flynn emez „életregény” szerint (szerzője Charles Higham, a színész egykori bizalmasa) rendszeres kapcsolatot tartott bizonyos náci szervezetekkel, s néhány színésztársával együtt jelentős anyagi támogatásban részesítette az ír terroristák egy csoportját, amely az angol királyi pár meggyilkolására készült. Persze mindez még a második világháború előtt történt. De azért mégis fáj: a mi gyerekfillérjeinket ilyesmire használni... Végül is csak az a tanulság marad meg — a mi egykori rajongásaink példájából is —, hogy romantikus filmek és romantikus lelkek revízió alá vétetnek, igazság és filmillúzió összeméretik, nem mindig a remélt eredménnyel. Hát ezért mondanánk mostanában gyerekeinknek és unokáinknak, hogy ne adják oda magukat egy álomképnek? Hogy ha látnak valami csodát, gondoljanak arra is, azonnal, hogy belőlük is csak becsapott felnőttek lesznek? Avagy tanácsoljuk el a nyilvánossággal dialogizáló színészeket, írókat a magáncselekvéstől, vagy durvábban szólva: az üzleti vonatkozásoktól? S mi lesz a mozi illúziójával? Bölcs bácsi tanácsa: deheroizálás — bármi áron. Legfeljebb elvész a sok gyerekfillér. S megkapható helyette az illúziókról steril kép. Ne csapjuk be a gyerekeket. De ne vegyük el tőlük szép játékaikat. A moziban sem. Mellékesen pedig: a színész csak azt játssza el, amit magánszemélyként is vállal. Már csak azért is, mert mint tapasztalható , Robin Hoodot kinőttük.