Film Színház Muzsika, 1984. július-decenber (28. évolyam, 27-52. szám)
1984-08-04 / 31. szám
a vígszínház ajándéka A Vígszínház kedves gesztussal megajándékozta azt a bérlettulajdonost, aki húszezredikként vásárolt színházukba bérletet. Képünkön Horvai István igazgató átnyújtja a színház ajándékát Mogyoródy Ilonának és Hutter Ottónak, a Vígszínház húszezredik béklipárjának. NEMZETKÖZI ZENEI TÁBOR PÉCSETT Tizenhatodik alkalommal adott otthont Pécs az ifjú muzsikusoknak. A hagyományoknak megfelelően szimfonikus zenekar és kamarazenekar működött és különböző szekciókban folyt a hangszeres képzés. Az idei táborozást a cseh zene jegyében rendezték. Két hét alatt a tábor részvevői több koncertet adtak Pécsett és Baranya megyében. Képünkön: ifjú magyar és szovjet muzsikusok Pécs belvárosában. (Fotó: MTI — Kálmándy Ferenc) KOCSONYA MIHÁLY KŐSZEGEN A Kőszegi Várszínház társulata az idei előadások előtt bemutatja a Kocsonya Mihály házassága című komédiát, Romhányi László rendezésében. Képünkön: Virág Kiss Ferenc, Borbáth Ottilia, Orbán Károly és Fazekas István (Fotó: MTI — Czika László) NAPLÓ RÁDIÓ: HUSZONÖT ÉVES A SZABÓ CSALÁD Ritka jubileumot ünnepel a Rádió: huszonöt éve megszakítás nélkül minden kedd délután felhangzik az egyik legnépszerűbb műsor: A Szabó család. Huszonöt év és töretlen népszerűség: megérdemli, hogy kicsit elmélázzunk rajta. Annál is inkább, mert a kezdeti rajongó hallgatói lelkesedés és a többnyire élesen elutasító kritika elcsendesedett, beépült a mindennapi életbe, a társadalmi tudatba — valóságunk része lett. Talán az első, legegyszerűbb, de máig megválaszolatlan kérdés: mi is A Szabó család? Műfajának meghatározása talán nem döntő, de huszonöt év elteltével mégis néven kellene nevezni a gyermeket. Én mindenesetre szociográfikus játéknak keresztelném (bár tudtommal ilyen műfaj nem is létezik), amely egyrészt rokon a szociológiával, természetesen annak tudományos alapossága és elvontsága nélkül, másrészt játék is, tehát részben fikció — a szerzők a valóság elemeit szabadon építik be a műbe. Valahol a művészi alkotás első fokon áll: szereplői életében a rádióhallgató életének elsődleges, közvetlenül érzékelhető jelenségei tükröződnek. Az ember mindenekelőtt önmagára kíváncsi, és a hallgató itt önmaga világára ismer. Tulajdonképpen élet és fikció egybemosódik: a hallgató, miközben élő személyeknek fogja föl az író megalkotta szereplőket, azt is jogának érzi, hogy a szereplők életébe beavatkozzék; példa rá a levelek özöne, amelyek azt követelték, hogy Icu és Feri ne váljon el, vagy amelyek Tibor halálának tényét akarták megváltoztatni. Valamelyik kritikus azt mondta: A Szabó család a hallgató mese iránti igényét elégíti ki. Én azt hiszem, a modern ember ilyen irányú igényét inkább a sci-fi, de részben a krimi és a horror szolgálja. A Szabó család, mint szociográfikus játék, mindenekelőtt realista, talán túlságosan is. Az élet, mint nyersanyag, tartalmilag is, formailag is őrzi sajátosságait, nem a művészi képmássá való átalakulás a jellemzője. Ez a köztes műfaj alig stilizált megnyilvánulása, amelyben a mindennapi élet közvetlenségével tükröződik politika, tudomány és művészet, közhangulat és népi bölcsesség. Emellett A Szabó család végletesen moralista mű. Már a legelső adásában (huszonöt évvel ezelőtt) az a fő kérdés: a nyugdíjba vonuló Szabó bácsit fölöslegesnek nyilváníthatja-e a társadalom, mint immár értéktelen elemet; ugyancsak erkölcsi értékű a tett, ahogy a nyugdíjas Szabó bácsi az életét teszi kockára a gyárért, amelyhez (formailag) már semmi köze. És huszonöt évvel később, az utolsó műsorban sem az a tény az érdekes, hogy férjhez megy-e Szabó néni; inkább az, hogy az idős asszonynak joga van-e új életet kezdeni, másrészt a hozzátartozóknak joguk van-e beavatkozni az életébe. Milyen erkölcs alapján ítélkeznek a szereplők — ezt sem könnyű meghatározni. Semmi esetre sem tisztán szocialista, de mondjuk nem is a valláserkölcs nevében. Inkább valami pragmatista, gyakorlatias, az életet szolgáló erkölcs nevében, amelyben sok minden keveredik, banális, felszínes féligazságoktól a cáfolhatatlan életbölcsességekig. Itt mindenki ítél és mindenkit megítélnek. A recenzens azonban most inkább tartsa magát a „ne ítélj, hogy ne ítéltess” bibliai bölcsességhez. Különben sem ildomos az ilyen ritka családi ünnepen a disszonáns hang. Adózzon inkább elismeréssel az elmúlt huszonöt év töretlen népszerűségének, kívánjon további sikereket az alkotóknak, és kellemes szórakozást, jótékony izgalmakat a hallgatóknak. B. Fazekas László BÉCSI KÜRTQUARTETT A HILTONBAN Tovább bővül a Hilton Szálló Dominikánus udvarának programja: augusztus27-én itt vendégszerepel a világhírű bécsi kürtquartett — Clemens Gottfried, Gerhard Greutter, Egmont Fuchs és Martin Reiter. Előadásukban Haydn, Mozart, Beethoven, Dvorak, Richter, Schantl és Fuchs műveit hallhatják a zenekedvelők. 21