Film Színház Muzsika, 1985. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1985-06-08 / 23. szám
musical, s milyen rögös utat tett meg a bemutatóig. — Hogy a kezdetén kezdjem: a wisconsini egyetemen tanultam zeneszerzést (és ott ismertem meg a feleségemet, akivel a harmincötödik házassági évfordulónkat most itt Budapesten ünnepeltük), majd jó néhány évi küszködés után a Fiorello! című musical hozta meg az első elismerést. Ezt — érdekes módon — egy magyar vígjátékból készült musical sikere követte: László Miklós Illatszertár című darabjából született a She Loves Me. Hogyan tovább? — törtük ekkor a fejünket Joe Stein íróbarátommal, amikor valaki azt tanácsolta, olvassuk el Sólem Áléchem angolul Vándorcsillag címen megjelent regényét. A regény nagyon tetszett, de nem éreztük musical-színpadra valónak, s ekkor Joe, aki még jiddis eredetiben olvasta valamikor gyerekkorában a főként Tevje, a tejesemberről és családjáról szóló Áléchem-novellákat, azt indítványozta, próbálkozzunk meg ezekkel... Viszonylag hamar elkészültünk az első felvonással; ekkorra Sheldon Harnick is megírt néhány verset, s nekiláttunk producert keresni. Ami egyébként Amerikában épp fordítva szokott történni: rendszerint a producer keresi meg a szerzőket, ad megbízást, mi viszont felrúgtuk ezt a szabályt. Vesztünkre eleinte úgy láttuk, mert hiába fejeztük be a darabot, az 1964 szeptemberi bemutatóra négy(!) esztendeig kellett várnunk. S akkor is csak az győzte meg Harold Prince-t, annyi világsiker útnak indítóját, hogy Jerome Robbins — egy másik legendás musical-személyiség — elvállalta a rendezést. Zero Mostel megnyerése a címszerepre volt a következő feladat, de ahogy egyre nagyobb nevek gyűltek mögénk, a hólabda egyre sebesebben gurult... A vidéki előbemutató kritikái ennek ellenére vegyesek voltak, a Broadway-bemutató már zajosabb sikert hozott, de arra senki sem számított, hogy a darab hét(!) esztendeig megy majd egyhuzamban. Az első külföldi előadás Londonban volt, 1967- ben vagy 68-ban. Topollal, a későbbi filmváltozat világhírű izraeli énekes-színészével a főszerepben. Így kezdődött , s most itt Budapesten egyelőre ez a legutóbbi színpadra állítás; egy hónappal ezelőtt volt az azt megelőző Varsóban, s ez év nyarán Amerika-szerte sok kisebb színház műsorán szerepel majd. — És egy érdekesség: Európában eddig tudtommal csak Olaszországban játszották a Hegedűst, nagy siker volt viszont Japánban, ahol a fiataloknak a zsidó vallás és hagyomány szigorú kötöttségeivel való szembefordulását a saját hagyományaiktól való szabadulás metaforájaként értelmezték . .. Jerry Bock elragadtatással, felsőfokon nyilatkozott a budapesti előadásról; a darabot egyébként vagy másfél esztendeje nem látta; igaz, hogy a megelőző húsz esztendő alatt — a próbákat nem számítva — közel százszor nézte-hallgatta. Legközelebbi munkájáról nagyon szűkszavúan beszélt: valami egészen általános és elvont témát próbál zeneileg megfogalmazni; étel — ruha — lakás — valami olyan, ami nélkül nem tudnánk — és nem is lenne érdemes — élni. — Nem hiszek abban, hogy bárki is azt mondhatná: most valami egészen újat próbálok csinálni — mondja búcsúzóul —, ilyen nincs. A hagyomány — amiről a Hegedűs szereplői énekelnek — nem minden ugyan, de minden abból nő ki. Én már akkor is boldog lennék, ha pályám végén elmondhatnám: valami kevés újat sikerült hozzáadnom a musical történetéhez. Bátki Mihály A Hegedűs a háztetőn feújításában Tevjét, a tejesembert ismét Bessenyei Ferenc, feleségét Petress Zsuzsa játssza