Film Színház Muzsika, 1986. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1986-06-07 / 23. szám
Találkozás Duka Margittal EGY ÉLET A GYERMEKSZÍNHÁZÉRT Negyedszázados a Gyermekszínház. Alapító igazgatója Duka Margit volt. A felszabadulásunk után újjászülető mozgásművészet és táncoktatás kiemelkedő szervezője, úttörője. Az Állami Balett Intézet, az Artistaképző Iskola és több vidéki színház vezetője az ötvenes években. — Hol tevékenykedett addig, amíg a Bartók Gyermekszínház igazgatója lett? — 1945-ben Ortutay Zsuzsával táncszakot szerveztünk a Testnevelési Főiskolán, mert eredetileg mozgásművész vagyok. Ide hívtuk meg Rábai Miklóst. Abban az időben Békéscsabán dolgozott. Rábai, Szentpál Olga, Berczik Sára és jómagam tanítottunk. Ezután a Népművelési Minisztérium Művészetoktatási Osztályán dolgoztam. Feladatom volt a Balett Intézet létrehozása. Az volt a tervünk, hogy a növendékek megfelelő oktatásban részesüljenek és közművelődési tárgyakat is tanuljanak. Olyan iskolán, ahol az érettségi bizonyítványukkal együtt kapják meg balett diplomájukat a fiatalok. Akkor indítottuk el az Artistaiképző Iskolát is. Később a Színházi Főosztály vezetőjének hívására Szolnokra mentem néhány hónapra, majd a Bábszínház igazgatóját helyettesítettem egy évig. 1953 őszén tettem a kecskeméti színház vezetője, két évad után áthelyeztek Szegedre. 1957- ben jöttem vissza Budapestre, a Nőtanácshoz. — Mikor alapították meg a Gyermekszínházat? — 1961 márciusában. — Mi adta az ötletet? — Nekem ez régi elképzelésem volt. Amikor mozgásművészetet tanítottam, évad végén gyermekelőadásokat csináltunk a csoportommal. A Belvárosi Színházban és a Bethlen téri színpadon léptünk fel. Megmaradt bennem az a vágy, hogy gyermekeiknek kellene játszani. Lakatos Éva, a Filharmónia igazgatója, rendelkezésünkre bocsátotta a Bartók-termet, ahol Kárpáthy Gyula dramaturggal rögtön munkához láttunk, így lettünk Bartók Gyermekszínház. — Állandó társulattal játszottak? — Mindig külső színészeket hívtunk meg, és mindig egy darabra szerződtettük őket. Tíz főnyi műszaki gárdával dolgoztunk. Más produkciókban is tevékenykedtek. — Milyen darabot mutattak be először? — A Mátyás király juhászát, írója Jékely Zoltán, zeneszerzője Kocsár Miklós, rendezője Kalmár András. A főszereplők Tordy Géza, Zenthe Ferenc, Garics János és Kovács Ibi voltak. Ezt a darabunkat a mai napig játszszák országszerte. Eddig közel ezer előadást ért meg. Vasárnaponként kultúrotthonokban is felléptünk, három-négy darabot mutattunk be évadonként, előadásszámunk felment kettőszáznyolcvanra. — Hogyan történt a színészek egyeztetése? — Ezt a művészeti titkárommal csináltuk. Legrosszabb esetben megkettőztük a szereposztást. — Meddig maradhattak a Bartók-teremben? — 1964-ig dolgozhattunk ott, aztán a Vígszínház kamaraszínháza lett. Mi átköltöztünk az Operettszínházba. Ők tartották a legkevesebb bemutatót a színházak közül, s a délutánok szabadok voltak. — A helycsere milyen változásokat hozott? — Minden maradt a régiben. A Báthory utcában kaptunk irodahelyiséget. Az Operettben Budapest legjobb színészei szerepeltek nálunk, mert vidékről nem nagyon lehetett művészeket meghívni. Ahogy a fővárosba került, rögtön bekapcsolódott színházunk munkájába Haumann Péter. A negyedéves főiskolások közül: Balázsovits Lajos, Benedek Miklós, Kern András, Kovács István, Szacsvay László, Venczel Vera. A fiatalokon kívül szívesen játszottak nálunk vezető színészek is: Bessenyei Ferenc, Bilicsi Tivadar, Gobbi Hilda, Szirtes Ádám, Tábori Nóra. — Az Operettszínházból hová kerültek? — A színházat tatarozni kezdték, és átköltözött az akkor megszűnt Petőfi Színház helyére. 1967-től 1971-ig maradhattunk. Amikor elkészültek a felújítással, az Operett társulata visszament. Mi pedig megkaptuk a jelenlegi Arany János Színház épületét. — Kik rendeztek a Bartók Gyermekszínházban? — Ádám Ottó, Lengyel György, Sík Ferenc, Vámos László és az akkor induló Kerényi Imre. Azok a művészek, akik az évek folyamán rendszeresen játszottak nálunk, valóságos „törzstársulatot” alakítottak ki. A felsoroltakonkívül: Almási Éva, Detre Annamária, Garas Dezső, Harkányi Endre, Káló Flórián, Margitai Ági, Miklóssy György, Nagy Attila, Sztankay István, Tordy Géza, Zenthe Ferenc A főiskola elvégzése után itt játszották első főszerepeiket Kovács István és Venczel Vera. És lehetetlen meghatódás nélkül visszaemlékeznem olyan alakításra, mint amilyen Demján Edité volt, A tűz balladája című költői játékban lépett fel. — Az ötvenes években akkor vette át a kecskeméti színház vezetését, amikor az művészi és közönségválságban volt. Arra gondoltak, hogy önállóságát megszüntetve összevonják egy másik társulattal. Egy esztendő alatt olyan közönségbázist teremtett, hogy még kamaraszínházat is nyitottak. Milyen a jó színház? — Benne minden színésznek a helyére kell kerülnie, mert az ő lelkiállapotuktól és jó érzésüktől függ az egész színház léte. Akár rendezőtt, akár színészközpontú színházról van szó, a rendező mindkét esetben szeretettel kezelje a színészeket. Azonos, hullámhosszon kell, hogy együtt dolgozzanak. Úgy kell megválogatni a darabokat, hogy a színészek azt a szerepet kapják, ami a legjobban megfelel alkatuknak. Mindez a mi gyermekszínházunkban megtörtént. Másfél évtized alatt megteremtettük élvonalbeli költőinkkel, íróinkkal, zeneszerzőinkkel, s a hazai és külföldi darabok adaptációival a modern Gyermekszínház repertoárjának alapjait. Az ország Vidéki színházai az általunk bemutatott új műveket vették át Jelenleg is számos olyan darabot játszanak, amit a miműhelyünkben hoztunk létre. — Amikor 1973-ban nyugdíjba ment, a pihenés évei következtek? — Akkor engem elfelejtettek. Keserűséget nem okozott, mert ismerem az életnek ezt az oldalát is. Most gondolok arra, hogy létezem. Az Arany János Színiház igazgatója, Keleti István meghívott a Művészeti Tanácsba. Részt veszek jubileumi összejövetelünk szervezésében is. A Fészek Klubban, szeretnénk megtartani. A Nyugdíjas korszakán talán az is átsegítette, hogy mindmáig meghívják minden pesti premierre. Érezhette, hogy a színművésztársadalom milyen szeretettel veszi körül Margitkát. — Nagyon jólesett. De az én példám, sajnos, jelez valami mást is. Azt, hogy Magyarországon egészen a legújabb időikig nem kapta meg a gyermekszínház-kultúra azt az egyetemleges anyagi és erkölcsi támogatást, amelyet a szocialista országokban élvez, sőt, egyre inkább a nyugati országokban is.. Pedig gyermekszínház-i kultúra nélkül nem beszélhetünk nyugodt lelkiismerettel a magyar színház jövőjéről. Kovács József Fotó: Farkas Tamás 11