Film Színház Muzsika, 1986. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1986-06-07 / 23. szám

Találkozás Duka Margittal EGY ÉLET A GYERMEKSZÍNHÁZÉRT Fotó: Farkas Tamás Negyedszázados a Gyer­mekszínház. Alapító igaz­gatója Duka Margit volt. A felszabadulásunk után újjászülető mozgásművé­szet és táncoktatás kiemel­kedő szervezője, úttörője. Az Állami Balett Intézet, az Artistaképző Iskola és több vidéki színház vezető­je az ötvenes években. — Hol tevékenykedett addig, amíg a Bartók Gyer- mekszínház igazgatója lett? — 1945-ben Ortutay Zsu­zsával táncszakot szervez­tünk a Testnevelési Főisko­lán, mert eredetileg moz­gásművész vagyok. Ide hív­tuk meg Rábai Miklóst. Abban az időben Békéscsa­bán dolgozott. Rábai, Szent- pál Olga, Bérezik Sára és jómagam tanítottunk. Ez­után a Népművelési Minisz­térium Művészetoktatási Osztályán dolgoztam. Fel­adatom volt a Balett Inté­zet létrehozása. Az volt a tervünk, hogy a növendé­kek megfelelő oktatásban részesüljenek és közműve­lődési tárgyakat is tanul­janak. Olyan iskolán, ahol az érettségi bizonyítvá­nyukkal együtt kapják meg balett diplomájukat' a fia­talok. Akkor indítottuk el az Artistaiképző Iskolát is. Később a Színházi Főosz­tály vezetőjének hívására Szolnokra mentem néhány hónapra, majd a Bábszín­ház igazgatóját helyettesí­tettem egy évig. 1953 őszén tettem a kecskeméti szín­ház vezetője, két évad után áthelyeztek Szegedre. 1957- ben jöttem vissza Buda­pestre, a Nőtanácshoz. — Mikor alapították meg a Gyermekszinházat? — 1961 márciusában. — Mi adta az ötletet? — Nekem ez régi elkép­zelésem volt. Amikor moz­gásművészetet tanítottam, évad végén gyermekelőadá­sokat csináltunk a csopor­tommal. A Belvárosi Szín­házban és a Bethlen téri színpadon léptünk fel. Megmaradt bennem az a vágy, hogy gyermekeiknek kellene játszani. Lakatos Éva, a Filharmónia igaz­gatója, rendelkezésünkre bocsátotta a Bartók-termet, ahol Kárpáthy Gyula dra­maturggal rögtön munká­hoz láttunk. így lettünk Bartók Gyermékszínház. — Állandó társulattal játszottak? — Mindig külső színésze­ket hívtunk meg, és mindig egy darabra szerződtettük őket. Tíz főnyi műszaki gárdával dolgoztunk. Más produkciókban is tevékeny­kedtek. — Milyen darabot mu­tattak be először? — A Mátyás király juhá­szát. írója Jékely Zoltán, zeneszerzője Kocsár Mik­lós, rendezője Kalmár András. A főszereplők Tordy Géza, Zenthe Fe­renc, Garics János és Ko­vács Ibi voltak. Ezt a dara­bunkat a mai napig játsz- szák országszerte. Eddig közel ezer előadást ért meg. Vasárnaponként kultúrott- honokban is felléptünk, há­rom-négy darabot mutat­tunk be évadonként, elő­adásszámunk felment ket­tőszáznyolcvanra. — Hogyan történt a szí­nészik egyeztetése? — Ezt a művészeti tit­kárommal csináltuk. Leg­rosszabb esetben megket­tőztük a szereposztást. — Meddig maradhattak a Bartók-teremben? — 1964-ig dolgozhattunk ott, aztán a Vígszínház ka­maraszínháza lett. Mi át­költöztünk az Operettszín­házba. ök tartották a leg­kevesebb bemutatót a szín­házak közül, s a délutánok szabadok voltak. — A helycsere milyen változásokat hozott? — Minden maradt a ré­giben. A Báthory utcában kaptunk irodahelyiséget. Az Operettben Budapest leg­jobb színészei szerepeltek nálunk, mert vidékről nem nagyon lehetett művészeket meghívni. Ahogy a főváros­ba került, rögtön bekapcso­lódott színházunk munká­jába Haumann Péter. A ne­gyedéves főiskolások közül: Balázsovits Lajos, Benedek Miklós, Kern András, Ko­vács István, Szacsvay László, Venczel Vera. A fia­talokon kívül szívesen ját­szottak nálunk vezető szí­nészek is: Bessenyei Fe­renc, Bilicsi Tivadar, Gob­bi Hilda, Szirtes Adám, Tá­bori Nóra. — Az Operettszínházból hová kerültek? — A színházat tatarozni kezdték, és átköltözött az akkor megszűnt Petőfi Színház helyére. 1967-től 1971-ig maradhattunk. Amikor elkészültek a fel­újítással, az Operett társu­lata visszament. Mi pedig megkaptuk a jelenlegi Arany János Színház épü­letét. — Kik rendeztek a Bar­tók Gyermekszínházban? — Ádám Ottó, Lengyel György, Sík Ferenc, Vámos László és az akkor induló Kerényi Imre. Azok a mű­vészek, akik az évék folya­mán rendszeresen játszottak nálunk, valóságos „törzs- társulatot” alakítottak ki. A felsoroltakon «kívül: Al- mási Éva, Detre Annamá­ria, Garas Dezső, Harkányi Endre, Káló Flórián, Mar- gitai Ági, Miklóssy György, Nagy Attila, Sztankay Ist­ván, Tordy Géza, Zenthe Ferenc A főiskola elvégzé­se után itt játszották első főszerepeiket Kovács Ist­ván és Venczel Vera. És lehetetlen meghatódás nél­kül visszaemlékeznem olyan alakításra, mint ami­lyen Dómján Edité volt, A tűz balladája című költői játékban lépett fel. — Az ötvenes években akkor vette át a kecskemé­ti színház vezetését, amikor az művészi és közönségvál­ságban volt. Arra gondol­tak, hogy önállóságát meg­szüntetve összevonják egy másik társulattal. Egy esz­tendő alatt olyan közönség­bázist teremtett, hogy még kamaraszínházat is nyitot­tak. Milyen a jó színház? — Benne minden szí­nésznek a helyére kell ke­rülnie, mert az ő lelkiálla­potuktól és jó érzésüktől függ az egész színház léte. Akár rendezőit, akár szí- nészközpontú színházról van szó, a rendező mindkét esetben szeretettel kezelje a színészeket. Azonos, hul­lámhosszon kell, hogy együtt dolgozzanak. Ügy kell megválogatni a dara­bokat, hogy a színészek azt a szerepet kapják, ami a legjobban megfelel alka­tuknak. Mindez a mi. gyer­mekszínházunkban megtör­tént. Másfél évtized alatt megteremtettük élvonalbeli költőinkkel, íróinkkal, ze­neszerzőinkkel, s a hazai és külföldi darabok adaptá­cióival a modern. Gyer- mekszínház repertoárjának alapjait. Az ország Vidéki színházai a.z általunk be­mutatott új műveket vet­ték át Jelenleg is számos olyan darabot játszanak, amit a mi .műhelyünkben hoztunk létre. — Amikor 1973-ban nyugdíjba ment, a pihenés évei következtek? — Akkor engem elfelej­tettek. Keserűséget nem okozott, mert ismerem az életnek ezt az oldalát is. Most gondolok arra, hogy létezem. Az Arany János Színiház igazgatója, Keleti István meghívott a Művé­szeti Tanácsba. Részt ve­szek jubileumi összejövete­lünk szervezésében is. A Fészek Klubban, szeretnénk megtartani. — Nyugdíjas korszakán talán az is átsegítette, hogy mindmáig meghívják min­den pesti premierre. Érez­hette, hogy a színművész­társadalom milyen szeretet­tel veszi körül Margitkát. — Nagyon jólesett. De az én példám, sajnos, jelez valami mást is. Azt, hogy Magyarországon egészen a legújabb időikig nem kapta meg a gyermekszínház-kul­túra azt az egyetemleges anyagi és erkölcsi támoga­tást, amelyet a szocialista országokban élvez, sőt, egy­re inkább a nyugati orszá­gokban is.. Pedig gyermek- színház-fcultúra nélkül nem beszélhetünk nyugodt lel­ki ismerettel a magyar szín­ház jövőjéről. Kovács József 11

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék