Film Színház Muzsika, 1986. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1986-09-06 / 36. szám

DEBRECENTŐL DEBRECENIG(10.) „Gyógytárs, egy pohár italt engedélyezek!” — mondotta évődő atyai sze­retettel Illyés Gyula 1972. június 2-án délelőtt, ami­dőn Újvidékre utazván az író- és színésztársaság Sze­geden megállt pihenni, s betértek a Tiszatáj szer­kesztőségébe. Annus József főszerkesztő-helyettes úgm emlékezik, hogy jó hangu­latú délelőttöt töltöttek együtt. Főként Illyés Gyula vitte a szót, akinek szerzői estjére aznap este került sor. Latinovits Zoltán még gyógyszert szedett, a költő is, így magyarázható e já­tékosan fogalmazott „sors­­közösség”. Latinovits ivott egy pohárkát, s felszabadul­­tabb lett: nem titkolta vé­leményét művészi-kulturá­lis életünk állapotáról. Il­­­lyés csöndesítette, mert La­tinovits kérlelhetetlenül nyilatkozott a percember­kékről, akik nem a közössé­gi tennivalókra tekintenek, hanem magánboltosként üzletelnek a szellemi érté­kekkel. Újvidéken visszatérő vendég. Ezt talán családi kötődéssel is magyarázhat­juk. Édesapjának ezen a vidéken volt birtoka, de Justh Zsigmond párizsi naplójában is feltűnik egy Latinovits nevű bácskai földbirtokos. Gerold Lász­lónak köszönhetően tudjuk, hogy a Tóték őrnagyának szerepével vendégeskedett először a Vajdaságban 1968 februárjában és márciusá­ban. 1970 novemberében Juh­ász Ferenc szerzői est­jén szerepelt. 1971 szep­temberében Csuka Zoltán költői műsorában lépett föl, s ez az Ilyés-műsor utolsó volt a sorban. Mindhárom a magyar rádiónak köszön­hető. S az is, hogy annyi vers felvételét ma közkincs­nek tudhatjuk, elsősorban Bozó László, Dorogi Zsig­mond és Török Tamás ér­deme. Függetlenül a szín­házi élet illetékeseinek vé­lekedésétől, munkát, fel­adatot adtak Latinovitsnak a rádióban. Ami nemcsak szellemi elfoglaltságot je­lentett, hanem terápiát is olykor. S ne legyünk sze­mérmesek, mert lakásgon­dok közepette, anyagilag is szüksége volt a szereplé­sekre. Egyik legterjedelme­sebb felvételi időpont is er­re a nyárra datálható. 1972 júniusában Devecse­­ri-verseket mondott a rá­dióban, majd balatoni sza­badságát megszakítva, augusztus 5-én például hét Ady-verset, továbbá Illyés Gyula Koszorúját, József Attila Dunánál, Karinthy Előszó, Radnóti Nem tud­hatom című versét rögzí­tették, s Váci Mihálynak Valami nincs sehol című költeményét is. Néhány so­rát veszprémi bemutatko­zásának mottójául válasz­totta a műsorfüzetben: „Újra kezdeni mindent e világon, /­­ megteremteni ami nincs sehol, / de itt van mindnyájunkban mé­gis, / belőlünk sürgetve da­lol­­ újra hitett, hogy eljön­­ valami, valamikor, vala­hol... ” Újra Veszprémben. Hogy milyen gondolatokkal? Még nyáron rossz közérzetében írta Mezei Máriának: „ész­revettem, hogy kevés-kevés hívem van. Ott a társulat mellettem volna, de mit te­hetek velük? Jövőre ismét ott maradtam, bár minden meggyőződés nélkül. Most meg sem tudom ítélni, mi lenne a helyes. Úgy érzem minden összeomlott, a hi­tem veszett el. Nem az első depresszió, tudom, hogy egyszer elmúlik, de addig is dolgoznom kell, mert Éva lakáscseréje miatt ren­geteg adósságom van. Az is nyom. A 3—4 hónapi kü­lönélés is nyomaszt és meg­oldhatatlan — a könyv en­gedélyezve van, úgy látszik, a téli könyvvásáron jelenik meg. Akkor aztán még mé­lyebb lesz a szakadék Pest és köztem. Nagyon nehéz periódusba jutottam.” A könyv januárra csú­szik ... pedig éppen a veszprémi nyomdában ké­szítik, oda ősz folyamán Latinovits gyakran bejárt, gondosan figyelemmel kí­sérte a műveleteket, akár színpadi rendezéseiben. Kora ősszel még a Magyar ugaron-ban forgatott, majd p­­opaadrozat következett Veszprémben. Arthur Mü­ler Az ügynök halálában Waly Loman szerepe. A fő­iskolás fiatalember,­­Valló Péter diplomamunkájaként rendezte, Latinovits nem a nagy művész pózában tet­szelgett, hanem alázattal, szeretettel segítette ifjú pá­lyatársát. A darabban ját­szó kollégák mondják: no­ha egészségileg nem volt rendben, érszűkületre pa­naszkodott: fájt a lába, jó közérzetben dolgoztak. La­­tinovitsot sokat foglalkoz­tatta a nagy előd, Tímár József alakítása, de az egy­kori színházi tudósítások szerint nagy formátumban élte Willy tragédiáját. „Já­téka megvilágítja Willy agyát” — írta egykori kol­légám. A zsidó család szer­tartásos életét részletesen kidolgozta a rendezővel, s ebben latinovits apró gesz­tusokkal, kellékekkel is se­gítette Willy korába való átlényegülését. Csiptetős szemüvegével, s domborító mellén feszülő nadrágtartó­jával játszott. Miközben esténként az amerikai kis­ember álmaival idő- és tér­beli tartományokat járt, nappal a századeleji orosz kisváros mai megelevenü­­lésén töprengett. Amint Németh László Győzelem című darabját, úgy Gorkij Kispolgárok című drámá­ját sem ő választotta. Pen­zumként jelölték ki számá­ra. Barátjával, Molnár Pé­ter Ybl-díjas építésszel egy beszélgetés nyomán kiala­kult az elképzelés a játék­térről. Tagolták a teret, a nyitott színpadon a zene­kari árak fölött helyezték el a Besszemenov család asztalát. A színpad mélyé­ben Mása szobája állt. A színpadon három pillér az előszobaszekrény, az almá­rium és cserépkályha állt, fölötte a híd, galéria, az al­bérlők szobája. Az atmosz­férát meghatározta, a néző tekintetét mintegy húzta és koordinálta egy Krisztus­fej. Amikor a vörös fény borította el a színpadot, Krisztus portréja eltűnt. Csak az ikonarcmás lát­szott,­ különösen a fekete bajusz és az erős, sűrű szemöldök tűnt elő. Akár a Győzelem alkal­mával Latinovits Ipost is pontosan, határozottan, fel­­készülten s türelmesen dol­gozott. Percsihin alakítója, Dobák Lajos említi; a pró­bák kezdetén azonnal el­mondta elképzelését: Ma­dárember. Vele tartott a szabótárba is, ollót kért meg zöldesbarna posztó­anyagot, és Latinovits maga alakította ki a tollas kala­pot. Feszes rendezés, inten­zív, sikeres előadás szüle­tett. De már az a túláradó lelkesültség nem élt benne, mint a Győzelem idején. Levelekben jó érzéssel kö­szöntötte munkatársait a bemutató alkalmával (1973. február 16.). Premier után Kispolgárok Az ügynök halála: Harkányi Jánossal és Cserhalmi Györggyel (Fotó: Keleti Éva) /V’ytw ' ;c/rC\ £ /(é. ’ ; ',<lr ':'f iftHítC.-* i. ÍÍ.Ó-.V4 fvA&t jfct'JTritm, -éVAl : "V y f, 7 Á',-7 .'V7V A- V l^y^e A. 1*-< 7"^’'A?.-* • - ’i*. í<\ 1 >'-^'í hiy J* L* I t *7tv, f(_ . '• _• '''.. '< 't. ' ' ^V < #'7f A nÉíltMi^r^. Aa A/A K+r^P■l '■ l^-lxy „ c ^HjííC A-cVU-, /}£ ,/lk.^ Z3~<rr Köszönet a Kispolgárok premierje alkalmából — Dévai Péternek 18

Next