Film Színház Muzsika, 1986. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1986-09-06 / 36. szám
DEBRECENTŐL DEBRECENIG(10.) „Gyógytárs, egy pohár italt engedélyezek!” — mondotta évődő atyai szeretettel Illyés Gyula 1972. június 2-án délelőtt, amidőn Újvidékre utazván az író- és színésztársaság Szegeden megállt pihenni, s betértek a Tiszatáj szerkesztőségébe. Annus József főszerkesztő-helyettes úgm emlékezik, hogy jó hangulatú délelőttöt töltöttek együtt. Főként Illyés Gyula vitte a szót, akinek szerzői estjére aznap este került sor. Latinovits Zoltán még gyógyszert szedett, a költő is, így magyarázható e játékosan fogalmazott „sorsközösség”. Latinovits ivott egy pohárkát, s felszabadultabb lett: nem titkolta véleményét művészi-kulturális életünk állapotáról. Illyés csöndesítette, mert Latinovits kérlelhetetlenül nyilatkozott a percemberkékről, akik nem a közösségi tennivalókra tekintenek, hanem magánboltosként üzletelnek a szellemi értékekkel. Újvidéken visszatérő vendég. Ezt talán családi kötődéssel is magyarázhatjuk. Édesapjának ezen a vidéken volt birtoka, de Justh Zsigmond párizsi naplójában is feltűnik egy Latinovits nevű bácskai földbirtokos. Gerold Lászlónak köszönhetően tudjuk, hogy a Tóték őrnagyának szerepével vendégeskedett először a Vajdaságban 1968 februárjában és márciusában. 1970 novemberében Juhász Ferenc szerzői estjén szerepelt. 1971 szeptemberében Csuka Zoltán költői műsorában lépett föl, s ez az Ilyés-műsor utolsó volt a sorban. Mindhárom a magyar rádiónak köszönhető. S az is, hogy annyi vers felvételét ma közkincsnek tudhatjuk, elsősorban Bozó László, Dorogi Zsigmond és Török Tamás érdeme. Függetlenül a színházi élet illetékeseinek vélekedésétől, munkát, feladatot adtak Latinovitsnak a rádióban. Ami nemcsak szellemi elfoglaltságot jelentett, hanem terápiát is olykor. S ne legyünk szemérmesek, mert lakásgondok közepette, anyagilag is szüksége volt a szereplésekre. Egyik legterjedelmesebb felvételi időpont is erre a nyárra datálható. 1972 júniusában Devecseri-verseket mondott a rádióban, majd balatoni szabadságát megszakítva, augusztus 5-én például hét Ady-verset, továbbá Illyés Gyula Koszorúját, József Attila Dunánál, Karinthy Előszó, Radnóti Nem tudhatom című versét rögzítették, s Váci Mihálynak Valami nincs sehol című költeményét is. Néhány sorát veszprémi bemutatkozásának mottójául választotta a műsorfüzetben: „Újra kezdeni mindent e világon, / megteremteni ami nincs sehol, / de itt van mindnyájunkban mégis, / belőlünk sürgetve dalol újra hitett, hogy eljön valami, valamikor, valahol... ” Újra Veszprémben. Hogy milyen gondolatokkal? Még nyáron rossz közérzetében írta Mezei Máriának: „észrevettem, hogy kevés-kevés hívem van. Ott a társulat mellettem volna, de mit tehetek velük? Jövőre ismét ott maradtam, bár minden meggyőződés nélkül. Most meg sem tudom ítélni, mi lenne a helyes. Úgy érzem minden összeomlott, a hitem veszett el. Nem az első depresszió, tudom, hogy egyszer elmúlik, de addig is dolgoznom kell, mert Éva lakáscseréje miatt rengeteg adósságom van. Az is nyom. A 3—4 hónapi különélés is nyomaszt és megoldhatatlan — a könyv engedélyezve van, úgy látszik, a téli könyvvásáron jelenik meg. Akkor aztán még mélyebb lesz a szakadék Pest és köztem. Nagyon nehéz periódusba jutottam.” A könyv januárra csúszik ... pedig éppen a veszprémi nyomdában készítik, oda ősz folyamán Latinovits gyakran bejárt, gondosan figyelemmel kísérte a műveleteket, akár színpadi rendezéseiben. Kora ősszel még a Magyar ugaron-ban forgatott, majd popaadrozat következett Veszprémben. Arthur Müler Az ügynök halálában Waly Loman szerepe. A főiskolás fiatalember,Valló Péter diplomamunkájaként rendezte, Latinovits nem a nagy művész pózában tetszelgett, hanem alázattal, szeretettel segítette ifjú pályatársát. A darabban játszó kollégák mondják: noha egészségileg nem volt rendben, érszűkületre panaszkodott: fájt a lába, jó közérzetben dolgoztak. Latinovitsot sokat foglalkoztatta a nagy előd, Tímár József alakítása, de az egykori színházi tudósítások szerint nagy formátumban élte Willy tragédiáját. „Játéka megvilágítja Willy agyát” — írta egykori kollégám. A zsidó család szertartásos életét részletesen kidolgozta a rendezővel, s ebben latinovits apró gesztusokkal, kellékekkel is segítette Willy korába való átlényegülését. Csiptetős szemüvegével, s domborító mellén feszülő nadrágtartójával játszott. Miközben esténként az amerikai kisember álmaival idő- és térbeli tartományokat járt, nappal a századeleji orosz kisváros mai megelevenülésén töprengett. Amint Németh László Győzelem című darabját, úgy Gorkij Kispolgárok című drámáját sem ő választotta. Penzumként jelölték ki számára. Barátjával, Molnár Péter Ybl-díjas építésszel egy beszélgetés nyomán kialakult az elképzelés a játéktérről. Tagolták a teret, a nyitott színpadon a zenekari árak fölött helyezték el a Besszemenov család asztalát. A színpad mélyében Mása szobája állt. A színpadon három pillér az előszobaszekrény, az almárium és cserépkályha állt, fölötte a híd, galéria, az albérlők szobája. Az atmoszférát meghatározta, a néző tekintetét mintegy húzta és koordinálta egy Krisztusfej. Amikor a vörös fény borította el a színpadot, Krisztus portréja eltűnt. Csak az ikonarcmás látszott, különösen a fekete bajusz és az erős, sűrű szemöldök tűnt elő. Akár a Győzelem alkalmával Latinovits Ipost is pontosan, határozottan, felkészülten s türelmesen dolgozott. Percsihin alakítója, Dobák Lajos említi; a próbák kezdetén azonnal elmondta elképzelését: Madárember. Vele tartott a szabótárba is, ollót kért meg zöldesbarna posztóanyagot, és Latinovits maga alakította ki a tollas kalapot. Feszes rendezés, intenzív, sikeres előadás született. De már az a túláradó lelkesültség nem élt benne, mint a Győzelem idején. Levelekben jó érzéssel köszöntötte munkatársait a bemutató alkalmával (1973. február 16.). Premier után Kispolgárok Az ügynök halála: Harkányi Jánossal és Cserhalmi Györggyel (Fotó: Keleti Éva) /V’ytw ' ;c/rC\ £ /(é. ’ ; ',<lr ':'f iftHítC.-* i. ÍÍ.Ó-.V4 fvA&t jfct'JTritm, -éVAl : "V y f, 7 Á',-7 .'V7V A- V l^y^e A. 1*-< 7"^’'A?.-* • - ’i*. í<\ 1 >'-^'í hiy J* L* I t *7tv, f(_ . '• _• '''.. '< 't. ' ' ^V < #'7f A nÉíltMi^r^. Aa A/A K+r^P■l '■ l^-lxy „ c ^HjííC A-cVU-, /}£ ,/lk.^ Z3~<rr Köszönet a Kispolgárok premierje alkalmából — Dévai Péternek 18