Film Színház Muzsika, 1989. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1989-04-15 / 15. szám
KÖZEL ÉS TÁVOL 12 Az utunkban olvastuk Elmulasztottuk, hogy a kiváló drámaíró és színházi ember, Szigligeti Ede 175. születésnapjára emlékezzünk. Ezért is olvastuk jó érzéssel Kötő Józsefnek, a kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatójának, a kiváló színháztörténésznek sorait, a Kolozsvárott megjelenő Utunkban. Bensőséges írásában, egyebek mellett, Kötő József így ír: „Mikor eldobta magától eredeti nevét (Szathmáry József), vállalva a családi átkokat, s mérnökhallgatóból vándorszínésszé lesz Szigligeti néven, új nevével egy életformát vállalt fel. Színészként, díszlettervezőként, rendezőként, színházi titkárként, dramaturgként, igazgatóként a SZÍNHÁZAT kívánta szolgálni, mely nem az illúziók helye, hanem életformáló eszmék erőtere. Szigligeti életformává változtatva a színházat, élővé tette azt. Színházán átáramlott az élet. Ezt kell tehát hangsúlyoznunk még az évforduló kapcsán: élő színházat kell teremtenünk. A színház köré kell gyűjtenünk minden tehetséget (ő szerződtette például Jászai Marit); teret kell biztosítanunk korszerű kísérleteknek (foglalkoztatta Molnár Györgyöt, aki először próbálkozott a vizuális színházzal); kaput kell tárni minden szellemi értéknek (új írókat fedezett fel és ősbemutatók útját egyengette, elsőként mutatott be orosz realista darabot magyar színpadon); minden eszközt meg kell ragadni a színház népszerűsítésére (kézikönyveket, tanulmányokat, cikkeket írt) - így válhat a színház valóban kora szellemének kifejezőjévé.” Korán kezdik Szokásunkhoz híven minden esztendőben bemutatjuk a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatóit. Idén is tervezzük, elsőként Békés András osztályával szerettünk volna találkozni. A főiskola titkárságának közvetítésével április 5-én délután négy órára a Várban, a Sikló állomásához szerveződött a találka. Szép napsütés volt. Két munkatársunk is türelmesen várta az ifjú mesterembereket. Ám hiába. Kollégáink jó idő után felhívták a főiskolát. Az intézmény illetékese közölte: néhány diák ugyan jelentkezett, de az időt(?), s tán az ügyet, alkalmatlannak tartották. Úgy döntöttek, el se mennek a találkozóra. Az ifjak talán már túl nagy magabiztossággal látják sorsukat, s efféle publicitásra nincs szükségük, gondolhatjuk a történtek után. Tisztelettel megkérdezzük, nemcsak tőlük, hanem, minthogy pedagógiai kérdés is: a főiskolától, tanáraiktól, mire fel ez a fellengzős magabiztosság és nemtörődömség? Korán kezdik, hibásan gondolják, ha azt hiszik, efféle gesztusok hitelesítik majdani sorsukat. A művészit semmiképp. Mindenesetre az osztály szíves tudomására hozzuk: most nem tartunk igényt arra, hogy foglalkozzunk velük. A terjesztésről Sok helyről panaszolták olvasóink, hogy múlt heti számunkat a Posta nem kézbesítette, s a hírlapárusoknál sem vásárolhatták meg. Mindenképpen súlyos mulasztás ez, s most, hogy külső nyomásra kénytelenek voltunk lapunk árát drágítani, különösen menthetetlen. A felelősség nem minket terhel, ennek ellenére a mulasztók nevében is mi kérünk elnézést. Feladatunknak tartjuk, hogy hivatalosan kivizsgáljuk az esetet, mi a magyarázata annak, hogy némely helyen csak a pénz kasszírozásával törődnek, de az ezért járó szolgáltatást nem tartják magukra nézve kötelezőnek. Naptár: Egressy Béni Egykori metszetek tanúsága szerint körülbelül olyan lehetett a százhetvenöt éve, 1814. április 21-én született Egressy Gábor, amilyennek Gábor Miklós alakította az Erkel című magyar filmben. A színész Egressy Gábor öccse, maga is színész lett, vidéki tanítóskodás után. Zenét szerzett, zenei szövegeket írt. Az ő tollából ered a „Hazám, hazám, te mindenem .. .", mert Katona József tragédiájából ő készítette a Bánk bán librettóját Erkel Ferencnek, két másik opera, a Báthory Mária és a Hunyadi László szövegkönyve után. Egressy Béni zenésítette meg Petőfi Sándor Nemzeti dalát azonmód, 1848. március 15-én, de már öt évvel korábban ő nyerte a Vörösmarty Mihály Szózatának megzenésítésére kiírt pályázat első díját. Petőfi Sándor dalait A világnak megtiltani nem lehet, Ereszkedik le a felhő. Ez a világ amilyen nagy, meg a többi - később már szinte népdalként énekelték országszerte. Egressy Béni részt vett a szabadságharcban, hadnagyságig vitte, ő komponálta a híres Klapka-indulót („Föl, föl, vitézek a csatárai”). Harminchét évesen, tüdőbajban hunyt el. Elsősorban a Szózat zeneszerzőjeként tartjuk számon. Hadd említsük meg, hogy Dohnányi Ernő a negyvenes években kiváló zenekari és kórusfeldolgozást készített a Szózatból, ezt akkor rádiónk be is mutatta. Dohnányi tapintattal kiigazította Egressy kompozíciójának prozódiai hibáit, „egyesítette” a zenei hangsúlyokat a költemény szóhangsúlyaival, ezt a dallam helyenkénti átritmizálásával érte el. Dohnányi Ernő Szózat-feldolgozásának kottaanyaga a Zeneművészeti Főiskola könyvtárában, vagy másutt, nyilván megtalálható. A rádió helyesen járna el, ha fél évszázad múltán ismét bemutatná, hangszalagra rögzítené, és alkalmanként műsorára tűzné. (déel) Katonáék kortársai (Moszkvai tudósítás) .Három este három darab. Ennyi jutott a moszkvai színházi ínyenceknek a Katona József Színház múlt heti vendégjátékából. A programban Gogoltól A revizor, Csehovtól a Három nővér és Moliére-tól A mizantróp szerepelt. A fogadtatás tisztes siker volt, mindhárom este zsúfolt ház előtt. Nem tudni, játszott-e a szervezési okok mellett egyéb szempont is szerepet abban, hogy az előadásoknak a Szovremennyik (oroszul : Kortárs) színház adott otthont. A vendégjáték előtt Zsámbéki Gábor sajtóértekezletén arról beszélt, hogy a műsorválasztással azt akarták bizonyítani, a klasszikus darabok hordoznak ma is aktuális gondolatokat, s ezekkel a darabokkal kortársi előadást akartak megvalósítani. A jelek arra mutattak, hogy nemcsak a magyar színészi szóra kiéhezett külszolgálatosok, hanem a sokszor recsegő-nyekergő fordítógép keserveit is vállaló idegen anyanyelvűek is „vették az adást”. A moszkvai turné végén az Izvesztyija már értékelő írásának címében is nyugtázta Zsámbékiék szándékát: kortárs szerzőként emlegette a három klasszikust Katonáék tolmácsolásában. A moszkvai közönség találkozhatott a legnépszerűbb fiatal magyar színházzal és fiatal művészeivel, de alkalmuk volt a Három nővérben színpadon látni a hazai színjátszás doyenjét, Sándor Böskét is. (Gömbölyű kacajok közepette mesélte, hogy nálánál két-három évvel fiatalabb kolléganője helyett ugrott be, mert az, korára tekintettel, nem vállalta a hosszú turné fáradalmait.) A társulat Moszkvából Leningrádba utazott tovább, majd a turné Helsinkiben ér véget. .Szántó András