Filmvilág, 1968 (11. évfolyam, 1-24. szám)
1968-01-01 / 1. szám
A FILMKÉP RANG?A Beszélgetés Sára Sándorral Vannak írások, amelyek olyan határozott stílusjegyeket hordoznak, hogy nincs is szükség hosszasabb találgatásra, két-három mondat után nyomban felismerjük, ki az írójuk. Vannak festmények, amelyeken a formák és a színvilág jellegzetessége, az ecsetkezelés technikája rögtön árulkodik a festő kilétéről és vannak filmképek is, ahol a kompozíció, a mozgás megszervezésének belső egyensúly törvényei egyértelműen magukon viselik alkotójuk keze nyomát. Sára Sándor fényképei ilyenek. Látásmódja szuverén világot tükröz, s ez néhol még az egyes képeken belül is szétfeszíteni látszik az operatőri kifejezési eszközök határait. Operatőri munkája mellett nagyon hamar megpróbálkozott a rendezéssel is. Cigányok című emlékezetes dokumentumfilmje, Virágát a napnak, Egyedül, s most ebben az évben Vízkereszt című rövidfilmje jelzik önállóságra való törekvésének állomásait. 1967 ősze kétszeresen is jelentős dátum pályafutásában: a pécsi játékfilmszemlén a Tízezer napban és az Apában nyújtott kiváló munkájáért a legjobb operatőr díjával tüntették ki, s októberben elkezdte forgatni első egész estét betöltő játékfilmjét, melynek írója, rendezője és operatőrje egyszemélyben. A Feldobott kő forgatása már befejezéséhez közeledik. A szerzői filmek rendezői, akik mint köztudott, éppoly magától értetődő munkaeszközül használják a felvevőgépet, mint az írók a töltőtollat, tulajdonképpen csak tollba mondják az operatőrnek elképzelésüket. Sára most az abszolút szerzői filmet valósítja meg: nem csak fogalmaz, de maga is rögzíti a filmszalagra mondanivalóját. Először a legkézenfekvőbb kérdést tesszük fel. — Egy játékfilm felvételeinél, ahol a színészvezetés legalább olyan lényeges része az alkotói folyamatnak, mint a képek hangulatának, kompozíciójának eltalálása, hogyan lehet egyszemélyben megfelelni a rendezői és operatőri kettős feladatnak? — Könnyebben, mint ahogyan az ember első pillanatban gondolná. Filmem alapvetően a képekre épül, s így a képek megszervezése hetvennyolcvan százalékban a jelenetek megformálását is jelenti egyben. A színészvezetés problémái nem állítottak különösebb nehézség elé, minthogy magam írtam a forgatókönyvet, a figurákat és a helyzeteket kívülről-belülről ismertem, s ezeket az ismereteimet csak át kellett adnom a színészeknek. A nagyobb komplexumok előtt alapos próbákat tartottunk, melyek során nem a kötött játékot, inkább a magatartást rögzítettük le. Főiskolai tanárom, Illés György mondta, az operatőri mesterség igazi birtoklása azzal kezdődik, hogy már nem kell görcsösen ügyelnünk a világításra, gépmozgásra, kompozícióra, hanem a felvevőgépen keresztül a színészek játékát is figyelni tudjuk. A modern filmkészítés technikai adottságainak közepette, amikor a bonyolult gépmozgások, a vario glaucar alkalmazásával a felvétel közben végezhetjük a belső vágásokat, egyazon beállításon belül közeli és távoli képeket váltogatva, az objektíven keresztül nézve talán még pontosabban követhető a színészi játék, mint szabad szemmel. Munkámban az volt a legfárasztóbb, hogy mindenről egymagamban kellett döntenem. Általában a rendező és az operatőr a kéthárom lehetséges megoldás közül közösen választják ki a legmegfelelőbbet. Nekem egyedül kellett megküzdenem a problémákkal és azonnyomban határoznom. — Nem gondolt arra, hogy operatőrt vagy legalább kameramant vegyen maga mellé? — Gondoltam, de mint mondtam, filmemet eleve képekben képzeltem !