Filmvilág, 1984 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1984-06-01 / 6. szám
Petőfi emlékét, és azokat az eszméket, értékeket, amelyekért egykor lelkesedtek, de nyomasztó teher számukra, hogy minden nap meg kell küzdeniük egy halottal. Petőfi mérce, állandóan hozzá kell mérniük magukat, és ez eléggé abszurd helyzet. Gyulai 1854-ben megírta a nagy Petőfi-tanulmányát, kiadott egy válogatott Petőfi-kötetet. Természetesen a forradalmi versek nélkül. A Bach-korszakban, a tomboló ellenforradalom idején méltán érezhette hősnek magát, s gondolhatta azt, hogy a társadalmi cselekvés végső határait feszegeti. Megpróbálta eljuttatni a nemzethez a költőt, de ez a válogatott kötet Petőfi egész költészetét ismerve mégiscsak kompromisszum. Júlia, Petőfi István, és bizonyos mértékig Horvát Árpád is az „egészet” kéri számon, de ők is kompromisszumot kötöttek, másképp ugyan, mint Gyulai. Nem a költői művel, hanem az élet örökségével: Zoltánnal. — Miért nem jelenik meg Petői Zoltán a filmben? — Két Petőfi nem jelenik meg, sem „a Petőfi” (így hívják a költőt Júlia és Horvát Árpád gyermekei), sem Zoltán. De végig jelen vannak, hiszen állandóan róluk beszélnek, s a film a hozzájuk fűződő ellentmondásos viszonyt ábrázolja. Ha megjelenne Petőfi Zoltán, túlzottan egyértelművé válna alakja — s mert az őt megformáló színésszel vagy azonosulna a néző, vagy elutasítaná —, eldöntené a családot megosztó konfliktusokat. Ahhoz, hogy bemutassam Zoltánt, nekem is el kellett volna döntenem, kinek van igaza ebben a vitában, márpedig én ezt nem akartam, mert nem bűnbakokat kerestem. — A Mária-nap hangvétele, dramaturgiája Nyikita Mihalkov Etűdök gépzongorára és Néhány nap Oblomov életéből című filmjeit idézi. Nyitó és záró jelenete kísértetiesen hasonlít az Oblomov nyitányához és befejezéséhez, csupán annyi a különbség, hogy Gyulai Pál lányai nem anyjuk, hanem apjuk elé szaladnak. De a végén Horvát Attila úgy belevész a buja, közönyös természetbe, mint a kis Oblomov. Véletlen a hasonlóság, vagy szándékosan utalt ezekre a művekre? — Szívesen hasonlítanék Mihalkovhoz, de nem akartam idézni őt. A hasonlóság nyilván a korból és az ábrázolási módból eredhet. — Mihalkov filmjei mögött ott áll a klasszikus orosz irodalom, Csehov, Goncsarov, Turgenyev, akik olyan líraian rajzolták meg a jószándékú, de cselekvésre képtelen nemes figuráját. A mi irodalmi és kulturális hagyományaink mintha nem kedveznének a Mihalkov-féle Urai társadalomelemzésnek. Mibennünk nincs annyi megbocsájtás a nemességgel szemben. . . — Ezek az emberek gesztusaikban, viselkedésükben egy kultúrát hordoznak; a családi könyvtár, és az a levelesláda, amely a Nemzeti dalt rejti, jelzi, hogy milyen értékeket képviselnek. De a politikai véleménykülönbségek is erre utalnak: Petőfi István elutasítja a kiegyezést, Gyulai Pál részese annak, Horvát Árpád pedig a történelmi távlat hűvösségéből nézi az eseményeket. Mindez azonban csak hátországa a Mária-napnak. Nem véletlen, hogy a kerten, a nyaralón és a családon kívül senki és semmi nem jelenik meg a filmben. A hangsúly a történelmi konfliktusok előterében élő Szendrey-családon van. Egyébként nem lehet egy filmtől számonkérni azt, amit— műfaji és tematikai okokból — nem akar vállalni. Egy műalkotás nem válaszolhat meg minden kérdést és gondolatot, amit felvet, legfeljebb felkeltheti a a nézőben azt az igényt, hogy elgondolkozzék bizonyos dolgokon. Történelmi közgondolkodásunkból hiányzik a Martinovicsra, és a Mária-napra, jellemző szemlélet. Én nem igazságot akartam osztani az utókor nevében, hanem megérteni — és megértetni a nézővel —, hogy egy történelmi személyiség cselekedeteit milyen érzelmek, indulatok és kényszerítő erők befolyásolják. Azokra a történelmi helyzetekre, amelyek erőteljesen befolyásolják az egyének életét, többféle válasz lehetséges. 1848 példájánál maradva: Petőfi lőtt és meghalt, Arany János félrehúzódott, Széchenyi beleroppant, Kossuth emigrált, Deák bábáskodott a kiegyezés létrejötténél. Ezek mind olyan válaszok, amelyeknek létjogosultsága, hitele és szellemi háttere van. A Mária-nap az önkényuralmi korszakra adott válaszokat villantja fel. A Martinovicshoz hasonlóan a Mária-napban is jórészt nem hivatásos színészek, játszanak. A szikár Martinovicshoz! dramaturgiai szerepe volt az érces, kicsit színtelen beszédnek, de az artisztikus Mária-napbon kimódoltnak tetszik ez a beszédstílus. Jáadásul a filmet élő hanggal vették fel, tehát a „bakikat”, nyelvbotlást és a rossz kiejtést nem lehetett korrigálni. Mindez megtöri a film stílusát, a pasztellszínű plein-air lágy melankóliáját.. . — A színészeimet igyekszem aszerint kiválasztani, hogy mennyire hordják magukban azt a figurát, akit meg kell jeleníteniük. A Martinovicsnál nagyon fontos volt, hogy ne köszönjenek vissza az ismert színészarcok, hogy a szereplők ne jelentsenek mást, csak azt a személyt, akinek a bőrébe bújtak. A Mária-napban úgynevezett „amatőrök” (színházi rendező, balettmester) és hivatásos színészek együtt játszottak. A különböző színészi eszközök jelenléte a filmben az én hibám. A filmnek egyik fontos tanulsága számomra az, hogy az egységes színészi játékmódot még ilyen „vegyes” összeállításban is meg kellett volna tudnom oldani. Egyébként e két, sokat beszélő, az emberi konfliktusokat verbálisan megjelenítő film után keveset beszélő, szituációkból építkező filmet szeretnék forgatni. KOLTAI ÁGNES Handel Edit és Csiszár Imre (Gyulai Pál) B. Müller Magda felvételei 15