Filológiai Közlöny – I. évfolyam – 1955.
1. szám - Kardos Tibor és Turóczi-Trostler József: A modern filológia feladatai Magyarországon
A modern filológia feladatai Magyarországon KARDOS TIBOR és TURÓCZI-TROSTLER JÓZSEF A Filológiai Közlöny megindulásának pillanatában elengedhetetlen, hogy legalább röviden ne vázoljuk a modern filológia helyzetét és feladatait Magyarországon, és hogy e feladatok között ki ne jelöljük a Filológiai Közlöny szerepét. A modern filológus feladatai közé tartozik ma Magyarországon mindenekelőtt a modern filológia haladó hagyományainak tisztázása, e folyóirat nagymúltú elődjének, az Egyetemes Philologiai Közlönynek elemző méltatása. Elsőrendű feladatunk a magyar filológiai kutatás azon korszakának beható bírálata, mely a felszabadulást közvetlenül megelőzte, mert ha ma még élnek az idealista irányzatok , a szellemtörténet, a pozitivizmus, az összehasonlító irodalomtörténetnek hatáskutató formája, ha mindez, hangsúlyozzuk, csak maradványaiban él is, akkor kiindulópontja a kapitalizmus két korszakában rejlik, a múlt század második felében s a milleniumot követő időszakban. Revideálnunk kell a világirodalmi kutatásnak, a modern filológiának módszertani elveit is, s nem csekély mértékben kifejezésmódját, hogy megtaláljuk a helyes utat, és egyaránt el tudjuk kerülni a nem szakolvasó által szinte érthetetlen filológia szaknyelvet csakúgy, mint a híg essay-stílust. De a bírálatnál nem állhatunk meg. A modern filológia magyarországi teendői közé tartozik a nemzeti irodalmak karakterének meghatározása, a realizmus történeti kérdéseinek és egyes elvi problémáinak vizsgálata, s idetartozik a világirodalom fogalmának elemzése, az összehasonlító irodalomtörténeti módszer marxista felfogásának kifejtése. Nem kétséges, hogy mindebben nagy szerepe lesz a most meginduló Filológiai Közlönynek. Úgy érezzük, röviden meg kell jelölnünk, mit gondolunk a világirodalomról és ennek polgári kutatásáról, másrészről, miben látjuk a marxista-leninista tudomány feladatait. A világirodalom marxista felfogása felszabadulásunk óta növekvő erővel jut kifejezésre, és folyamatosan kialakultak kutatásának marxistaleninista módszerei is. Ez az út nem volt ment tévedésektől, mint ahogy a jövőben sem lesz az, de remélhetőleg egyre inkább megszabadul az akadályozó mozzanatoktól. A modern nemzeti irodalmak stiláris és tartalmi elemzése, egymással való összefüggése egészen más feldolgozást nyer a kapitalista Nyugaton, mint nálunk, de ebből tévesen vontak le kutatóink olyan következtetéseket, hogy, amint a világpiac kettéoszlott, ezt a gazdasági jelenséget a világirodalom kettéoszlása is követte. Az imperializmus kivitelre szánt irodalmát ugyanis semmi körülmények között nem nevezhetjük világirodalomnak. Amennyiben ezekben az országokban törődnek irodalmik klasszikusaival, a körülöttük végzett munka maga is híven mutatja az érdeklődés elapadását. Kétségtelenül készülnek igen nagy alapossággal és aprólékossággal a legkisebb részletekbe hatoló mikrofilológiai munkálatok, készülnek olyan kiadások, melyek a nagy klasszikusok mintaszerű szövegeit igyekeznek létrehozni, de amelyekben a Filológiai Közlöny