Filológiai Közlöny – IV. évfolyam – 1958.

1. szám - Tanulmányok - Bónis György: Petrus de Vinea leveleskönyve Magyarországon, I. rész

Petrus de Vinea leveleskönyve Magyarországon I. rész (Gondolatok a szicíliai államszervezet hazai hatásáról) BÓNIS GYÖRGY Középkori művelődésünk emlékeit tűz és vas pusztította, a Mohács előtti Magyarország központi szervezetének, kancelláriai ügyvitelének, fejlett jogi kultúrájának emlékeit is a romok között keresgélve, apró mozaikkövek­ből kell ismét összeállítanunk. Egy ilyen követ szeretnék letisztogatni és helyére illeszteni az alábbiakban , sőt egy lépéssel tovább is mennék. Amint a régészek egy-egy töredékből az egész boltívet rekonstruálják, úgy óhajtanék egy bécsi kódex kapcsán hangot adni bizonyos gondolatoknak, amelyek a regnum Sicilie kivételesen fejlett államéletét a mi korai XIV. századi központi szervezetünkkel, más szóval II. Frigyes nagykúriáját a nápolyi Anjoukon keresztül a magyar Anjou­k államával kötik össze. Hogy evégből kissé távolabb, a nagy uralkodó nápoly-szicíliai királyságával kell kezdenem a tárgyalást, azt a későbbiek — remélem — érthetővé fogják tenni. Mindenekelőtt azt a kéziratot kellene tüzetesen ismertetnem, a­­ely a további fejtegetésekre alapot ad. A bécsi Nationalbibliothek Cod. 481. (azelőtt Hist. 203., utóbb Philol. 153.) jelzetű, 185x260 mm méretű, XV. századi vörös bőrkötésű hártyakézirata két leveleskönyvet tartalmaz ; ezek egyikét Petrus de Vineának, II. Frigyes bizalmas tanácsadójának és logo­thetájának, másikát Richardus de Posisnak, az 1260-as években működött pápai abbreviatornak nevéhez kapcsolják. A két rész nem ugyanattól a kéztől származik, alkalmasint más-más úton is került hazánkba. Számunkra különösen az teszi becsessé a kolligátumot, hogy az üres lapokon magyar eredetű bejegyzések vannak : Ladomér esztergomi érsek, az egyik pozsega­szentpéteri prépost és — egyesek szerint — I. Lajos király levelei. Ezekre támaszkodva már Batzer és Hermann megállapította, hogy a kézirat a XIV. században hazánkban volt, Knauz pedig közölte belőle a két Ladomér-levelet. A bibliográfiai leírás tekintetében most csak az irodalomra utalva, az érdemi kérdésekre térek át ; az eddigi leírások korrigálására később, a 4. fejezetben kerítek sort. A 1 L.­alább 99—-102. jegyzetben. Ernst Batzer: Zur Kenntnis der Formularsammlung des Richard von Posi (Heidelberg 1910) 5. a bejegyzéseket Esztergomhoz és Pécshez kapcsolja: ,,Hier dürfte der Kodex entstanden oder doch sicher einige Zeit in Gebrauch gewesen sein". Hermann Julius Hermann, Beschreibendes Verzeichnis der illuminierten Handschriften in Österreich VIII/5. (Leipzig 1928) 21 : a bejegyzések szerint „befand sich die Handschrift schon im XIV. Jahrhundert in Ungarn." — A kódexet 1956. szeptemberében mintegy egy óra hosszat használhattam csak, így a kritikus lapok fényképei alapján kellett dolgoznom. Hálás köszöne­tem illeti ezek elküldéséért a Nationalbibliothek kéziratosztályát, külföldi könyvek meg­hozataláért a budapesti és a szegedi Egyetemi Könyvtárat, szíves felvilágosításokért Hans Martin Schaller (Róma) és különösen Heinrich Koller (Bécs) urakat. — Itt említem meg a folyó­iratokra nézve alább használt rövidítéseket. DA = Deutsches Archiv für die Geschichte des Mittelalters, MIOG = Mitteilungen des Instituts für Österreichische Geschichtsforschung, QFIAB = Quellen und Forschungen aus Italienischen Archiven und Bibliotheken, ZRG = Zeitschrift der Savigny-Stiftung für Rechtsgeschichte. — SB = Sitzungsberichte. 1 Filológiai Közlöny

Next