Filológiai Közlöny – IX. évfolyam – 1963.

1–2. szám - Tanulmányok - V. M. Zsirmunszkij: Ismered a hont? – Goethe és Byron költeményei

„Ismered a hont?" — Goethe és Byron költeményei („Kennst du das Land? ..." — „Know ye the land? . . .") Összehasonlító stilisztikai vizsgálat Y. M. ZSIRMUNSZKIJ 1. A költői nyelv a művészi kifejezőeszközök alkotó kiválasztását jelenti azokból a nyelvi lehetőségekből, amelyekkel a népi, beszélt nyelv az adott történelmi időszakben rendelkezik. Ezeket a lehetőségeket meghatározzák a nyelvnek, mint beszélt, vagy köznyelvnek társadalmi funkciói, a nyelv szó­beli vagy írásbeli felhasználása különböző célokra (mindennapi beszélgetés vagy intim baráti levél, tudományos dolgozat vagy előadás, politikai szónoklat vagy újságcikk, szépirodalmi mű stb.). A nyelv felhasználásának fajtái (amelyeket nem mindig lehet pontosan körülhatárolni) különböznek egy­mástól a nyelvi anyag , a lexika és a frazeológia, a szintaktikai felépítés és olykor a fonetikai árnyalatok — kiválasztásának többé vagy kevésbé saját­ságos jellege szerint. A speciális válogatás lehetőségét nyelvi kifejezéseink szino­nimikája magyarázza. A szinonimikára ebben a vonatkozásban első ízben Charles Bailly, „A francia nyelv stilisztikája" című könyv szerzője, a nyelvé­szeti stilisztika megalapozója hívta fel a figyelmet.­ A nyelvészeti stilisztika a nyelv kifejezőeszközeinek szinonimikáját a kifejezőeszközöknek műfajokban betöltött funkciója szempontjából vizsgálja. A mai szótárakban — a szovjet szótárakban is — ezt a szinonimikát az úgynevezett stilisztikai megjegyzések tükrözik: költői, fennkölt (возвышенное), mindennapi, népi, vulgáris stb., vagy stilisztikailag közömbös (megjegyzés nélküli) kifejezés. Például: умереть — преставиться — скончаться — из­дохнуть — окачуриться, stb., Németül: sterben — verscheiden — krepie­ren — verrecken — das Irdische segnen — stb. (Magyarul: meghal — el­huny — felfordul — megdöglik — elpatkol — Földvárra megy deszkát árul­ni; stb. — A ford.). A szó azonban nem a szótárakban él, ahol megfelelő megjegyzéssel regiszt­rálják, mint a herbáriumban a préselt virágot. A szó reálisan csakis a beszéd élő folyamatában, az emberek társadalmi érintkezésének viszonyai között létezik, vagyis mint gondolatok kifejezése más szavakkal kapcsolatban állva, a szóhasználat kontextusában. A szótárban levő stilisztikai megjegyzés tehát csupán a szó reális, beszélt nyelvi felhasználásának kivetítése. Ezért a nyel­vészeti stilisztikának, ha egy nyelvemlék tanulmányozásával foglalkozik, a stílusra, mint egymástól kölcsönösen függő és kölcsönösen feltételezett, meghatározott gondolati tartalmat megtestesítő s valamely társadalmi célnak 1 Lásd: Charles Bailly: Francia stilisztika. Franciából oroszra fordította: K. A. Dolinyin, szerkesztette E. G. Etkind. 11. M. 1961. (A mű első, francia kiadása: 1909.) 2 A szinonimika elvére épül A. N. Gvosgyev professzor tankönyve: Очерки по сти­листике русского языка (Tanulmányok az orosz nyelv stilisztikájáról). M. 1952. Lásd: V. V. Vinogradov recenziója, «Вопросы языкознания» 1952. 6. 136 — 144 о.­ ­ Filológiai Közlöny

Next